Nagy László

NAGY LÁSZLÓ

Nyomorú a hazám: Iszkáz az idő levelén hintáz.

Paripám a jövő: visz láz. Nagy a tűz, nagy a hév, nagy lász.

„Csoda Tigram Icsész!” zengem, gyönyörűm ha segítsz engem.

Jókai Mór

JÓKAI MÓR

Én, aki Jókay Móriczként huszonötben a lomha

szőke Dunánál kezdtem, akár az uszályok a tengert,

Jókai Mórként száz kötetemmel ad astra elértem.

Bennük a forradalom, haza, álom a hű szerelemről.

Bennük a múlt, a jövő. Bennük örök ragyogás!

Bertolt Brecht

bERTOLT bRECHT

Zsongnak a szongok, az arcok, a maszkok

a színpad az élet

képe

előbb van a has, és azután a morál.

Márai Sándor

MÁRAI SÁNDOR

Mikor felért az égbe Márai, a Mennynek nyitva álltak zárai.

Elébe állt egy angyal-forma lány: „Az úr ki? Mert az Úrnak is talány!”

„Én kívülálló, én polgár vagyok. Se hús, se hal, de annyit mondhatok,

hogy véleményem napról napra más.” „A Mennybe?” „Nem.” „Pokolba?” „Nem. Nyomás!”

S bezárultak a Mennynek zárai. És kívül álló maradt Márai.

Tersánszky Józsi Jenő

TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ

Mikor kivirágzik a petrencés bólya,

s fondorodni kezd a rozsomák gubója,

Kakuk Marci kikel ágyából egy nőnek,

kikertészve vágyát Józsinak, Jenőnek.

Szép Ernő

SZÉP ERNŐ

Kérem, én itt csak játszottam.

Nagy költőnek nem látszottam.

Dalt ha kértek, hamar adtam.

Bocs, sokáig ha maradtam.

Francois Villon

FRANCOIS VILLON

Mennyei Szűz, ki lenézel ránk, kik a bűnre születtünk,

meg ne kövezd, ha a költőd, Villon bánata így sír:

„Rajta, zabálj, kurválkodj! Hogy bepiálva eszedbe

sírgödör alján elrohadó tetemed sose jusson…”

Balassi Bálint

BALASSI BÁLINT

Egri vitézeknek ruganyos kebelű Dianája,

Verseimet nevető,

Éngem a mélybe vető,

Az, ki ha rám néz, máris eszem vész, vágy palotája,

Illatos új otthon,

Júlia, tűzliliom,

Fürge arabs paripámnak a jó legelőt ha kinálja,

Rajta kötőfék nincs,

Combja nyakamra bilincs.

Agatha Christie és Szabó Magda

AGATHA CHISTIE

Amikor Mary Westmacott

a jó krimikre rákapott,

nem írtam több szerelmeset.

Ez így esett.

És semmi hiszti.

Megszületett Agatha Christie.

SZABÓ MAGDA

Én, aki voltam az egykori él-latinista leányka;

én, aki tudtam jól, régi a módi felénk;

én, aki később jó Abigél kegyeit könyörögtem;

én, aki túléltem Kádárt s Rákosit is;

vissza ha nézek, az út meredek volt, ámde megérte:

bennem az asszonyi sors végre kimondta magát.

Kosztolányi Dezső

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Mind Estié az összes guszta lány itt,

mert csábító, mint egykor a szirének.

Mi többiek csak lessük Kosztolányit,

s leszóljuk kispolgárnak, Desirének.

Németh László

NÉMETH LÁSZLÓ

Horthy-korban, mindenkorban, Kádár-korban szintén,

Kisebbségben, minőségben bőrömet jól mentém.

Választ így, választ úgy,

(Zsófika, Esztike, Nelli)

Mélymagyarabb toll-forgatót

Nehéz elképzelni.

József Attila

JÓZSEF ATTILA

Freud vonatán utazom, visz neuraszténia gravis:

Száll a mamához a szív: száll a nagy űrhöz az űr.

Samuel Beckett és Isaac Asimov

SAMUEL BECKETT

álma

Végre Godot szól:

én vagyok

Estragon és Vladimir

és közben az ég hamukék

s porlik alá hamuként.

ISAAC ASIMOV

A Sheldon-terv nem működik,

Robottá lett e lélek.

Mindent beföd a működ itt:

Ne hidd, hogy még remélek.

Alan Alexander Milne

ALAN ALEXANDER MILNE

Saját nyomomba lépek,

keresve mézes lépet.

De nézd, a hűs Pagonyba járva,

fiam, te sem maradsz ma árva.

Vár Tigris, Kanga és Füles.

Csacsi öreg medvém, szeress!

Henrik Ibsen

HENRIK IBSEN

Csak nézd, a sors, mivé szab át,

ha elhagyod a babaszobát.

Csak áltatod, tudod, magad,

s a tenger árja elragad.

Sok régi bűn napfényre jut,

utad hamar halálba fut.

Ember, vigyázz, tehát.

Lev Nyikolájevics Tolsztoj

LEV NYIKOLÁJEVICS TOLSZTOJ

Jaj, Anna, Kitty s többi mind!

A részeg körhintás csak int,

s forogtok már illem szerint.

S a mozdonyfék csikordul…

Madách Imre

MADÁCH IMRE

Kiskelecsényi Madách: amatőr filozóf Sztregováról:

Látok, mint Szent Pál, láss Európa csodát!

Már befejezve a nagy mű, eljár évmiliókig:

Ádám, Éva, az Úr, Aphrodité, Lucifer…

Petőfi Sándor és Arany János

PETŐFI SÁNDOR

Népdalokon ki repültem Júlia karja közé, én

Március évadján voltam a forradalom.

Szeptember végén az elégia illan. A sorsom

Sírba taszít. De a hír akkor is, ott is, örök!

ARANY JÁNOS

Toldi ma, holnap Attila, s a Toldi szerelme a végén,

Edward, Szondi, Lajos, Julcsa, Piroska, Lacó…

Jerome David Salinger és Váci Mihály

JEROME DAVID SALINGER

Csak áll a rozsban, zölden, kábultan, mint a Holdon.

Idegen itt a Földön: lelombozódva Holden.

Valamit elveszített (talán egy vívókészlet?)

DB sem érti, mit tett: valami nincs sehol sem.

VÁCI MIHÁLY

Látod, a költő szólt, szolidabban a szőke szeleknél.

(Nyírségből támadt csesztvei néptanitó.)

Új, szabad, emberi korral volt viselős a szivében.

(Mondd, hova lett az a kor? Mondd hova lett az a nép?)

Virginia Woolf

VIRGINIA WOOLF

Ha lány ölébe vonz a vágy, ha lelkedig borzongod át,

ha lány vagy is, kit érdekel, ha melle, ajka, térde kell;

S ha ő a férfi, ő vesz el, ha kell, hát érte nő leszel,

Orlando módra át koron, nemen s Konstantinápolyon,

és nem kell több teória, csak ő, csak ő.

Victoria.

Kaffka Margit

KAFFKA MARGIT

Jaj, az alázat, a grószik ércderekú akaratja…

Mit tehet egy kicsi nő, szeretetre való, puha, éhes?

Vagy fuss: főzz, moss és takaríts, megszülve Urad, vagy:

Új tipus, új asszony légy, ember… s hangyabolyonghatsz…

Szent Ágoston

SZENT ÁGOSTON

Hogy végre megtaláld, amit soká kerestél,

ne titkoljad tovább, hogy mennyi bűnbe estél.

Ne kérdd, egy toll elég-e, csak írd a „Vallomások”-at.

Hallottad:” Tolle, lege!” És így vezess, te, másokat!

Az Ezeregy éjszaka meséi

AZ EZEREGY ÉJSZAKA MESÉI

Megcsalatott Sahriár: gyilkos bosszú éve jár.

Térítsd vissza úgy, mint egyszer véres Ahasvérust Eszter,

Sehrezád, te, jöjj s mesélj! Vár reád még ezer éj:

s míg a szívünk egyre reszket, rajzolj mesés arabeszket.

Alekszandr Szergejevics Puskin és Mihail Afanaszjevics Bulgakov

ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN

A cárszkoszélszki parkban Anyégin tébolyong.

December… felkelésünk… Tatyjána… én bolond!

Az ifjuság, a versek… szerelmek… Elszaladt

Az élet… nagy remények… Szabadság hó alatt?

Szibériát kibírni?... A Poklot?... Dante sem…

Mégis, ha Lenszkij élne… Jól célozz, Dantesem!

MIHAIL AFANASZJEVICS BULGAKOV

És zsarnokság és háború.

Az árny a Földre ráborul.

Mert legfőbb bűn a gyávaság.

Segíts Margóm! Virágos ág.

Bessenyei György és Johann Wolfgang Goethe

BESSENYEI GYÖRGY

Ködbe veszett Bécs, Mária Trézsia Bécse,

Jámbor szándékunk elhala Vér mezején.

Ágisként kezdém, míg végre a bús Tariménes

Úttalan útja utam: Ím, Bihar, itt remetéd!

JOHANN WOLFGANG GOETHE

Jajj, a világirodalmi remények! A klasszikus álmok!

Hol van már a galant?...Werther?... A Lotte-kaland?...

Mehr Licht, Eckermann! Ki a fénybe emeltem a Faustban

Margitot is, remegek: Eljön-e értem a fény?

Vörösmarty Mihály és Weöres Sándor

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

Régi dicsőségünk, mint borban a gyöngy, teli búval.

Hol van Ilonka, a szép? Hol van a nagy szerü gyász?

Most tél van, csend és hó, földünk hoppra megőszült.

Nyűtt a vonó, meg a bot: Húzd! Közelít a homály…

WEÖRES SÁNDOR

Bóbita, Bóbita Sándor: dalt fon az égi sugárból;

Szarva a Hold, maga fény, csillaga lélek-edény.

Dante Allighieri

DANTE ALLIGHIERI

Jártam a poklok mocskos bugyrait. És hova értem?

Mélybe. A mélybe tovább. Ott a Gonosz lakozik.

Mélybe tovább… De előttem hirtelen égbeszökő csúcs…

Extázis… Ragyogás… Bícse… S az isteni fény…

Miguel Cervantes de Saavedra

MIGUEL CERVANTES DE SAAVEDRA

(alias Don Quijote de la Mancha, a búsképű lovag)

A szélvitorla föl-le: röpülsz, zuhansz, röpülsz.

De Sancho, mondd, az égre, mért jó, hogy lenn csücsülsz?

Ha jő a próba perce, a gaz Tükör-lovag,

A sorssal víni mersz-e, ha őrültnek mutat?

Gonosz Merlin varázsa ott lenn is megtalál.

Dulcíneám ne lássa, ha fáj a bús halál!

Karinthy Frigyes és Friedrich Dürrenmatt

Ki más is szólalhatna meg először ezen a blogon, mint Karinthy Frigyes. Íme:

KARINTHY FRIGYES

Égi kar int: ide új Swift kell, keserű kacagású;

Abszurd lett a világ, ág-boga rákdaganat.

Hol van az Észak-sark? A jövő-gép? Hol van az Ember?

Sírunk, s gyomrunkat rázza a görcs röhögés.

S ma kivételesen valaki a világirodalomból is:

FRIEDRICH DÜRRENMATT

Az életünk komédia – a sors nevetve nézi:

Hiába tyúkok, angyalok – hiába bármi tézis.

Az ember élte csak szerep – halála is szinészi:

Gödörbe hull pojácaként – akármi nagy vitéz is.

LECTORI SALUTEM!

Köztudomású, hogy szívesen írok paródiákat. Karinthy paródiáin nevelkedve úgy gondolom, hogy egy jól sikerült efféle munka segítségével könnyebb megismerni egy szerzőt, mint akár a saját művei alapján. A paródia kiemel, eltúloz olyan vonásokat, jellemzőket, amelyek fontosak, de amelyek felett esetleg elsiklana tekintetünk. Eddig paródiáimnak három gyűjteménye jelent meg. Az első az Így irtok ti…én régen elfogyott. A Meztelen irodalom, Bába és tsa Szeged, (1000 Ft) és az Irodalmi balkézikönyv, Concord Media, Arad (1500 Ft) nálam még kapható. Nagy örömömre két paródiám egy ideje már tankönyvi szövegként is szolgál. Az egyik egy Weöres Sándor-játék, a másik egy korszerű Ady-paródia.

Itt, ezen a főrumon mégsem paródiák sorakoznak majd, hanem rövid versek. Annyi kapcsolatuk azért van a paródiákkal, hogy ezekben is a magyar és világirodalom klasszikus alkotói jelennek majd meg, gyakran (de nem mindig) maguk beszélnek önmagukról, pályájukról. Ahogyan Szerb Antal Világirodalom című művéről mondják: néha egy-egy jól sikerült mondata, képe többet elmond egy korszakról, egy szerzőről, mint más irodalomtörténetek egész fejezetei, úgy szeretnék bemutatni én is alkotókat. Anélkül, hogy a magam szerény próbálkozásait Szerb Antal zsenialitásához hasonlítanám, abban reménykedem, hogy ezek a kis versek képesek megidézni a kiválasztottakat. Válogatásom és a képek természetesen szubjektívek, de ezt vállalom. És abban is bízom, hogy e kis epigrammaszerű versek egyúttal, akár a paródiák, egy pillanatnyi felüdülést is tudnak nyújtani olvasójuknak.

Ezzel a kívánsággal bocsátom útra ezt a sorozatot, amelynek keretében a következő egy évben hetente egyszer, hétfőnként egy-egy kis szöveg kerül majd fel a netre.

ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK !