Lapok az Irodalmi BALexikonból 20.

  IRODALMI BALexikon 20.

Kovács András Ferenc: Jeles ókori költő Erdélyből, a Krisztus utáni XXI. század elejéről. Messze kimagaslott (mintegy két fejjel) kevésbé ismert kortársai, Vergilius, Shakespearius vagy Petőfius köréből. Különlegesen rejtőzködő egyénisége úgy elveszett az időben, hogy belőle máig is csak a rejtőzködő került elő. Verseit a XIX. század végén, eredetileg hungarus nyelven írta, melyről sajnos máig sem sikerült valamennyit latinra visszafordítania.

Kölcsey Ferenc: Született Sződemeteren, de mégsem lett Demeter, sőt, nem is szőtt soha. Viszont így nem tudott Kölcsén születni, holott akkor igazi kölcsei lehetett volna. Ezért aztán élete nagy részét kénytelen volt Csekén tölteni, ami persze, ismerjük el, már önmagában sem csekélység. Egyik szemét (a róla készült korabeli metszet szerint a másikat!) korán elvesztette. Emiatt világlátása egész életében kissé sötét volt, noha tisztánlátása sohasem hagyta el. Első jelentős munkáival Csokonairól és Berzsenyiről írva megteremtette a magyar művészetkritika alapjait Berzsenyi majdnem belehalt, Csokonainak könnyebb volt, ő ekkor már nem élt. A magyar kritikusok azóta is fenntartják ezt a szemléletben és hatásban egyként megmutatkozó nemes hagyományt. A költészet mellett próbálkozott a politikával is. Megyei politikusként és országgyűlési követként is bizonyította kiváló szónoki képességeit. Alacsony termete dacára az ellenzék vezéralakjává nőtt. Némely mondatai szállóigévé váltak (mint például a „Szeged nem volt, hanem lesz!” – amelyet nem ő, hanem Ferenc József mondott Szegeden a nagy árvíz után). Kölcseyről azonban később kiderült, hogy gerince is van, ez a betegség pedig teljesen alkalmatlanná tette a politikusi pályára. A felajánlott, elveit plasztikusan hajlékonnyá varázsolni képes plasztikai műtétet visszautasította, miután makacsul ragaszkodott szüleitől örökölt, avult tisztességéhez. (Nem csoda ezek után, hogy sosem nősült meg!) Ma elsősorban mint költőt és gimnáziumot tartjuk számon. Ismert alkotása a Zrínyi dala (nem Zrínyié, hanem Kölcseyé!), a Zrínyi második éneke (lásd az előzőeket!), a Huszt (ebből való a nevezetes Huszt, ki tudja, meddig huszthatod sor, amiből kedves gyermekjáték keletkezett: A – Mennyi tízhatod meg tízhatod? – kérdésre adott – Huszthatod – válasz után tréfás hajcibálás következik.) Legismertebb verse mégis az Erkel Ferenc megzenésítette Himnusz, melynek első versszakát (énekelve) szinte minden magyar ember ismeri. Nagy kár, hogy a mű párdarabjának, a Nőnusz-nak a megalkotásában váratlan és korai halála megakadályozta.

Kányádi Sándor: Nagygalambfalván született, de a híres erdélyi kányádi kányák leszármazottja, madártani őseinek köszönhető lírájának magasröptű szárnyalása és légies csapongása. Ennek ellenére nem rokona sem Kánya Katának, sem Vas Gerebennek. Különleges képessége az ághegyenjárás, ezen a téren csak Orbán Ottóval és Weöres Sándorral említhető egy napon, ám az utóbbi kettő nem tudott ághegyen járni. Igazi közéleti gyermekköltő. Nyelvi-politikai bravúrjai közül is kiemelkedik az a török-magyar barátság erősítésére hívatott politikai röpiratverse, amelyben egy török követ, akit több más török követ, visz magával egy török követ, s mindezt teszi a török hódoltság idejének Erdélyében, azaz nem teszi, mert lerészegedvén elakadt (pedig kezében a lakat, azaz a megoldás kulcsa), ám ha kijózanodik, nyilván majd mindenkit megkövet e török követ (bár hogy így lesz, azért sem a szerző, sem én nem török követ). Korszakos jelentőségű a Vannak betétek című ciklusa, melyből néhány részletet a Lakkcipőfelsőrész-készítők Világszövetsége kamáslibetétei közé is beiktatott.

Karafiáth Orsolya: 1976-ban fordították észtből Ludwigra a Bárkában, mint Holmi Jelenkort. Azóta minden folyóirat publikált belé. Nincsenek gátlásai, csak parókái. Egy ideig azt hitte, hogy ő Karády Katalin, aztán kiderült, hogy mégis. Azóta énekléssel is foglalkozik. Dalaiért Móricz Zsigmondtól megkapta a Soros-ösztöndíjat, mellyel még azon a havon az Avon Év nője lett. Most épp az Év férfija cím elnyerésére készül. Kedvencei a feminista lovak. Nagyfogyasztású nő. Szeretőit szereti név szerint kiírni szaporodó verseibe. Megközelítése így nem csekély kockázattal, de jelentős irodalmi haszonnal jár.

Mecénás: Ókori mintákat követő, bölcs, előrelátó, gazdag névtelen (Allah növessze hosszúra szakállát!), aki jelen remekmívű munka kiadását anyagilag támogatja, így biztosítva neve halhatatlanságát.

Melltartó: A művészet egyik alapkérdésének a hétköznapi filozófiai gondolkodás szintjén való megjelenítője. Mert miképpen is lehetséges, hogy egy lényegében formátlan fehérneműben (amely még csak nem is feltétlenül fehér) nagyszerűen tündököl egy olyan női mell (lásd de csak ha jó formájú!), amely e melltartó nélkül esetleg satnyának, renyhén esettnek tűnik? Avagy másfelől hogyan válik csábítóvá, szemet gyönyörködtetővé egy formátlan fehérnemű (amely még csak nem is feltétlenül fehér) attól, hogy egy (egyébként esetleg satnyának, renyhén esettnek tűnő) női mellre (lásd: mégiscsak jobb, mint egy exkavátor) kerül, holott ha önmagában találkoznánk vele, szó nélkül mennénk el mellette? Nem másról van szó, mint a művészi forma és tartalom dialektikus egységéről.

Melodráma: A munkahelyi szex okozta családi drámák egyik fajtája. Váratlan fordulatok, heves érzelmi (valamint kéz- és láb-)kitörések, patetikus játékstílus jellemzi. Gyakori a zenei kíséret, melynek során az egyik szereplőnek alaposan elhúzzák a nótáját.

Modern novella: Olyan rövid terjedelmű narratíva, amely főhőse életének egy napját tartalmazza. Lényege – szemben az ún. klasszikus novellával – az, hogy amikor a főhős (és a Nap) fölkel, azonnal érzi (nem a Nap!), hogy aznap valami rendkívüli történik vele. Mire a Nap lemegy (csak a Nap!), kiderül, a főhőssel semmi fontos dolog nem történt.

Monográfus: A kritikusoknak vagy irodalomtörténészeknek az a fajtája, amelyik azt állítja magáról, hogy szinte mindent tud egy bizonyos alkotóról. Ellentéte a poligráfos, aki a hazugságvizsgálat során beismeri, hogy fogalma sincsen semmiről.

Monológ: Annak a drámai (eredendően párbeszédes) műfajnak megnevezése az irodalomtudományban, amelyben két szereplő (általában feleség és férj) beszélget egymással. Különleges jellemzője, hogy egyikük (általában a hímnemű egyed) a másiktól nem jut szóhoz.

Mora: Móra Ferenc internetes postaládájának címe. Teljes formájában mora@freemail.hu.