Ez-az 8.

Nátha

Mint látható:
nem látható
a láthatatlan
nátható.

S bár láthatón
nem látható,
hatása mégis
átható.

Tekintsd a színt
az orromon:
vörös feszít
ez orr-romon.

Most náthacsúcs
ez orr-orom,
mi égi dísz volt
egykoron.

A zsebkendőm
e kis szögön:
lekapható,
ha tüsszögöm.

S a tüsszögés
már várható:
mindent elönt
a nátható.

A széna nát-
ha így arat,
betöltve őszt,
tavaszt, nyarat.

Mindent elönt
a nátható
csak fújnám,
de nem fújható.

Mert láthatón
nem látható,
s mégis megöl
úgy áthat. Ó!

Ez-az 7.

Néhány rubáit


Ma élvezem még édes éltemet.
A hó előbb-utóbb majd eltemet.
Hiába sírás, és hiába harc.
Szorítsd a tollat, s tartsd az ütemet!

*****

Az édes nyár elmúlt nagyon hamar.
A szél fagyott, fehér havat kavar.
Meghal, ki lót-fut, s az, ki csak hever.
Porrá leszek, és a por eltakar.

****

Már érlelődik az a rózsamag,
amely poromból egykor felfakad.
Hazudni kár, az édes nyár oda.
Szeretni, élni csak percig szabad.

****

A hó alól kibújt a hóvirág.
Ma újra fagy. mondj érte egy imát.
Akár neked, egy perc az élete.
Ha nincs e kert, a sors előbb levág.

*****

Kemény pofonra ébredsz hát megint:
És meglepődsz, mert a sors meglegyint.
Csak élsz és tékozolsz. Időd lejár.
Talán eszedre térsz, ha így megint.

****-

A temetőben szíved ott maradt.
A koporsóban, ott, a domb alatt.
Ne félj, terád is sor kerül hamar.
Már most kisér egy néma árnyalak.

Ez-az 6.

Megkérdezték…

Megkérdezték Don Juant,
ha a vágy már elsuhant,
mit érez a nő iránt?
„Kolonc, ami visszaránt.”

Megkérdezték Woody Allent,
honnan ismer múltat, jelent.
„Nőből jöttünk, nővel hálunk:
szex az életünk, s halálunk.”

Megkérdezték a nagy Belltől
„Kamásliban a cet feldől?”
„Fogalmam sincs, de viszont
kérdezzétek Edisont!”

Megkérdezték: „Bródy Sándor úr,
a rádióhoz hogy viszonyul?”
„Ma nevettek, nem veszitek számba.
De jöttök majd még az én utcámba

Megkérdezték Caesart
„Tetszik az obszcén art?”
„Nem, de én sok ilyet hallok:
nagyon kedvelik a gallok!”

Ez-az 5.

Ilyenek vagyunk?

   Milyenek a magyarok? – kérdezte kétszer is egy jobb sorsra érdemes kortárs szerző. Gondoltam, semmitmondó válaszaihoz érdemes hozzátenni egy fontos vonást: hogy a magyarok kíváncsiak.

   Ha nem így volna, nyilván nem volnának magyar Nobel-díjasok, nem magyar találta volna fel a Rubik-kockát, vagy a gömböcöt. Bizonyságul még egy példa!

   Itt van egy igazi keresztény magyar úriember, Zimándi Pius szerzetes, aki 1944-ben írt, nemrég kiadott naplójában*  így bizonyítja az olthatatlan kíváncsiságát:

  „ A külföldre szállított zsidók sorsáról senki sem tud semmi bizonyosat. Különböző rémhírek vannak forgalomban: a soványakból műtrágyát készítettek, a kövérekből szappant. […] A hivatalos körök a valós tényállásról nem tájékoztatták a nemzetet, az újságok pedig magáról a tényről is hallgattak.”

   Valóban, milyen szép, finom, kulturált, keresztény, úrias fogalmazás: külföldre szállított zsidók. Nem bevagonírozott, nem deportált, nem halálba küldött. Külföldre szállított. És persze nem megölték, elpusztították, elgázosították, elégették őket, hanem belőlük ezt-azt készítettek 

Ké-szí-tet-tek. Tetszik hallani ezt a szép, keresztény magyar, úri módit? A hagyományos magyar kultúrát? És most ezt veszélyeztetik a bevándorlók!

   Istenem, hogy hatszázezer magyar emberről volt szó? Lényegtelen. A lényeg, hogy most ott állt ez a szegény, keresztény, magyar úr, és nem tudta kielégíteni kíváncsiságát, hogy vajon műtrágyát vagy szappant készítettek-e belőlük. És hogy tényleg a sovány-kövér eloszlás szerint.

   És ez nem vicc. Törekedni kell a tökéletességre!

   Ismét Zimándi Pius (kegyes) naplójából egy mondat:

  „a közvélemény megoszlik „a zsidókérdés ilyetén való, részleges, mert csak vidéki megoldására vonatkozólag.”

   Bizony, lehetett volna még vagy kétszázezer embert Budapestről is „külföldre szállítani.” 

Hogy nem volt elég vagon? Ugyan! Gyenge kifogás. Végül is lehet kölcsönkérni. A németek a mi szövetségeseink voltak, nem? Oldották volna meg ők a problémát, és kész! Micsoda dolog így félbe-szerbe hagyni valamit?

   Ha akkor tökéletesen jártak volna el a „hivatalos körök”, most az angyalos emlékmű ellen is kevesebben tiltakoztak volna. Na ugye?

*A naplót UNGVÁRY Krisztián adta közre: Egy év története naplójegyzetekben, Bp. Magvető, 2015.