Lapok az Irodalmi BAlexikonból 21.

IRODALMI BALexikon 21.

Mikszáth Kálmán: Jó palócok és tót atyafiak házasságából született Nógrádban, ahol akkoriban még nagy dolgok születtek, mint például Madách Imre, Szontágh Pál, Veres Pálné, mégpedig direkte skriblernek a vonal alatt a Szegedi Naplónál. Tejtestvére volt Gárdonyi Géza és Tömörkény István, akiket vele együtt már csecsemőkorukban Tisza Kálmán zöld posztóval bevont kártyaasztala körül kergettek, ha nem voltak hajlandók K. und K. szabadalommal ellátott Jókai-féle kétfedelű csappantyúval felszerelt anekdotikus cumisüvegből szívni a dualista nemzeti anyatejet írói vénájukba. Különös házasságának titka, hogy a szertartást Szent Péter esernyője alatt tartották Beszterce ostrománál. A háborús felfordulás keltette zűrzavar miatt fordulhatott elő, hogy a második felesége első férjének első felesége lett a második felesége, amihez képest szinte semmiség A Noszty fiú esete Tót Marival. Kedvenc élete az első, kedvenc étele a második fogás volt: legszívesebben a jó zsíros, tepertős túrós csuszát ette első, de főként második (bár egyes kortársi visszaemlékezések szerint harmadik) fogásnak is. Máig is enne, ha meg nem halt volna.

Munkadal: Irodalomelméleti szakkifejezés, köznapi értelemben konyhai ének. Az az ősi eredetű, rövid, erősen hamis lírai műfaj, mellyel a jókedvű feleség szórakoztatja magát főzés közben. Rokon műfaja a fürdőkádi ária.

Műértelmezés: Annak eldöntése, hogy másoknak hogyan és mit szabad és lehet gondolniuk, ha egy adott irodalmi szöveggel találkoznak. Elsősorban húsevő kritikusok és ragadozó irodalomtanárok tevékenysége. Ők ugyanis még születésük előttről ismerik a világirodalom összes múlt-, jelen- és jövőbeli alkotójának minden megvalósult és megvalósulatlan alkotói szándékát. Értik valamennyi létező és megszülethető irodalmi szöveg titkos jelentését (lásd: hermeneutika), sőt azzal is tisztában vannak, hogy nélkülük a Föld összes olvasója együttvéve sem volna képes eljutni még a Boci, boci tarka (lásd ®mezőgazdasági szakköltemény) megértéséig sem.

Műfaj: Mesterséges (mű-) irodalmi formatípusoknak az irodalomtudományban szokásos megnevezése. Bizonyos közös vonások alapján műnemekbe szokták sorolni őket. A műigenek kialakulása még várat magára, talán a posztmodern kor elmúltával jön el az idejük.

Műnépdal: A XIX. század közepén kialakult, a városi műnép szórakoztatására szolgáló nem irodalmi és nem zenei műfaj (lásd még: magyar nóta).

Művelt felnőtt: Emberszerű lény, aki (vagy amely) életének abban a szakaszában van, amikor az olyan értelmes tevékenységekkel, mint olvasás, babázás, szerelem (lásd:_ szer-elem, azaz alkat-rész), bélyeggyűjtés már felhagyott, ehelyett elsősorban a p-betűs dolgok (lásd: pénzkeresés, párválasztás, pipázás, p. stb.) izgatják.

Művészetpolitika: Az ellentétek egységének és harcának (lásd Hegel) egyik klasszikus kelet-európai példája. A dialektika törvényei szerint az ellentétek a szintézisben egymást megszüntetve megőrzik, azaz az már sem nem politika, sem nem művészet, egyszerűen maga a kudarc.

Művészi objektivitás: Az az írói ábrázolásmód, amelynek lényege, hogy kizárunk minden szubjektivitást, minden külső hatást, és így nekem (az írónak), és csak nekem lehet igazam.

Nagy öreg: A hetven és a halál közötti, még élő írók, költők szokásos megnevezése az írott sajtóban. Beszélt nyelvi megfelelője a vén hülye (lásd: de inkább kerüld).