Lapok az Irodalmi BALexikonból

IRODALMI BALexikon 10.

Filozófia: A gondolkodás szeretete. A világ dolgait kétféle módon szemlélhetjük. A, gyakorlati és B, filozófiai szempontból. Vegyünk példának egy közismert dolgot, egy tál lencsét. Gyakorlati módon megközelítve ezért el lehet adni, ezért meg lehet venni az elsőszülöttség jogát (Lásd Jákob és Ézsau esetét!) Filozófiai szempontból azonban az egy tál lencse=elsőszülöttség állítás hamis. Egy tál lencse ugyanis csak önmagával azonos. Sőt azzal se mindig. mert ahogy már Hérakleitosz megmondta, nem lehet kétszer ugyanabból a tál lencséből enni. Mert addigra már mi sem vagyunk azonosak önmagunkkal, és a lencse is elfogyott közben. Itt a logika sem segít. A formális logika tanítása szerint egy tál≠lencse és a lencse≠egy tál. A dialektikus logika szerint viszont (lásd Hegel!) a lencse a tál tagadása, míg a tál lencse már a lencse, azaz a tagadás tagadása, ami új minőség mind tálhoz, mind  lencséhez képest. Aki szereti a gondolkodást, azaz filozófus, az ezen az úton továbbhaladva hamar eljuthat a Világszellem tételezéséig, amely maga is dialektikusan szemlélendő, amint a tagadás tagadásaként eljut önmaga felismeréséig ebben gondolatmenetben.


Hajóvonták: Ókori költői kép, jelentése elhomályosult. Egyes feltételezések szerint az egymástól zord szüleik által eltiltott fiatal szerelemeseket jeleníti meg. Mindenesetre egy fennmaradt, Anakreónnak tulajdonított töredék, egy míves, anapesztusszal variált jambikus tizenegyes szerint (melynek aktualitását bizonyítja, hogy napjainkban is minden nap legalább kétszer elhangzik a vízállásjelentésben): „Hajóvonták találkozása tilos!”

Hangfestés: Azon modern irodalomelméleti paradoxonok egyike, amelyeknek semmi értelme sincs. Társai a fénybeszéd, a szagépület és az ízszobor. Alkotója általában sugár-ecsettel dolgozik (lásd: Vajda János), befogadója tyúkszemmel hallgatja.

Hazugságmese: A mese műfajcsoportjába tartozó, főként tájékozatlan fiatal felnőttek altatására szolgáló kisepikai műfaj. Alkotói között szép számmal találhatni gyakorló politikusokat és más szélhámosokat. A műfaj népszerű, de az irodalomelméletben nem használatos másik elnevezése a választási (vagy kortes-) beszéd.

Hermeneutika: Szakácsművészeti szakkifejezés. Jelenti a liba feltrancsírozását acélból, hogy a hízott libamájat belőle kiemelhessük. Némely pályát tévesztett, eltévelyedett alakok a mód-szert irodalmi művekre is alkalmazni próbálják. Az ilyen kritikusok/elemzők addig trancsírozzák a művet, míg az általuk feltételezett titkos tudást (üzenetet) meg nem találják. A trancsírozás után a művel (a libával ellentétben) már semmit sem lehet kezdeni. A liba maradékát (pl. a combját, mellét) ki lehet sütni. a feltrancsírozott irodalmi műből viszont már semmit sem lehet kisütni.

Himfy-strófa: Kisfaludy Sándor nyilvánvalóan képtelenül hímsoviniszta elnevezésű versformája fiatal férfiak szerelmi érzéseinek kifejezésére. Ellentéte ugyanilyen értelmetlen volna, miután sem nőfi, sem hímleány nem létezik, ezért valamit egyszerre hímnek és finek nevezni olyan, mintha mondjuk leánynőről beszélnénk. Az pedig, hogy egy strófaformát nőleány-versszaknak nevezzenek el, még a legelvadultabb feministának se jutna eszébe. Még szerencse!

Hímrím: A rímnek az a jambikus fajtája, amelyet Csokonai Vitéz Mihály – feltehetően a férfi bizonyos hatásra felbukkanó !!!TÖRÖLVE!!! -ára utalva – ’bukó’-nak (nem bunkó!) nevezett el. Feminista költőnők és nőköltők is nagy előszeretettel használják. Ellentéte a nőrím.

Hívatásos író: Az írók és írónők (lásd: de inkább tapintsd!) azon csoportja, amely jól meg tud élni az irodalomból. A csoporthoz tartozásnak nem feltétele sem a tehetség, sem az írói mesterség ismerete. Ide olyan közismert, nagy nevek tartoznak, mint például… (de ki ne ismerné őket?!)

Homéroszi kérdés: Jellegzetes hermeneutikai probléma. Ugyanis nem a válasz kérdéses, hanem az, hogy valójában mi is a kérdés.

Homonimák: Szexnyelvészeti szakkifejezés. Egynemű alakok.

Kötelező olvasmány: Olyan irodalmi (vagy félirodalmi) szöveg, melyet elolvasni nehéz, de elolvasásának fontosságáról évente vitát rendezni könnyű.

Szilveszteri szomorú ráadás:

Magyar kultúra: Milyenek a magyarok? – kérdezte kétszer is egy jobb sorsra érdemes kortárs szerző. Gondoltam, semmitmondó válaszaihoz érdemes hozzátenni egy fontos vonást: hogy a magyarok kíváncsiak.

Ha nem így volna, nyilván nem volnának magyar Nobel-díjasok, nem magyar találta volna fel a Rubik-kockát, vagy a gömböcöt. Bizonyságul álljon itt egy példa!

Itt van egy igazi keresztény magyar úriember, Zimándi Pius szerzetes, aki 1944-ben írt, nemrég kiadott naplójában[1] így bizonyítja az olthatatlan kíváncsiságát:

„ A külföldre szállított zsidók sorsáról senki sem tud semmi bizonyosat. Különböző rémhírek vannak forgalomban: a soványakból műtrágyát készítettek, a kövérekből szappant. […] A hivatalos körök a valós tényállásról nem tájékoztatták a nemzetet, az újságok pedig magáról a tényről is hallgattak.”

Valóban, milyen szép, finom, kulturált, keresztény, úrias fogalmazás: külföldre szállított zsidók. Nem bevagonírozott, nem deportált, nem halálba küldött. Külföldre szállított. És persze nem megölték, elpusztították, elgázosították, elégették őket, hanem belőlük ezt-azt készítettek

Ké-szí-tet-tek. Tetszik hallani ezt a szép, keresztény magyar, úri módit? A hagyományos magyar kultúrát? És most ezt veszélyeztetik a bevándorlók!

Istenem, hogy hatszázezer magyar emberről volt szó? Lényegtelen. A lényeg, hogy most ott állt ez a szegény, keresztény, magyar úr, és nem tudta kielégíteni kíváncsiságát, hogy vajon műtrágyát vagy szappant készítettek-e belőlük. És hogy tényleg a sovány-kövér eloszlás szerint.

És ez nem vicc!!!!

---

[1] A naplót Ungváry Krisztián adta közre: Egy év története naplójegyzetekben, Bp. Magvető, 2015.

Lapok az Irodalmi Balexikonból 9.

IRODALMI BALEXIKON  9.


Freskó: Szabó Magda nagysikerű regényének posztmodern, projektorral falra vetített, színes képregényváltozata. Hatásában szinte levakarhatatlan.

Fundamentalizmus: Időnként újra fel-feltűnő építészettörténeti irányzat. Fő törekvése, hogy a létező (keresztény, zsidó, mohamedán, stb.) civilizációk meglehetősen ellentmondásos, eklektikus épületét (lásd: Hundertwasser) az alapokig bontsák vissza. Sok képviselője szerint eleve kár bármiféle épülettel kísérletezni: okosabb volna a barbár tömeg számára az alapok körül ideiglenes sátortábort létesíteni.

Fülszöveg: Az állatságok egyik fajtája. Az a rövid, felesleges, könyvidegen szövegdarab, amelyet a vásárló megtévesztésére a könyv hátsó borítójára, elejére, közepére vagy oldalára – bárhová, kivéve a fület, mert a könyv nem állatság, tehát füle sincs – nyomtatnak.

Fülszövegíró: Az a könyvkiadói alkalmazott, aki ajánló szövegeket ír azokhoz a könyvekhez, amelyek még meg se jelentek, tehát nem is olvashatta őket. A fülszövegírás feltétele az ábécé ismerete. Az olvasni tudás olyan zavaró mellékkörülmény volna, mely csak feleslegesen nehezítené a fülszövegíró ténykedését.

Füst Milán: Költő, író, eszélyes esszéista, szeszélyes esztéta, és minden más búzaliszt tészta. Apja még kisgyerekkorában elveszett, később sem találták. Aztán a Nyugat köréhez tartozott. Próbálta négyszögesíteni, de ezt nem nézték jó szemmel, ezért lett annyira társtalan. Megírta a Felesége(m) történetét, lefordította Shakespeare Lear királyát (azóta néhány elvetemült színházi rendező már ezt is felfordította). Írt elégiát, ódát, epodoszt, csupa-csupa Füst-verset. Megírta a IV. Henrik királyt, aki majdnem beleőrült ebbe a drámába, becsavarogta egész Európát, habilitálták és rehabilitálták, kapott rossz kritikát és Kossuth-díjat, mellesleg üldözték és üdvözölve mellőzték. Ő pedig konok megszállottsággal írta naplóját, majd a napló naplóját, melynek rövid, naplószerű kivonatát naplóként tette közzé Ez mind én voltam egykor címen. Minden lehetőséget meglovagolt, míg utóbb el nem vesztette apja után naplóját is. Ez a végzetes esemény eldöntötte sorsát: addig-addig naplovagolt, míg el nem veszett (valahol két kötet napló között) maga is.

Fűző(1): Kábítószeres bódulatban elkövetett súlyos nyelvi hiba. A helytelenül viselkedő megnevezésére használt helyes alak: füvező.

Fűző(2): Általában vékony cérnával (lásd: fűzött könyv), zsinórokkal vagy erős kapcsokkal összefogott, a könyv illetve a női derék és csípő karcsúságát növelő illetve hangsúlyozó (lásd kapcsos könyv) többnyire intim divateszköz. Egyúttal a férfi ügyességének és a nő iránti vágyának releváns fokmérője. Ha már befűzte a nőt, megmutatja, vajon készen áll-e a fűző kifűzésére, illetve mikorra kifűzte, vajon még mindig készen áll-e.

Fűzött kiadás: A kiadói nyereség növelésének eszköze. Egy könyv olyan, olcsó és színes papírborítós forgalomba hozatala, amelynek előállítási ára gyakorlatilag nulla, hiszen az előállítás valamennyi műveletét már elvégezték és elszámolták a díszkiadás költségei között. A fűzött kiadás bolti ára azonban csak a díszkiadáséhoz mérten alacsony. Így   eladásával a kiadói nemcsak a könyvet, de a vásárlót is befűzi.

Gárdonyi Géza: Született Agárdon, családi neve tehát helyesen Agárdonyi, melyet később a török szultán engedélyével Ziegler Göré-re népieschített. Ő is a fiúk nemzedékéből való, mint Arany László, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy apja is volt. Kiskorától Tanítóbarátként tevékenykedett, majd a Szegedi Napló mellett cseperedett egri remetévé. Rövid házassága hosszúhajú veszedelem volt, amely elől élete végéig menekült. Legtitokzatosabb munkája a titkosírással vezetett naplója, melyben egyedül az írás volt titkos. Mióta elolvasták, a kutya sem olvassa. Egészen más a helyzet Ida regényével (ez nem Ida, hanem Gárdonyi regénye) és az Egri csillagokkal. Ez utóbbit főleg kisiskolásokkal fogyasztatják éhgyomorra speciális védőoltásként: aki ezt kibírja, abban megfelelő mennyiségű ellenanyag termelődik, és később akár olvasó emberré is válhat. Élete legnagyobb sikerét az önmagáról mintázott, művelt falusi bíró figurájával, Göre Gáborral aratta, bár igazán költő szeretett volna lenni. Példaképe és barátja Költőcske Mihály volt. Füzfapoémák és egyebek című verseskötete meglepő önismeretről tanúskodott. Néhány verse az Endrődi Sándor szerkesztette A magyar líra nincsesháza című antológiába is belekerült.

Groteszk: Pályaválasztási nyelvtörő. Az olyan jelölt, aki hibátlanul ki tudja mondani, teljesen alkalmatlan televíziós kulturális műsorok vezetésére (lásd még: barakc!)

Gyávaság: A Biblia felsorolta hét főbűn közül a legsúlyosabb, szám szerint a nyolcadik (lásd: a Mester és Margaríta!)

Gyermekirodalom: Azon fél- (harmad-, negyed- stb.) irodalmi vagy nemirodalmi szövegek összefoglaló elnevezése, melyeket korlátolt, felelőtlen és tehetségtelen (lásd még: kft) alkotójuk szégyellene felnőttek kezébe adni, ezért gyermekek körében próbálkozik, akikről tudja, hogy nem állnak bosszút, legrosszabb esetben felnőtt korukban maguk is gyermekirodalmi szerzőkké válnak.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 8.

IRODALMI BALexikon 8.


Eredetiség: A romantikus korszak ma már alig érthető, konzervatív alkotói módszere, amelynek lényege, hogy a művész saját neve alá a saját gondolatait írja le. Ez a fáradságos és kevéssé jövedelmező eljárás mára szinte teljesen kiment a divatból. (lásd még: Márai). Ellentéte a posztmodern vendégszöveg (lásd: plágium).

Fabula: Ókori eredetű erotikus műfaj. Növényi anyagra írt, kecses nőt ábrázoló mesés képvers, amely a rossz életűek megjavítását célzó bölcs tanulsággal zárul.

Faludy György: Pokolbélien víg, kiváló magyar költő a XX. század második feléből. Zsenialitását mutatja, hogy akárcsak Einstein, ő sem viselt zoknit. Hatalmas alakja kilóg a magyar irodalom történetéből. Fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, később fasisztagyanúsnak találták. (Nem csoda, valami mégiscsak volt közöttük, ha más nem, hát egy lövészárok biztosan!) Politikai nézeteit tekintve nem volt válogatós: a Horthy-korban emigrálnia kellett, a Rákosi-korszakban kényszermunkára internálták, a Kádár-korszakot újra emigrációban töltötte, mert nem akart ismét Recsken üdülni. Később mégis megbocsátották neki, hogy üldözték. Már-már külföldre szakadt hazánkfia lett, sőt, a nyolcvanas évek végén éppen ki akarták nevezni a legnagyobb magyar emigráns költőnek, amikor 89 után tévedésből váratlanul hazatért. Mint Csokonai, ember és polgár akart lenni, tényleg csoda, hogy olyan sokáig szabad(mezít)lábon volt. Első verseskönyvét Villon álnéven publikálta, azóta is néha összekeverik őket (mindkettő fiatal és zseniális). Élete utolsó húsz-huszonöt évében legkedvesebb nőfaja Fanni, legkedvesebb műfaja az általa megújított szonett volt. Ezt mutatták kötetei is, a 100 szonett, 200 szonett, 500 szonett. Rosszkor született, rosszkor tért haza az emigrációkból, de szerencsére jókor halt meg, különben megint emigrációba kényszerülne. Nem hivatalos értesülések szerint halála óta egy bögyös-faros angyal (lásd: bár láthatnám) társaságában szerkeszti a mennyei magyar irodalom új folyóiratát Mennyboltbéli Bús Napjaink címmel.

Fantasy: Az irodalom (lásd: elmaradt takarítás) egyik válfaja. Azon történetek összessége, melyeket a fantasy-szerző fantázia hiányában a mások által már kitalált fantasy-világba (lásd:inkább mégse) helyezett.

Félrím: Kezdő költők általános problémája, miszerint rengeteg hívórímet ismernek, de a rímpárok másik fele, a válaszrím egy istennek sem akar eszükbe jutni. Őket segíti a rímszótár, amely a szóvégek szerint rendezi sorba a szavakat. Jó volna, ha a kezdő költők a rímszótár mintájára maguk is a vége felől látnának a dolognak: ha előbb a kései verseiket írnák meg. Így időben kiderülne, van-e tehetségük, érdemes-e papírt, tintát, időt és fáradságot áldozniuk a pályakezdésre.

Fenséges: Esztétikai minőség, az emberi létezés legmagasabbrendű átélésének kifejeződése (lásd: aranybarnára sült rántott csirke rizibizivel és paprikával finoman megszórt idei uborkasalátával).

Fércmű: Minden olyan könyv, amely a kritikusoknak nem tetszik, illetve amelyet a kritikusok anélkül vágtak le, hogy olvasták (lásd: ábécé) volna. Bár nevét a cselekmény elvarratlan szálairól kapta, nem feltétlenül fűzött formában vagy papírkötésben jelenik meg, ugyanakkor szoros kötelékek fűzik az olvasókhoz (lásd: édes álom).

Fiatal író: Olyan irodalommal (is) foglalkozó férfi (vagy nő, vagy ?), aki még nem érte meg a hetvenedik születésnapját. Onnantól kezdve majd megilleti a nagy öreg elnevezés.

Fikció: A hazugság irodalomelméleti megnevezése (lásd még: eufémizmus).

Fiktív levél: Olyan levélpostai küldemény, amely a postai szolgáltatások színvonalának hála a feladó és a címzett között fiktívvé válik. Ritkán előfordul, hogy 30-40 év után váratlanul újra materializálódik, és ilyenkor – kissé ugyan megkésve, de – mégis kézbesítik. Ezt a típust misszilis levélnek is nevezik

Alkalmi toldalék:

Karácsonyi ének(1): Charles Dickens énekli nyomdagép-kísérettel a "Mennyből az angyal"-t.


Karácsonyi ének(2): Tükörképem és én. Furcsa pár.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 7.

IRODALMI BALexikon 7

Dilettáns: Eredetileg olyan szerzőt jelentett, aki művével élvezetet akar kelteni. A szó az olasz dilettare ’gyönyörködtetni’ igéből származik. Ma olyan embert értenek alatta, aki fogyasztható írásmű előállításán fáradozik ahelyett, hogy posztmodern szövegkorpuszt hozna létre.

Díszkiadás: Kiadói lelemény. Csekély beltartalmú könyv értékének utólagos, látszat szerinti megnövelése felcicomázott, ünnepi külső borítóba helyezés útján acélból, hogy ezáltal a könyv kelendőbbé váljék. Úgy viszonyul az olcsó, fűzött kiadáshoz, mint a menyasszonyi ruhában az esküvőre érkező ara a lestrapált feleséghez. A vásárlót fűzik be vele.

Dokumentaritás: A tények szigorúan előítéletmentes, objektív, kedvünk szerinti megválogatása és elrendezése a mű létrehozása során.

Dombormű: A különösen esztétikus, tökéletes női mell képzőművészeti elnevezése.

Dráma(1): A házastársi elégedetlenség elsősorban nőkre jellemző kifejezési formája (lásd drámázás). Jellegzetes műfajai a jelenet, a (kutya)komédia és a (lelki) tragédia.

Dráma(2): Irodalomelméleti fogalom. A családi drámákhoz hasonló irodalmi műfajok összefoglaló elnevezése.

Drámai költemény: Az a nagyepikus műfaj, amely általában arra szolgál, hogy a válófélben lévő feleség előadhassa családi életének tragikus történetét. A műfaj előzményeihez tartozik Dante Isteni színjáték című műve, melyben az elbeszélő megjárja az utat a Poklon, Purgatóriumon keresztül egészen a Mennyek hetedik egéig. A modern drámai költemény ezzel ellentétes menetet mutat. Általában az esküvővel és a nászúttal kezdődik, amikor az elbeszélő még a hetedik mennyországban érezte magát, és a történet innen jut el a Pokol legmélyebb bugyraiig, ahonnan a drámai költemény fikciója szerint csak a válóper segítségével (esetleg a házastárs másfajta megsemmisítése útján) lehet kiszabadulni.

Drámaiatlan dráma: Drámai műfaj, amely szakít a hagyományos dramaturgia szabályaival. Elődei közé szokás sorolni Csehov színpadi műveit. Mai, legelterjedtebb változata a házas-ságkötés nélküli házasság, az úgynevezett élettársi viszony.

Ego: Akár egy szerelmespár: egy test, egy lélek.

Egyenes beszéd: Az elbeszélő próza egyik narrációs típusa. Elnevezése ellenére egyáltalán nem kritériuma az igazmondás (lásd még fikció).

Egyperces novella: Az elbeszélés műfajának új, posztmodern válfaja. Nevét onnan kapta, hogy egy perc alatt kiderül, nem érdemes elolvasni.

Elbeszélő költemény: Jellegzetesen magyar nagyepikus retorikai forma. A valódi tettekhez való viszonya szerint az elbeszélő költemény mellett (mely a tettek helyett elbeszéli az időt) meg szokták említeni a rábeszélő költeményt (amely mást akar rávenni a cselekvésre), valamint ennek ellentétét, a lebeszélő költeményt. A gyermekirodalomban gyakori műfaj a visszabeszélő költemény. Ennek felnőttirodalmi rokonát, az össze-visszabeszélő költeményt viszont a politikai retorika körébe sorolják.

Életrajzi hipotézis: Költők életrajzára vonatkozó tudományos szakkifejezés, jelentése nagyjából a fogalmam sincs és a feltéve, ha közötti széles sávon mozog. Olyan, mint az ételkészítés első fázisában lévő leves: valóban fel lehet tenni, de ebben a formában még nem fogyasztható.

Élmény: Az alkotó által átélt megrázó érzelmi hatás (például a rivális író remekművének kézbe vétele). Ellentéte az az öröm, amelyet a szerző akkor érez, ha valamely kortársáról kiderül, hogy végképp elvesztette tehetségét.

Erató: A szerelmesek szent tava az ókori görög mitológiában. A történet szerint minden éjjel szépséges fiúk és lányok csapatostul jönnek a partjára, hogy meztelenül megmártózzanak benne. Testükön vágyat keltve tükröződik a Hold ezüstje. Profán utódaik a mai nudisták, akik mindenben hasonlítanak ókori elődeikre, leszámítva, hogy nem fiatalok, nem szépek, nem éjjel fürdenek, és fogalmuk sincs arról, hogy mi a szerelem.



Kedvcsináló a későbbiekhez:

Presszó: Vendéglátó-ipari egység a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán, ahol csinos pincérnők hatására műalkotás sajtolódott ki a magukat írónak vagy költőnek nevező koffein- és rövidital-rajongókból.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 6.

IRODALMI BALexikon 6.

Cenzúra: A hatalom legostobább intézménye, amely eredetileg az egyház által helytelenített könyvek kiadásának megakadályozására szolgált (lásd még nihil obstat). Mióta ebből széles körben elterjedt a nihil (lásd mindenütt), azóta a cenzúra átalakult. Mai előfordulásai közül legnevezetesebb az úgynevezett öncenzúra, amely lényegében a tehetségtelenség eufémisztikus megnevezése.

Csattanó: Kisebb terjedelmű családi drámák lezárására szolgáló speciális nem-szép-irodalmi eszköz. Általában a jobb tenyérnek meglepetésszerűen a partner bal arcához való erőteljes érintését értik rajta. Bódító hatása miatt egyesek a kábítószerek közé sorolják (lásd még csattanó maszlag).

Csendélet: Szép embertelenség. Hangzavarral járó botrányos családi veszekedés helyszínének képi megjelenítése egy perccel azután, hogy a résztvevők kivétel nélkül eltávoztak valahová.

Csokonai Vitéz Mihály: Vitézi címe erősen vitatott. Hogy nem Horthy Miklóstól kapta, az egészen bizonyos. A XVIII. század végének ünnepelt költője volt két részletben (akkor költő, ma ünnepelt). Az L-betűs költők nagy családjába tartozott Petrarcával, Adyval, Catullusszal és Berzsenyivel együtt. Ez utóbbi Lollit, Catullus Lesbiát, Petrarca Laurát, Ady Lédát, Csokonai pedig Lillát imádta. Közeli rokona még a magyar költészetben Juhász Gyula, aki azonban a neki a sors által kijelölt Leokádia helyett tévedésből Annába szeretett bele (meg is bánta). Csokonaira a formagazdagság és a pénzszegénység, a rokokó hatására a könnyed hangvétel, és tüdőbaja hatására a nehéz levegővétel volt jellemző. Nagy elképzelését, hogy Árpádiász néven megcsinálja a Honfoglalás című filmet, nem tudta megvalósítani, mert a megbízhatatlan francia Lumiére-fivérek nem találták fel időben a filmet.

Csoóri Sándor: Illyés Gyula kisöccse, alapító atya, költő és világszövetség és mélymagyar. Hosszú epebántalmak után Lakitelken váltott rendszert, amitől azon nyomban feltámadt. Azóta egyfolytában támad (főleg balra és lefelé). Költészete mostanában olyan magas csúcsokra ért, ahol talán már nincsen is költészet. 70. születésnapján az egész ország vele együtt. Rendkívüli képességeit jelzi, hogy ha még harminc évet él, akár száz éves is lehet!

Dagályosság: Holdfényes éjszaka, a tengerparton, csak dagály idején női fülbe suttogott szerelmi vallomás szövegének jellegzetes stilisztikai megformáltsága. Ugyanez a szövegstílus nappali fénynél a kurvaröhejes kategóriájába sorolódik.

Dekonstrukció: A művészi alkotás ellentéte a posztmodern világban. Lényege, hogy a kritikus, aki képtelen akár a legkisebb ép konstrukció létrehozására is, irigységből vagy bosszúból a másét is tönkreteszi.

Dezillúzió: A XIX. század második felének regényirodalmában gyakran jelentkező életérzés: a nászéjszaka utáni reggel hangulata.

Kedvcsináló a későbbiekhez:

Közép-európaiság: A nemzeti-etnikai gyűlölködésbe oltott babonás keleti bürokratizmusnak a magyar történettudományban használatos elnevezése.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 5

IRODALMI BALexikon 5.

Birodalom: Az irodalom mintájára alkotott hatalmi konstrukció. Uralkodója, mint valami megistenült elbeszélő, dróton rángatja alattvalóit. Mióta a nagy narrativák ideje lejárt, sorra omlanak össze a nagy birodalmak is (lásd SZU,USA).

Bonyodalom: Az epikus és drámai művek elmaradhatatlan szerkezeti egysége. A rokokó irodalomban a pásztorórának az a pillanata, amikor a felszarvazott pásztor rajtakapja a pásztornét a másik pásztorral. A modern regényekben inkább a szerelmeskedő pásztorlány anyjának érkezése tölti be ezt a funkciót (lásd még tragikomédia).

Bornemisza Péter: A híres magyar antialkoholisták családjából származott, akárcsak a szemérmetes Erzsók, akiről Petőfi Sándor meg is írta, hogy „nem is issza a bort, csak ugy önti magába”. Kiváló családfáján nem csak fel-, de lemenők is voltak, például a neves egri várvédő, Bornemissza Gergely nem. Ha mégis ivott volna, azt csak bánatában, erre pedig bőven volt oka: a törökök a szeme előtt foglalták el Budát (fél Magyarországot meg a háta mögött). Ráadásul közben a magyar urak az ördög minden gonoszságán és istentelenségén túltettek, magukat minden gátláson gátlástalanul téve túl, olyannyira, hogy a végén már innen nem is maradtak. A nagy literátus prédikátor-író szörnyű magánya is innen eredt. Fiatal korában Boccacciotól ihletetten angyalnak öltözött egy Habsburg-párti kemence mögött, de rá is fázott, mert ezért jól befűtöttek neki. Talán ezzel függ össze, hogy később, szuperintendánsként sem szerette a Habsburgokat és az angyalcsinálókat. Kedvelte viszont a nőnemű városneveket, ezért egyetemre csak Padovában, Wittenbergában és Wiennában járt. Ő volt Balassi János házi prédikátora, Balassi Bálint házi tanítója, sőt valószínűleg Balassi Menyhárt elárultatásának házi szerzője is.

Bosszúdráma: A válás után hosszan elhúzódó gyermekelhelyezési pernek irodalomelméleti megnevezése. Szereplőit egyetlen cél, a másik iránt érzett gyűlölet, és a saját sérelmek miatti bosszú vágya vezérli. Kimenetele általában a gyermekre nézve tragikus.

Bölcsész: A diplomás éhenkórászok egyik, bölcs esze alapján leguniverzálisabb csoportjának tagja. Semmihez sem ért, tehát mindenre alkalmas. Ebben a tekintetben az irodalom létmódjára emlékeztet: gyakorlati haszna nincsen, de nem lehet meglenni nélküle.

Bölcsődal: Erősen zenei, a ringatást kísérő gyermekirodalmi műfaj. Nevét arról a hallhatatlan daltípusról kapta, melyet a bölcsőszájú hal énekel szájában tartott porontyainak.

Bulvársajtó: Eredetileg utcai szenzációt keltő-hajhászó sajtótermékek összességét jelentette. Olyan, amilyen az utcai politizálás: zajos és ostoba. Napjainkra azonban hasznos jelenséggé vált: krumplipucolás, üveg vagy porcelán tárgyak csomagolása már szinte elképzelhetetlen bulvársajtó -termékek felhasználása nélkül.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 4.

IRODALMI BALexikon 4.

Baranyi Ferenc: Eredeti neve Don Francesco di Baranya. József Attila mostohaöccse, költő, televíziós operakalauz és rendszerváltó proletár. Zrínyi utódjának vallja magát, ő is gyakran kirohan (például a köz érdekében). Azelőtt közéleti költő volt, de mióta eljött a szabadság (és politikusok, hivatalok szabadon palira vehetik az embereket), csökkent a népszerűsége (a hatalom körében). Született műfordító. Fél kézzel Dantét fordítja (a másikkal épp egy nőt a másik oldalára). Azt beszélik, maga írta a világirodalom legszebb (angol, német, spanyol, olasz, francia, stb.) szerelmes verseit, hogy azokat is magyarra fordíthassa. Kedvenc operahőse Don Giovanni, akiről Leporello azt énekli, hogy már 1003 nőt hódított meg. Költőnk szerényen csak száznál több nőt vallott be olyat, aki lefeküdt vele élete során (a fölkelésekről sajnos nincsenek pontos adataink). Kívánatos volna, hogy e tevékenységét még vagy százhúsz évig folytassa, hogy akkor ebben (nőben) is mi, magyarok legyünk a világelsők.

Barát: Olyan, az irodalmi művekben gyakran előforduló, rokon érzelmű karakter, aki képes a hőssel lelkileg egyesülni, és mélyen át tudja érezni az élet értelmét, értelmetlenségét. A barát speciális, a hétköznapokban gyakoribb változata az úgynevezett házibarát, aki inkább feleségünkben mélyül el, illetve leginkább feleségünkkel egyesül.

Bárdos József: Irodalomtörténész és húsipari szakoktató. Elméleti munkái elsősorban a walesi bárdok rejtélyeire, használatának titkaira, a marhákra gyakorolt felemelő, egyúttal mégis tragikusan lesújtó hatására vonatkoznak. A marháké mellett foglalkoztatta az ember tragédiája is. (Orbán János Dénes szócikke)

Barokk: Nevét a korszak valószínűleg az Amerika felfedezésének következtében megszaporodott újfajta szórakozóhelyekről (bárok) kapta. Ezekből terjedt el Európában a franc nyavalya, melynek a költészetre gyakorolt hatása aligha hanyagolható el, gondoljunk csak Heine, Kemény Zsigmond vagy Ady esetére. Egyes vélemények szerint a név megszilárdulásában döntő szerepet játszott, hogy ekkoriban újra megerősödött a feudalizmus, és sokat szidták annak haszonélvezőit, az arisztokrata földbirtokosokat (bárók). Némelyek elképzelhetőnek tart-ják a Bar Kochba név vagy a spanyolcsizma erőteljes hatását is (ez utóbbi hatása valóban erőteljes lehetett, bár geográfusok inkább az olasz csizmát szokták emlegetni). Érdekesség, hogy a kor egyik híres művésze a Barozzi, egy másik kor kevésbé híres (de magyar!) művésze pedig a Báróczi nevet viselte, ami mindenképpen elgondolkodtató tény (még ha témánkhoz nincsen is köze). Ez a spanyol nemzeti konyha fénykora. Ekkor találják fel az olajban főtt mórt, az eretnekmáglya-rakást vagy a kivert zsidót. A megfelelő étkezés hatása az irodalomban is éreztette hatását: a nagyra hízott lovagregény (lásd -Don Quijote) mellett divatba jött a pocakos fegyverhordozó (Sancho Pansa), valamint a kardos-köpenyes dráma, amely úgy keletkezett, hogy a színészek előadás közben sem merték levetni a köpenyüket, ugyanis nem tudták, Calderon nem Lop-e (de Vega).

Befutott író: Olyan, már nem túl fiatal alkotó, akitől korábban nagyon sokan nagyon sokat vártak. Olyan, mint a befutott gyorsvonat: sokan várták, de miután megérkezett, már senkit sem érdekel.

Berzsenyi Dániel: Magyar költő a XIX. század elejéről. Kortársai ’magyar Horác’-nak nevezték, némileg igaztalanul, tekintve, hogy Horatiust kortársai sosem nevezték ’latin Berzsenyi’-nek. Nagyformátumú, barokkos, de mégis klasszicista lírikus és kisformátumú, hétköznapi ember volt. Az előbbi lelkesedett Napóleonért, az utóbbi emelkedett hangú ódát írt a Napóleon ellen fölkelő nemességhez. Az előbbi niklai remeteként nyomorgott magányában, az utóbbi vidéki földbirtokosként gyermekeket nemzett családjában. Az előbbi lelkesen támogatta minden nőnek, így Dukai Takács Juditnak, a költő barátnéjának művelődését, az utóbbi hevesen tiltotta Dukai Takács Zsuzsannának a költő feleségének még az írás-olvasást is. Az előbbi halhatatlan, az utóbbi halandó volt, ám végül a kettőt egyként elérte a halál.

Betűvetés: Régi, a népi írók között népszerű szállóige alapszava: Ki betűt vet, könyvet ír.

Lapok az Irodalmi BALexikonból 3.

IRODALMI BALexikon 3


Antikvitás: Olyan kétséges, azaz vitatott értékű régiség, amilyenekkel a turisták áradatát szokták elbódítani. Vallási viszonylatban ide sorolható például az a több tonna faforgács, amelyet az elmúlt századokban a Szentföld látogatói hordtak haza Európába, mint Krisztus keresztjének darabját.

Antiszemita: Olyan ostoba, félművelt, magát kereszténynek (esetleg mohamedánnak) valló emberszerű lény, aki a keresztényi (esetleg mohamedán) szeretettől vezérelve gyűlöli a zsidókat, mert még arról sem hallott, hogy maga Jézus is zsidó volt. Vajda János optimista jóslata szerint Magyarországon a megyerendszer felszámolásával együtt kihal az utolsó antiszemita is. Jelenleg az ország a régiós rendszerre való áttérés kezdetén áll.

Antológia: Könyvkiadói trükk elnevezése, amelynek lényege, hogy egyetlen ismert, divatos szerző (lásd -Ady) nevével egy egész tucat ismeretlen pályakezdő írása is az olvasóra tukmálható. Szerencsés esetben e pályakezdőkből is művész válik máról Holnapra (lásd -Hol-nap). Másfelől minél nagyobb az antológiában szereplő nevek száma, annál nagyobb az e nevekhez tartozó szülők, testvérek, kis- és nagynénik, osztály- és sorstársak mennyisége, akik hajlandók az antológiát jó pénzért megvásárolni.

Arany János: A XIX. század közepének kiváló sportembere, tudós, a magyar nyelv utolérhetetlen művésze. Miután máig sem érték utol, országos rekordját sem döntötték meg. Mint edző is igen sikeres volt, tanítványa, Toldi Miklós úgy eldobta a nehéz követ, hogy Buda halála lett belőle. Jelentős botanikusi tevékenysége, ennek emlékét őrzik kertészeti szakmunkái, a Rózsa és Ibolya valamint a Zrínyi és Tasso, melyekben az egymástól távoli fajták egymásra hatását elemezte. Tiszteletbeli tagja az autógyártók világszövetségének, miután tőle származik a Lada gépkocsi egyik elődje, a bal-Lada. A típus másik felének, a jobb-Ladának feltalálója is magyar, név szerint Berzsián Ervin Lázár költő és feltaláló. Sok szállóige származik tőle, például az Ej, ráérünk arra még! nem, mert azt barátja, Petőfi Sándor elírta előle.

Balassi Bálint: A legkelendőbb magyar reneszánsz férfi. Élete a hármasság jegyében zajlott. A Gyarmathy Balassák családjából származott. A XVI. században, a három részre szakadt Magyarországon élt. Őt magát is három részre szokás osztani, úgymint Gyarmathyra, Balassára és Bálintra. Az első főleg vitézi, a második istenes, a harmadik szerelmes verseket írt. Bár férfi volt, rendszeres ciklusai voltak. Erről Maga kezével írott könyve (lásd -menzesz-naptár!) tanúskodik, mely azonban szemérmesen háromszáz évig lappangott. Élete hármas válaszútján három nő feküdt keresztben: Júlia, Celia és Fulvia. Ő vitézül végigment mindhármon, de igaz virtussal Dobó István leányát, Krisztinát vette feleségül. Csoda-e, ha rövidesen Eger is megadta magát (a töröknek). Később Szárkándi Anna ágyában ápolta a lengyel-magyar barátságot. Kilenc nyelven értett, de magyar nyelven írt, különösen kedvelte a Balassi-strófát. Tanulmányozta a levegőt (erről szól Vitézek, mi lehet ez széles föld felett kezdetű verse), a visszhangot, valamint a várkapitányok feleségét. Korának legnagyobb ostromszakértője volt, minden nőt be tudott venni. 1594-ben azonban tévedésből Esztergomot kezdte ostromolni, e sajnálatos hibájába bele is halt

Lapok az Irodalmi BALexikonból 2

IRODALMI BALexikon 2


Államregény: Az alkalmazott irodalom körébe tartozó, retorikus-politikus jellegű, erősen fikciós, prózai nagyepikus műfaj. Pszichiátriai megfigyelések szerint alkotója gyakran mutatja az úgynevezett éberálom szindróma tipikus kórtüneteit. Közkeletű, a sajtóban szokásos elnevezése állami költségvetés.

Állatmese: Olyan nagyobb terjedelmű mesés epikus műfaj, amelyben emberek rendre állatokként viselkednek. Majomkodnak, ravaszkodnak, tehénkednek, ökörködnek, de nem ritkán kakaskodnak, kutyálkodnak, sőt disznólkodnak is. A műfajnak a XIX. században meghonosodott másik elnevezése: realista regény.

Allegória: Az az egész verset átfogó költői eszköz, melyet csak a bolond téveszt össze a filagóriával. Hogy aztán melyik mit is jelent, azt költői homály fedi.

Amatőr fénykép: Olyan, valószínűleg emberek csoportját ábrázoló fotográfia, amelyen a cipők minden ránca tökéletesen kivehető, de az alakok feje valamilyen elháríthatatlan technikai malőr következtében lemaradt.

Amatőr író: Az írástudók azon, gyakorta lenézéssel emlegetett csoportja, amely nem az irodalomból akar megélni. Olyan, ma már alig emlegetett alakok tartoznak ide, mint például Szophoklész (-lásd hadvezér), Shakespeare (-lásd színháztulajdonos), Goethe (-lásd miniszter) vagy Arany János (-lásd tanár, akadémiai titoknok).

Anekdota: Annak a rövid, kisepikai műfajnak irodalomelméleti megnevezése, amely egy rövid, társaságban jól elmesélhető, másokkal megesett, vidám, csattanós történetet tartalmaz. Jellemzője, hogy velünk ilyen még véletlenségből sem szokott előfordulni.

Antikvárium: A környezetszennyezés elleni védekezés egyik évszázados intézménye. Az a hely, ahol a használt könyvek leadhatók, az antikvárium ugyanis ezek begyűjtésével foglalkozik. Fejlettebb orszá gokban a leadott könyvekért némi csekély díjazás is jár. Ellentéte a könyvgyűjtő, aki képes az antikváriumokban feltalált poros, szakadt nyomtatványokat „első kiadás” felkiáltások kíséretében pénzért megvásárolni, és visszavinni a vad természetbe.