2018. július 18., szerda

Magyar irodalmi történetek 25.


A MINDIGET JAVÍTOM ÖRÖKKÉRE
(Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum)


Kicsi zavarban vagyok. Ha kérdezek, most is őszintén válaszol?

Nézze: Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot.

Mégis, hogyan indítsuk ezt a beszélgetést?

Szöveget marcona, barokk főúrral indítani jó: ilyenkor valami zsibongó bizsergés bizsergeti az ember mellkasát, előre köszönnek neki a személyi számítógépek 

Ez tényleg jó. Olyan otthonos. Még! Meséljen!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hasnyálmirigy. Pontosabban egy Hasnyálmirigy. Hát… valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó, festményen úgy festene, mint a költő Balassi Bálint, lenne bajsza, korabeli főfödője, és nem utolsósorban vitéz kardja. A festményen látszana, hogy szakadatlanul szerelmes. Mint róka a tyúkokat, hajkurássza a nőket. És a férfiakat. Nem tenne különbséget, tudhatni, a szerelem vak. Szívesen volnánk a XVII. században, lenne ló, lenne kard, lenne hajnali pára, vágtatás és ontása gaz törökök vérének. És akkor imígyen szóla egy égi hang: Csukd be, fiam, azt a XVII. századot, jön be a hideg vagy a huzat.

Meg lenne lepve, ha kiderülne, hogy van túlvilág? –kérdeztem legutóbbi találkozásunkkor. Akkor elég titokzatos, sőt titkos választ adott. Ezt: A titok bele van zárva az Istenbe. Még ez se jó. A titok is az Isten. Most hát megkérdezem. Meglepődött? Hogy túl van?

Semmin se vagyok túl. Ritmusos szünet. Azt sem tudom, miben vagyok benne. De bármiben, túl sosem leszek. Egy szó mint száz, innen nézve nincs túl. Fogalmazzunk világosan, ha ez lehetséges. Egyébként most Karinthy jut eszembe. A Mennyei riport. Mindenkinek megvan a maga Mennyországa. Ami másnak – talán maga a Pokol.

És mit gondol most a halálról?

Nem gondolkodom róla. Minek tenném? Van dolgom elég: B. professzor úr (vagy most már kiírom: Bodoky) imperatívuszai, nincs kibúvó, tessék dolgozni. Különben meg, ha én főnök volnék, hát sírva vigadnék. Fakadnék es. Dalra, ím ígyen: Egy kis halál/ meg se kottyan, / (Kotty!)/, Őseinknek szintúgy vó’t!

Jaj! Sokat és sokszor írt a családjáról. Egy parodista egyenesen gráfgróf-nak nevezte. Nem hiányoznak most?

Persze, hogy hiányoznak. Gitti is, Marci is. És még vígan unokázgattam volna. De úgy látszik, ennyi volt kimérve. Szép ez is. Ahogy Arany János, a mester mondta: Életem hatvanhatodik évébe,/ köt engemet a jó Isten kévébe,/ betakarít régi rakott csűrébe,/ vet helyemre más gabonát cserébe. (Idézet vége) Helyettem is írta. Írnám én is, ha tudnék ilyet írni. A számból vette ki a szót, mondhatnám most. Vagy inkább én venném ki az övéből? Minden mondatom, minden szavam idézet.

Ez azért afféle Esterházy-s túlzás.

Naná, hogy az!

Vet helyére más gabonát? Tudja, milyen tülekedés van otthon a helyéért? És nagyon hiányzik.

A tülekedés nem érdekel. A hiányomról jó hallani, de nem lep meg. Voltam. Már csak ködösen emlékszem. A köd illett a városhoz, az országhoz, ez a „ki tudja, mi van most”, homály és nyirok meg a hajnal ígérete. Ködben könnyű hazudni. Könnyű butának lenni. A köd a rosszabbik én otthona. Ködgépről is szólt városi legenda. Ködben nem beszélgetnek az emberek. Mindazonáltal, különösen éjjel kettőkor, a férfiak férfiak, a nők nők, a fasz fasz, a pina pina. Lassabban. 

Mintha azt mondta volna valahol, hogy bizonyos szint fölött az ember nem megy le bizonyos szint alá. Tévednék? Még életében afféle mérték lett. A normalitás mértéke. Most elveszett az a kis remény is. Ahogy Radnóti Írta Babitsról:

Ki nézi most tollat fogó kezünket,
ha betegen, fáradtan is, de mégis...
ki lesz az élő Mérték most nekünk?
Hogy összetörte már a fájdalom,
nézd, ezt a költeményt is.

Látom, nagyon felkészült, mint mindig. De ne túlozzunk. Bár ez a Mérték jó! Sőt mértékegység! Ez tetszik! És hány esterházy egy csinos nő? Ez érdekelne. Ez a mérhetőség.

Nem bántja a magány?

Most már soha nem leszek egyedül. H.(asnyálka) mindig velem. 

Befejezésül még egy kérdés: Milyen a maga Mennyországa?

Képzelheti. Képzelje el! Teoretice! Valahol le kell zárni, és persze írni (mindig) tovább. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére.

A szövegben szó szerinti vagy torzított formában Esterházy Péter-idézetek vannak.

2018. július 11., szerda

Ez-az 3.



Csak semmi politika!
A (magáról) gondoskodó állam

  

A gondoskodó állam először is megóvta az embereket attól, hogy eltőzsdézzék a nyugdíjmegtakarításaikat. Ehhez azt a módszert választotta, hogy elvette és gyorsan elköltötte (többek közt tőzsdei részvényekre). Oszt’ jónapot.
  Aztán megóvta a lakosságot a veszélyes kéményektől úgy, hogy a kéményseprőktől elvette a munkájukat, és ezután az állam szedi be a kémény-ellenőrzési pénzt. Persze tisztítni és javítani nem tudnak, de ha lesz katasztrófa, (lesz!), azt meg tudják védeni (pl. titkosítják az adatokat százhúsz évre). Oszt’ jónapot.
  Közben meg lettünk védve a magyar foci izgalmaitól. Most aztán nézhetjük a Real Madridot. Vagy a Barcelonát. Mégis csak más, nem igaz? Szabadon választott. Oszt’ jónapot.
  Az öntözéses mezőgazdaság megvédése érdekében minden öntözésre használt, mezei fúrt kutat be kellett jelenteni, és azóta kútadót szed az állam a nemzeti víz  használata fejében. Végül is a víz az államé. Törvény van rá. Most hozták. Oszt’ jónapot.
  Legújabban az embereket attól akarják megóvni, hogy egészségtelen házi kutak vizét igyák. Ezért minden kúttulajdonos köteles kútját bejelenteni, és az államtól vízminőség-ellenőrzést rendelni csekély pár százezer forintocskáért. Ha pedig a víz fertőzöttnek bizonyul, tilos lesz meginni. Az a néhány millió ember legföljebb nem iszik majd annyit. Igyon pálinkát, megmondta a kormány, az egészséges, abban van a magyar jövő. Legföljebb azt is elisszuk. Oszt’ jónapot.
   A tanári és bírói karok elöregedését megelőzendő született egy gondoskodó törvény, és rengeteg embert delzavartak nyugdíjba. Igaz, azóta jelentős tanárhiány van, és esett a bírósági munka sebessége és színvonala. De az átlagéletkor sokat javult. Még pár intézkedés, és elérjük az optimális, a világon egyedül álló 18 éves átlagot. Oszt' jónapot.
  Most éppen a nők megvédése a soros (?!). Szegény nők! És szegény férfiak, mi lesz veletek nők nélkül? Persze lesz majd jutányos áron használható nemzeti szexbabatár. Oszt’ jónapot.
  Egyúttal létrejön egy újabb kis nyilvántartás, amelynek alapján újabb adót lehet kiszabni. Hoznak majd erre is egy törvényt. Oszt’ jónapot.
  Közben a migráncsveszély miatt az országot is meg kelletik védeni. Így hát hol volt, hol nem lesz ország. Oszt’ jónapot.

2018. július 4., szerda

Ez-az 2.


Talált szöveg

Öreg bácsika elmegy az életbiztosítóhoz, hogy szerződést kössön velük, de az ott lévő hölgy megkérdezi:
- Hány éves, bácsika?
- 102 éves vagyok.
- 102?! És a maga korában életbiztosítást akar kötni? Tudja mit? Jöjjön vissza holnap.
- Holnap nem jó. Akkor lesz az apám születésnapja.
- Az apja születésnapja!? Hány éves az apja?
- 121.
- Akkor jöjjön vissza a jövő héten.
- Jövő héten végképp nem jó. Akkor lesz a nagyapám esküvője.
- A nagyapja esküvője!? Hány éves a nagyapja?
- 144.
- És az ő korában meg akar házasodni?
- Nem akar, de a szülei erőltetik....

2018. június 27., szerda

Ez-az 1



PETŐFI SÁNDOR: SZEGET SZEGGEL


Jaj, a gépem, jaj, a gépem
Odavan!
Egy új vírus szétcincálta
Csúfosan.
Átkozott a troján vírus
Szoftvere!
Mellyel az ég olyan rútul
Megvere.

Mért is vettem vírusirtót
Kéz alatt?
És a gépre mért nem raktam
Tűzfalat?
Csábítólag kandikált egy
Szájt reám;
Csábjait ki már sehogysem
Állhatám.

Átugrottam az oldalra –
Képekért.
Pornóoldal – ki már járt ott,
Az megért.
S nem elég a vírus; nejem
Rajtakap,
S akkor jött még a valódi
Haddelhadd.

Én teremtőm! mért is értem
        E napot?
Kikapcsolta a gépet és
        Orditott:
"Ezért kellett laptop másik,
        Harmadik?
És a mindentudó tudja,
        Hányadik?"

Jelen volt a holdvilág e
        Hisztinél;
Búsan nézte: feleségem
        Mit beszél.
Fellegekből vett magára
        Gyászmezet,
És a fülét is bedugva
        Könnyezett.

Ő, csak ő nem könyörűle
        Meg rajtam.
Hogyha ez kell -  monda,  - neked
        Meghaltam.-
Hogyha nő kell, keress a tér
        Közepén!
Keservesen, siralmasan
        Jártam én.

...De'szen jól van! kiheverem
        Én e bajt.
S visszakapja még a kölcsönt,
        Vissza majd.
Tudjuk, eljön még az óra,
        Tudjuk, el!
Ö is rakna tüzre rossz fát,
        Bárkivel.

Tegye lábát a szobámba
        Ezután:
Fogadom, úgy nézek  rajt’ át
        Mint szitán.
Megugatni vagy kutyánkat
        Hívom át,
Vagy leöntöm dézsa vízzel
        Derekát!

2018. június 20., szerda

Tükörcserepek 33




Tinódi Lantos Sebestyén


ANGOL-MAGYAR VIADALOMRÓL SZÓLÓ ÉNEK 1


  Labdarúgásról szólok, meghalljátok,
Talám mását még nem is hallottátok,
Magyarok, labdát grundon sem rúgtátok,
Aranycsapatnak nagy hálát adjatok.

 A ködös ősz ráfeküdt a Wembleyre,
Mikor a mieink léptek gyepjére,
Ki gondolta volna ily szép lesz vége,
Fordítsuk most szemünk a kezdetére.

Nálunk Grosics a kapuban állt, bátran,
Lantos, Lóránd, Buzánszky meg egy sorban,
Bozsik Cucu, Zakariás egy párban,
S velök Hidegkúti középcsatárban.


 Deli Czibor s Budai futott szélen,
Puskás Öcsi a Kocsissal középen,
Hogy ez lőtt-e vagy az fejelt most éppen,
Mindegy is volt: kapu nem maradt épen.

Óra indul bíró sípol, egy két csel…2


-------------------------------
1 Ennek a töredéknek az előkerülése az egyik legfrissebb irodalomtörténeti szenzáció. Jelenleg a szakemberek körében abban a tekintetben sincs még megegyezés, hogy Tinódi Lantos Sebestyén vajon közvetlen rokonságban áll-e az aranycsapat itt is emlegetett balhátvédjével. Egyes nézetek szerint az egész misztifikáció, szerzője nem is Tinódi Lantos Sebestyén, hanem Aranytorkú Szepesi György.
2. Sajnos a szöveg itt megszakad. Egyes hagyományok szerint a magyarok 6:3 arányban győztek volna. Ez nyilván mítikusan felnagyított szám, de nem kételkedhetünk abban, hogy (bármiképpen is esett a dolog) az angolok vereséget szenvedtek.

2018. június 13., szerda

Tükörcserepek 32.




József Attila

Hajléktalan-ének

Száradok, törődöm,
korán elöregszem.
Már haverom sincsen.
Már nem is veszekszem.

Ez maradt meg végül,
se pénzem, se szexem.
Minden egyebemet
elperelt az exem.

Mehetnék lomizni,
ha volna kis stekszem.
De ami lé jönne,
pián megy el, s rexen.

Tilos a lomizás,
tilos a híd alja.
Élni is tilos lesz,
az ember azt hallja.

Nehéz így talanul,
egy pad alá fekszem,
s temetőbe visznek
ócska Velorexen.

2018. június 6., szerda

Tükörcsrepek 31.


A WALESI BÁRDOK
(ferdítette Nádasdy Ádám)



A walesi bloggerek

Edward, az angolok királya
fakóján lovagol (vagy sem).
Megnézem, mondja, megérte-e
elfoglalni Velszem.

Hány aranykoronás a föld,
van-e ott öntözés,
jól nő-e a zöld most
hogy sokan fűbe haraptak.

Nemzeti konzultációt is tartanék,
(csak lakcím, anyja neve, telefon), de névtelenül persze:
„Elégedett vagy-e te sok barom,
vagy elégedetlen lenni mersz-e?”

Felség, a közvélemény-kutatás,
melyet rendeltél, azt mutatja,
Velsz csak téged akar,
s nem  pl. a spanyol királyt.

S a nép, ez az istencsapás,
olyan boldog ott Sire,
hogy zsebkendővel nem győzzük törülni,
örömében annyit sír.

Edward, az angolok királya
fakóján lovagol (vagy sem).
Körül mindenki kussol,
így csend honol Velszben

Montgomery a klán neve
mely (meghívásos közbeszerzésen) elnyerte
hogy meghívhatja a királyt,
ha már elkopott ezért a nyelve.

Vadat és halat, (mit a király arat)
csapat hord körül
Sündörög, sok velsz-proli:
„Nekünk mibe kerül?”