Lapok az Irodalmi BALexikonból 12.

IRODALMI BALexikon 12.

Honorárium: Valaha igen népszerű pénzszerzési mód. Ma már ismeretlen fogalom. A honráriumot egykoron a kiadó fizette a szerzőnek. Ma az alkotó fizet, hogy kiadják (lásd még: kenőpénz).

Időmértékes verselés: Az amatőr költészetnek az a ritkán tapasztalható változata, amikor az önjelölt költő a verscsinálás (verselés) terén képes bizonyos mértéket tartani. A szabályos időközönként ismétlődő (pl. napi) húsz verssor ebben tekintetben már elfogadhatónak mond-ható. Az ilyen, időben mértékkel rendelkező munkálkodásnak is a családra és a társadalomra veszélyes, tetemes (havi hatszáz sor) következményei lehetnek. Igaz, ez még mindig jobb, mintha az alkotásvágy névtelen feljelentésekben materializálódna (lásd még: grafománia).

Időszembesítő vers: Verses formába tördelt, gyakran rímesre formált irodalmi igényű időjárás-jelentés. Benne a meteorológus-szerző általában az elmúlt szép napokat állítja szembe az adott napra eső jégesővel. Célja a befogadók művészi felkészítése a globális felmelegedés várható katasztrofálisan drámai hatásaira (lásd: herderi jóslat).

Ignotus: Született Hétben, költőként. Keresztanyja Arany János, keresztapja Kiss József volt, utóbbitól kapta az ősmagyar Hugó álnevet is, melyhez szépen asszimilálódott. (Kéretik nem összetéveszteni saját fiával, Pállal, aki viszont nem volt Veigelsberg!) Első jelentősebb, szecessziós műve A slemil keservei, amelynek dekadenciája csak a Wertheréhez fogható. A különbség mindössze csak annyi, hogy a Werthert Goethe írta, A slemilt nem, az próza, ez nem, az német, ez nem, az világhírű, ez nem. Így került Ignotus a kadétiskola poetica classisából át a criticaiba, ahol tankörtársai, Fenyő, Osvát és Hatvany Lajos voltak. Később együtt kormányozták az irodalmi flotta zászlóshajóját, a Nyugatot, melyen olyan vén tengeri medvék is szolgáltak, mint Ady, Babits vagy Móricz. A nevezetes hajót Ignotus térkép és iránytű helyett saját találmányú szagló műszere, az úgynevezett impresszionista kritika (lásd Karinthy Frigyes) segítségével irányította: szerinte a jó kormányos ugyanis az orrával érzi meg a zátonyt és az áramlatot. (Találmánya később használhatatlannak bizonyult: kiderült, alkalmazásához előbb ignotusi orral kell születnie az embernek.) Ennek ellenére máig ő a magyar irodalomtörténet legismertebb, jónevű névtelenje.

Illyés Gyula: Alapítvány, költő és túlélőművész. Született Rácegrespusztán pusztán mint Ebéd a kastélyban. Igazi hazája a puszta (de nem állam), igazi műfaja a líra (de nem olasz), igazi rokonsága a puszták népe (de nem betyár). Őt magát tehetsége költőnek, szerelmét, aki mellett később végleg lekozmuczált, József Attila Flórának szólította. Úr volt és zsellér, pusztalakó és balatoni hajóskapitány, néha szilárd, mint a reformáció genfi emlékműve, néha hajlékony, mint egy dőlt vitorla. Ha kellett, tudott meghalni a szabadságért és a szerelemért, akár Petőfi, a fő különbség, hogy tudott mindezek ellenére életben is maradni. A túlélés örökös magyar bajnoka: túlélte Gömböst, Szálasit, Horthyt, Rákosit, sőt, a látszat ellenére Kádárt is. Így aztán addig élt, amíg meg nem halt.

In medias res: Az olvasásnak az a fajtája, amikor valaki csak úgy felüti a könyvet, és a ’dolgok közepébe vágva’ beleolvas. Vannak jellegzetes in medias res-olvasók, akik a könyvesboltokban in medias reselnek, így rendre kihajtják, de sohasem vásárolják meg a könyveket. Legfőbb ellenfelük a megvadult könyvesbolti eladó, aki legszívesebben rettenetes ’záróra, záróra’ kiáltással azonnal rájuk támadna.

Intellektuális líra: Azon lírai alkotások gyűjtő elnevezése az irodalomelméletben, melyek annyira elvontak, hogy már szinte nincsenek is, és melyeket ezért általában a saját szerzőjük sem ért. Minden ilyen mű közös jellemzője, hogy nemcsak hat, de intellektuál is.

Írástudó: Speciális szakkifejezés arra az irodalmárra, aki olvasni nem, de elemi iskoláztatása során írni sajnos megtanult. Babits Mihály szerint áruló. Mások szerint felelőssége van. Az írástudó ellentéte az írástudatlan. Ez utóbbi szerencsés esetben még művelt emberré válhat.

Író(1): A vaj köpülésekor megmaradó tejszerű, savanykás folyadék. Színtelen, szagtalan büdös valami, amely legalább annyira emlékeztet a valódi tejre, mint egy agitpropos iromány a valódi  irodalomra.

Író(2): Olyan emberszerű lény, aki azt hiszi, hogy tud prózát (lásd még: szabadvers) írni (lásd még: költészet). Munka közben illata erősen emlékeztet az író(1)éra. Természetes ellenségei közül legnevezetesebb a kritikus, aki még a vajat sem szereti, ha írós.