Lapok az Irodalmi BALexikonból 23

IRODALMI BALexikon 23.


Nyelvérzék(1): Az ízlelő bimbók segítségével szerzett íz-érzetek forrása. A halló-, látó-, szagló- és tapintóérzék mellett egyik legfontosabb tájékozódási eszközünk a világban. Itt kereshető bizonyos váratlan és érthetetlen irodalmi karrierek magyarázata is (lásd még: nyalás).

Nyelvérzék(2): Az a tehetség, amelynek köszönhetően egyes emberek könnyedén sajátítanak el idegen nyelveket. A nyelvérzék az alapja a sikeres műfordítói tevékenységnek. Az idegen nyelvek elsajátítását élesen meg kell különböztetnünk az idegen művek elsajátításától, bár ehhez is speciális adottság (vastag bőr) szükséges.

Nyelvérzék(3): Szenvedélyes szexuális érintkezés közbeni  !!!TÖRÖLVE!!!

Olvasás: Írók vagy költők (lásd: vers), esetleg más hamiskártyások által meghatározott rendbe szedett betűsorok (lásd: ki betűt vet, vihart arat) értelmezése. Igen veszélyes tevékenység, melynek során könnyen úgy járhatunk, mint szegény Don Quijote, aki összetévesztette a könyvek igazságos, szép, virtuális világát a valóságnak nevezett kényszerlakhellyel.

Olvasó(1): Katolikus hívek hitéleti eszköze (lásd rózsafüzér).

Olvasó(2): Mitikus lény az antik világban, jellemzője, hogy írott szöveg fogyasztásával tartotta fenn önmagát. A rege szerint az olvasót érdekelte az író által elképzelt világ.

Olvasó(3): Az az emberszerű lény, akire a kiadó vagy a kritikus (lásd:jobb, ha mégse látod) hivatkozni szokott, amikor lesújtóan nyilatkozik egy kiadásra váró vagy már kiadott műről (lásd: ha volna).

Olvasószerkesztő: Az a napjainkra igen megritkult könyvkiadói alkalmazott, aki nemcsak szerkeszteni, de olvasni is tud. Élőhelye az elmúlt félszáz évben a különféle elvadult menedzser-félék elszaporodásának következtében erősen összeszűkült. Vigyázat: védett!

Osztrovszkij A. Ny.: (lásd: Aczél György).

Ottlik Géza: Felsőozorai és kohanóczi Ottliknak született, de katonának állt, ám később ettől is elállt. Iskoláit iskolákban, katonaiskoláit Kőszegen, jólszegett egyenruhában végezte. Sokáig nem tudott dönteni Észak és Dél illetve Kelet és Nyugat között, ezért aztán élete végéig talonban maradt. Már fiatalon felajánlották neki a szívkirályi és a bridzskirálynői címet, de ő, némi habozás után a Hajnali háztetőket (és a marhapörköltet) választotta. Kedvenc itala a Törless-pezsgő, kedvenc olvasmánya a Musil iskolaévei című regény. Kényelemszerető, akkurátus ember volt. Minden szót kétszer is megrágott stilisztikailag csiszolt műfogsorával, mielőtt papírra vetette volna. (Csoda-e, ha egy se kelt ki közülük?!) Keveset írt, azt is főleg kártyarovatokba. Zsenialitását mutatja, hogy főművét más kezével, saját naplója alapján (esetleg más naplójával a saját keze alapján, netán a saját naplójával a más keze alapján, avagy a saját kezével a más naplója alapján) is meg tudta írni. Ez érződik másik, Nem oda Buda! című, sokat emlegetett művén is. Élete egyik legnagyobb elismerése, hogy Esterházy Péter teljesen olvashatatlanul lemásolta, és bekeretezve nekiajándékozta főművét (amelyet később visszakért). Nem az lett a főműve.(Esterházynak!) Az említettekre vonatkozó további feltételezéseket egyébiránt az erőteljes cáfolatok is alátámasztják. Életművére a misztikus fikció, illetve az ún. fiktív misztika, más vélemények szerint a misztifikáció volt jellemző.

Ölelkező rím: Szerelmes versek kedvelt rímelhelyezési módja. A költő ilyenkor a vizualitás eszközét is az érzékiség szolgálatába állítja, hogy kedvesét ezáltal ölelkezésre bírja. Előfordulása a házastársi szerelem verseiben relevánsan ritkább.

Önéletrajz: Az epika műneméhez tartozó, kis terjedelmű, fikciós műfaj. Szerzője egyes szám első személyű narratíva formájában tényszerűen számol be életének mindazon valóságos illetve kitalált eseményeiről, melyeket az adott pillanatban jónak lát előadni (lásd még:fantasztikus regény.)