Nagyjelenet: A házassági drámák
egyike, gyakran afféle csúcs- vagy tetőpont. Domesztikált, kisszínpadi formája
némely házasságban kéthetente reprízelhető.
Németh László: Szabó Dezső
unokahúga, kisebbségi mélymagyar, orvos, pedagógus, író, bölcselő (és -utó),
vátesz és diabétesz (ez utóbbi nem bizonyított). Tanúja volt a harmadik út,
amely a magyar értelmiséget úgy elbódította és kettészelte, hogy azóta is
fél-szeg. Reménye a minőség forradalmának győzelme volt, minőségen ilyenkor a
nemzet múltbéli nagyjait és önmagát értette. Fellépett a fajmagyar gyökereken
élősködő Petőfi-féle hígmagyarok ellen, akik elsekélyesítették az ősi magyar
(ejtsd sumír, etruszk, szittya, gattya, stb.) Kárpát-medencei kultúrfölényt.
Csak ez az oka annak is, hogy a világ ma is például Bartókot ismeri és ünnepli,
és nem a nála sokkal de sokkal (mondjuk Németh Lászlót). Legkiválóbb művei a leányai,
akik mindent megtettek apjuk irodalmi kultuszának ápolásáért. Emellett a
harmincas években egy sor olyan tanulmánya is megjelent, amelyekben több,
egymással összeegyeztethetetlen véleményét fejtette ki, de ezekkel nem értett
egyet. Nagy feltűnést keltett regényeivel, amelyek erősen drámaiak. Drámái
sajnos nem annyira. Törhetetlen optimizmusát szépen jelzi már néhány ismert
művének címe, például Gyász, Horváthné meghal, Iszony, Kakuk Marci, bár ez
utóbbit nem ő, hanem a hason nevű kortárs, Tersánszky Józsi Jenő írta. Mint
olyan, örökre beírta (mert kiírta) magát. Így – bár nem szeretett énekelni –
bekerült a kánonba. Elsősorban esszéista volt, regényei és drámái csak eszméi
halvány visszfényét adják. Esszéiben viszont erősen vitatható, mondhatni hamis
nézeteket fogalmazott meg, melyeket azonban regényeivel és drámáival sikerült
irodalmi téren is terjeszteni. Igazi több lábon álló alkotó volt, ha valahol
megszorongatták, netán a lábára léptek, „nem ér a nevem” kiáltással átállt a
többi lábára. Így sikerült máig talpon maradnia. Munkásságát szépen jellemzi az
általa fordított Lev Tolsztoj nevezetes mondata: A jó regények mind egyformák,
a rossz regények mind a maguk módján borzalmasak. Szintén Lev Nyikolájevicstől
származik az a másik, idevágó, találó lapszéli feljegyzés is, miszerint Németh
László olvasása egyszerű, hétköznapi és iszonyú volt.
Nobel-díj: A kiemelkedő
tudományos és irodalmi tevékenység elismerésére Alfred Nobel, a hadikémia
világhírű feltalálója által alapított azon kitüntetés, melynek irodalmi díját e
sorok szerzője (érthetetlen okokból) még nem kapta meg.
Norma: Egy adott terület
fizikai munkavégzését, illetve bérezését szabályozó előírások gyűjteménye.
Bellini operát is írt belőle. A norma szerzője – tévedések elkerülése végett –
az úgynevezett normás, és nem a normális.
Novellista: Olyan prózaíró,
aki minden erőfeszítés ellenére képtelen még egy kisebb terjedelmű regény megírására
is, holott állítólag egész listára való regénytéma áll rendelkezésére.
Elnevezését is állítólag erről a listáról kapta.
Női mell: Szinte
kimeríthetetlen irodalmi téma- és anyatej-forrás. Az emberiség egyik (zömmel
hímnemű) fele által misztikus imádatban részesített, titokzatos eredetű, állagú
és célú, általában páros női testrész. Írtak már róla ódát (lásd ®József Attila), írtak
róla dalt (lásd ®Csokonai),
színre vitték (lásd ®kukkolás), sőt meg is filmesítették (lásd ®pornográfia).
A nők ezzel szemben általában újszülöttek táplálására és férfibolondító
melltartók kibélelésére használják. Vigyázat: újabban szilikonnal utánozzák (lásd ®plágium!).
Nőíró: (lásd ®írónő).
Nőirodalom: Azon remekművek és
nem remek művek (lásd ®jobb, ha nem látod) összessége, melyet nők,
pontosabban nőírók írtak. Ellentéte az írónődelem, melyet viszont szintén nők,
pontosabban írónők írtak. Ide sorolják még azt az irodalmat is, amelyet nem nők
– sem nem írónők, sem nem nőírók – írtak, viszont nők olvasnak. Sőt azt is,
amelyet ugyan nem nők, sem nem nőírók sem nem írónők – írtak, és nem is nők
olvasnak, hanem férfiak, ha a férfiak olvasnak (lásd ®ki látott ilyet?)
egyáltalán, viszont a kiadó és a szerző kifejezetten nőknek szántak.
Nőnapi köszöntő: Olyan,
gyakran rémrímes, de alkoholmentes (nincs benne spiritusz) alkalmazott irodalmi
alkotás, amelynek célja a férfiúi felsőbbrendűség bizonyítása (lásd vak komondor!
– állatvédelem), tekintettel arra a tényre, hogy a férfiak évente egyszer
megünneplik az őket tizenkét hónapon át lelkiismeretesen kiszolgáló nőket,
akiknek ez maguktól talán sosem jutna eszükbe.
Nőrím: A rímnek az a
trocheikus fajtája, amelyet Csokonai Vitéz Mihály – feltehetően a női mellre
gondolva – (lásd ®
egy jó gondolat!) ’lejtő’-nek nevezett el. Feminista költőnők és nőköltők
számára különösen ajánlott forma. Ellentéte a hímrím.
Nyájasság: A XX. században
ritka, korábban a bukolikus irodalomban is gyakori mezőgazdasági élethelyzet és
magatartásforma. A nyájasság korszakának elmúlását legszebben talán Petőfi
Sándor János vitéz című művének hőse, Kukorica Jancsi esete példázza. Ő a mű
elején még nyájas, igen ám, de mialatt Iluskával nyájaskodik, elveszti nyáját,
azaz a többé már nem lehet nyájas, mert nyájatlan. Sic transit gloria mundi (és
a nyájasság).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése