2016. január 31., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 19.


IRODALMI BALexikon  19.


Kolozsvári Grandpierre Emil: Kolozsváron született, de nem ő a Kolozsvári Névtelen. Az egy bizonyos Eszter dolgát írta meg, ő pedig a jó fenekű, halszemű nőét. Bölcs eszét Pécsett, tánc- és illemtanári végzettségét Franciaországban szerezte. Háborús élményei kedvéért háborút szervezett, de később hazatért. Eleinte regényekkel és drámákkal kísérletezett, majd rájött, hogy a XX. század egyetlen fontos, megörökítésre érdemes témája saját élete, annak megírásába fogott. A regényből folyó, abból regényfolyam, majd kiapadhatatlan tenger lett. Jelenleg túlvilági tapasztalatainak rendezésével foglalkozik. Odaát állítólag két szoba összkomfortos kedvese várta, de ő szerényen megelégedett egy Rózsadomb fölötti felhőkre néző garzonnal, ahol elveszett potenciájára vadászik.
Kultusz: Nagy tömeg ember birkaszerű csodálattal (esetleg nagy tömeg birka emberszerű csodálattal: a nem kívánt rész törlendő!) tekint fel ...……… ……..….-ra/-re, és mélyen meg-hajol ………….. …………..-nak/-nek fantasztikus nagysága előtt. Akár életét is odaadná azért, hogy csak egy percre a zseniális …………. …………-nak/-nek a közelébe kerülhessen. Elhatározza, hogy azonnal nemzetközi gyűjtést indít acélból, hogy …………. ………… tiszteletére már most háromszoros (mit háromszoros? ötszörös!!) életnagyságú szobrot/képpet emeljenek/lógassanak bronzból/selyemből (nem acélból!), és egyúttal mozgalmat is szervez azért, hogy a nagy emberbarátról és világhírű példaképről, ………….. ………….-ról/-ről már életében iskolát, óvodát, bölcsödét, szülőotthont, teret, utcát, patikát és temetőt, de legalább egy nyilvános vécét nevezzenek el. (A kipontozott helyekre bárkinek, például e mű szerzőjének nevét is szabadon behelyettesíthetjük!) Nálunk főleg éppen hatalmon lévő, politikusnak látszó személyek körül szokott kialakulni.

Kvintesszencia: Irodalmi témasűrítmény, amelyből – különféle hígításokkal – legalább öt különféle műfajú alkotás hozható létre. A módszer legkiválóbb alkalmazója a magyar irodalomban Tandori Dezső.

Légycsapó: Váratlan, tragikus csattanóval végződő népies epikus műfaj elmaradhatatlan formai kelléke (lásd még: csattanó).

Lenni vagy nem lenni: A létezés titkát firtató hamleti kérdés. A válasz – néma csend.

Lépcsőzetes vers: Sorok száma szerint fizetett költők kedvelt formai megoldása. Lényege, hogy minden szót új sorba kell írni, és így lépcsőzetesen haladva lehet eljutni a kiemelkedő honoráriumig. Ellentéte az a táviratfeladási trükk, amikor az egész szöveget valamilyen kóddal (például idegen nyelven) egybeírjuk, így az egyszavas táviratért csak az alapdíjat kell megfizetnünk.

Létösszegzés: Kizárólag magyar költők nagyhatású szabadalmaztatott eljárása az alkotói düh fokozására. Az a módszer, amikor pálinkával hígítják a sört. (Hasonló próbálkozások másutt is megfigyelhetők. A lengyelek például rummal, a skótok whiskeyvel csinálják).

Létösszegző vers: Az a lírai műfaj, melyben az élte fordulópontjára érkezett alkotó, gyakran a főpincér nevében (lásd: önmegszólító verstípus) számot vet az élete folyamán elfogyasztott alkoholos italok mennyiségével (lásd még: számadásvers) Alműfajai a bordal, a serbli illetve a házmestersirató (lásd: Ancsurka).

Líra: Régi olasz pénzegység (lásd még: lant) abból a korszakból, amikor a költő szavai még aranyat értek. Főképp főpincérek tenyerébe pengették.

Lírai dráma: A műfajelmélet egyik jellegzetes műszava, akár a fából vaskarika, természetesen értelmetlenség (lásd még: tudomány). Ez a műfaj azonban mintha tényleg létezne, olyan, mint a nadrágszoknya: szoknyának látszik, de nem lehet alányúlni, mert nadrág.

Lírai én: Poétikai szakkifejezés. Internetes csevegés során azt az önmagunkról megalkotott költői portrét jelenti, amely sem nemi, sem életkori, sem egyéb logikai viszonyban nem áll a valódi személyiségünkkel (lásd még: nótórius hazudozás).

Literatura: Az irodalom (lásd még: világirodalom) latin elnevezése. A szó a legtöbb európai nyelvbe átment. A magyarból a nyelvújítás után az irodalommal együtt fokozatosan szorult ki.

Literátus: Olyan írástudó, aki szövegeivel csak mintegy mellékesen, szórakozásból rongálja a közízlést.

Aktuális szócikk:

Tanár: a közrabszolga elnevezése a bürokrácia nyelvében. Olcsó, beszélő szerszám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése