IRODALMI BALexikon 28.
Remekmű: Olyan irodalmi alkotás, amely képes hatást gyakorolni az emberi kultúra (lásd még:barbárság), fejlődésére. Egyesek bizonyos Homér (?), Shakespeare (?), Madáchimre (?) nevű mitikus szerzőkhöz kötik ilyen remekművek megszületését. Mindez természetesen téves néphagyományon alapszik. A szó eredeti jelentése (kiváló+hamisítvány) is jelzi, valójában vágyteljesítő pótlékokkal állunk szemben.
Rémregény: Némely, magát konok következetességgel, de minden alap nélkül írónak tekintő papírpusztító emberi egyedek által közreadott elképesztő méretű és félelmetesen rettenetes prózai szövegdarab. Fejlett civilizációjú országokban a rémregény létrehozását büntetőügyek tárgyalása során a bíróság súlyosbító körülményként veszi figyelembe.
Rím(1): A klasszikus poétitkákban a költészet egyik zeneiséget biztosító eszköze. A modern lírában az a kegyetlen kínzóeszköz, amely az irodalom keltette gyönyör ellensúlyozását célozza acélból, hogy a műélvezet szenvedélybetegséggé ne váljék. Napjainkban gyakori fajtái a csonkarím, a kínrím, a rémrím és a nincsrím.
Rím(2): Férfikurva. A rima hímnemű megfelelőit nevezi így az irodalomelmélet. Jellemzőjük, hogy szívesen járnak párosan és versbe öltözve. Sok köztük az olcsó. Messziről megismerni őket messze- és összezengő hangjukról.
Romantikus regény(1): Irodalomelméleti badarság. Jelentése nagyjából „regényes regény”, aminek csak akkor volna értelme, ha volna „regénytelen regény” is. De nincs.
Romantikus regény(2): A korszerű giccs vevőbutító elnevezése a könyvkereskedelemben. Mértéktelen fogyasztása hasmenést, puffadást és más gyomorpanaszokat okozhat.
Rút: A modern esztétikában gyakran emlegetett nem esztétikus esztétikai kategória. Ady Endre szerint ellentéte a "szép, de lila" (lásd: Ruth és Delila című versét!)
Sajtó: A hírközlő szervek médiakorszak előtti magyar elnevezése. Nevét (lásd még: sajt-papír) onnan kapta, hogy mindig nyomás alatt áll. Ám ha minden kötél szakad, független média (lásd vízió) islétrejöhet.
Sci-fi: Az irodalom (lásd: nem érdemes) egyik válfaja. Eredetileg a „tudományos(an) kitalált” irodalmi műveket jelölte volna, ám az ide tartozó művek többségének sem a tudományhoz, sem az irodalomhoz nincsen köze.
Shakespeare, William: Hős lándzsarázó, az angol irodalom legnagyobb alakja, nőcsábász, orvvadász, lovászfiú, színész, a Globe-színház főrészvényese. Életéről szinte mindent tudunk, az egyetlen vitatott kérdés, hogy vajon ki lehetett a nevével fémjelzett drámák szerzője. Az immár négyszáz éves viták során többek között felmerült Cristopher Marlow, lord Southempton, Francis Bacon neve is, de az az abszurd feltételezés is napvilágot látott, hogy a Shakespeare-drámákat esetleg maga William Shakespeare (Shakspeare esetleg Shakspere) írta volna.
Sikerkönyv(1): Közepes tehetségű mesterember magas honoráriumért megírt, olcsó sablonokkal dolgozó, olcsó papírkötésben (lásd még: díszkiadás), igen nagy példányszámban piacra dobott (lásd még: ponyva!) médiakampánnyal egekbe magasztalt munkája (lásd még: barkácsolás). A segítségével elért milliós bevétel után jótékonyan meg szoktak feledkezni róla.
Sikerkönyv(2): Szerencsés szerző meg nem írt remekműve, amelyre sikerült jókora előleget (lásd: bár látnám) felvenni.
Sikerkönyv(3): Olyan remekmű, amelynek a mai terjesztési (lásd még: nemterjesztés) viszonyok között sikerült eljutnia az olvasóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése