Lapok az irodalmi BALexikonból 25.

IRODALMI BALexikon 25.




Örkény István: Groteszk mód kevésszavú író a XX. századból. Örömét lelte a macskajátékban és a vérzivatarban. Ez utóbbi kedvéért direkte zsidónak született Magyarországra. (Elvetemültségét mutatja az is, hogy az előbbi kedvéért viszont nem született macskának Sziámban.) Mindenesetre így sikerült kibrusztolnia, hogy a szegény, háborús időkben államköltségen (munka)szolgálati útlevéllel téli kiküldetésre mehessen a Donhoz. Innen – valószínűleg pechére – később hazatért. Jó volt még römiben, kanasztában, négykezesben, vasúti menetrendben (lásd Vérrokonok című MÁV-információs kiadványát!), öltönyben-nyakkendőben, valamint Tótékban is. Mióta meghalt, halhatatlan, bár még mindig ellenzéki.

Pásztorjáték: A rokokó irodalom kedvelt drámai műfaja. Erősen erotikus cselekménye átfogja mindazokat a történéseket, melyek a pásztor és a pásztorlányka között megesnek egy jól sikerült pásztorórán. A rokokó elmúltával a pásztori műfajok általában eltűntek, de a pásztorjáték fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül – ha talán némileg kevésbé költői elnevezéssel is, de – töretlen népszerűségnek örvend, bizonyítván, hogy divatok jönnek, divatok mennek, az igazi művészet örök.

Pázmány Péter: Nevét az általa alapított Pázmánaeumról, illetve a később Pestre költöztetett nagyszombati egyetemről kapta, amely Eötvös Loránd nevét viseli. Ő a magyar barokk leghatalmasabb alkotója. Állva mintegy két fejjel magasodott szegény jó Magyari István prédikátor fölé (ha az ült), így persze könnyű volt gúnyosan lenéznie ellenfelét. Ezért volt olyan páratlan rálátása rendkívül bonyolult viszonyokkal terhes kora problémáira. Ars poeticája lényegét fogalmazta meg mintegy háromszáz évvel a halála után az én nem bűvésznek, de mindennek jöttem kezdetű Ady-versrészlet. Ennek szellemében sohasem bűvészkedett, ellenben volt pap, jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, bíboros érsek, hitvitázó, prédikátor, író, egyházszervező, egyetemalapító, sőt a költő Zrínyi Miklósnak apja helyett anyja is. Munkásságára a rövid, tömör, csattanós formák jellemzők (pl. négyezer oldalas prédikációs könyve akkorát csattan (ha leejtik), hogy csak na! Népszerűségének igen jót tett az is, hogy Arany János nem róla mintázta vígballadája, a Pázmán lovag hősét.

Periodika: Rendszeres időközönként visszatérő, olcsó, könnyen befogadható nyomott medika. Gyakran valamely írói csoportosulás tulajdona. Legtöbbször hosszú távra előfizethető.

Petőfi Sándor: Kétségtelenül a legnagyobb magyar költő, bár pontos magasságát nem ismerjük, gondatlan kortársai ugyanis elfelejtették lemérni. Élete nyitott könyv, csak és kizárólag születésének és halálának helye és ideje vitatott. A nép költőjének mondják, de ő inkább a költők népéhez tartozott. Verseiről nevezték el a magyar föld legjellegzetesebb tájait (lásd: A Tisza, Az alföld, A vén zászlótartó). Fő művét, a János vitéz-t egyesek szerint Mátyás király kancellárjáról, Vitéz Jánosról mintázta, de ez nem valószínű, hiszen ahogy a népi mondás tartja: Nem mind vitéz, ami János! Barátsága Aranyat ért. (Szerelme Szendrey Júliát.) A nagy próféták sorába tartozik, előre ismerte a jövőt: már pénteken megjósolta például, hogy jön a vasárnap. Legnagyobb teljesítménye, hogy Egy gondolat bánt engemet című verse sikerén felbuzdulva szabadságharcot szervezett, hogy abban hősi halált halhasson. Holttestét azóta új és új kutatók keresik Segesvárnál vagy Barguzinban, hiába, ő tudniillik ma is él.

Petri György: Az 57 évet élt magyar költők csoportjának vezéralakja. Példaképei (pl. Szabó Lőrinc) is vagy 57 évet éltek, vagy nem (pl. József Attila). A Lukács-fürdő helyett a Lukács-óvodába járt, de György mesterből a kommunizmussal együtt kiábrándult. Költőnek indult, majd elhallgatott, hosszú hallgatása után Beszélőre ment, itt is maradt a rendszerváltásig, amikor is csak némi Holmi miatt tántorult el (mások szerint a tántorgásnak egyéb okai is voltak, lásd: lehet, hogy tán ittam, lehet, hogy tán-torgok, de részeg nem vagyok!) Ekkoriban korábbi, jellegzetesen a közép-európai értelmiségre jellemző pesszimizmusát újabb, jellegzetesen közép-európai pesszimizmus váltotta fel. Az idő ismét őt igazolta.

Politikai retorika: (lásd: hazudozás)

Pornográfia: Annak a sokat vitatott, nem egészen művészi élvezetnek a forrása, amellyel az emberek az igaz szerelem gyönyörűségét igyekeznek pótolni. Jellemző, hogy óva intik egymást tőle. Szokás felosztani művészeti ágak szerint, így beszélhetünk irodalmi, képzőművészeti pornográfiáról és pornográf filmről (lásd: de csak ha elmúltál tizennyolc éves!) Hozzáértő vélemények szerint mindenesetre jobb élvezni, mint vitatkozni róla.

Portré: Erősen elpiszkolódott írói arcmás, melyet eredendően gyönge minősége miatt nem is érdemes restaurálni.