Lapok az Irodalmi BALexikonból 18.

IRODALMI BALexikon 18.


Juhász Gyula: Szeged legnevesebb labdarúgóedzője. Pályáját még Nagyváradon kezdte, ő volt a legendás Holnap-csapat mestere. Nevezetes összeállítás volt akkoriban az Ady, Balázs, Dutka csatársor. Juhász Gyula bátor kezdeményező voltát mutatja az is, hogy beválogatott a csapatába egy nőt, Miklós Jutkát is. Ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Sárvári Annával, aki azonban hiányzott az iskolából, amikor a Nyugat lírikusait tanulták, és így nem tudta, kivel áll szemben (ami a lefekvést illeti, arról persze végképp szó sem lehetett). Később Szegedre került. Itt is felfedezett még néhány ifjú tehetséget, mint például a Józsefvárosi TC későbbi üdvöskéjét, a ma már alig ismert József Attilát, de lassan a pálya szélére szorult. Még megírta edzői pályafutását összefoglaló, máig is haszonnal forgatott önéletrajzát Milyen volt címmel, majd rövidesen öngyilkos lett (többször egymás után). Halála után szobrát a Tisza-parton állították fel, arccal a város felé, ám így sajnos nem láthatja kedves folyóját, a Tiszát. Vannak, akik szerint inkább a folyó felé kellene fordítani, hogy ne lássa a várost, amit már akkor is rossz volt nézni. A vita évtizedek óta tart, az egyetlen eredmény, hogy időnként a költő szobrát megfordítják. Ilyenkor ő is forog (magától): a sírjában.

Kafka, Franz: Gregor Samsa írói álneve. A közép-európaiság jellegzetes megtestesülése. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, tehát nyilvánvalóan osztrák (vagy magyar?) állampolgár volt. Szülővárosa a cseh főváros, Prága, tehát még nyilvánvalóbban cseh volt. De az anyanyelve német, tehát még annál is nyilvánvalóbban német volt. De – pardón! – pechére zsidó családban született, tehát legeslegnyilvánvalóbban zsidó volt. Így, zsidóként elnyomott kisebbségi volt a németek között, németként elnyomott kisebbségi volt a csehek között, csehként pedig elnyomott kisebbségi volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Csoda-e, ha ezek után néha egyenesen féregnek érezte magát ébredés után? Perben állt az egész világgal, amely nem engedte, hogy belépjen a törvény kapuján a titkok kastélyába. Végső elkeseredésében és első tüdőbajában fiatalon meghalt. Művei zömét barátja halála után tette közzé. Ezért írói sikerének gyümölcseit már csak a sírban élvezhette, ahol a férgek közt talán végre egyenlőnek tudhatta magát. Micsoda átváltozás!

Költői kép: Irodalomelméleti mentség és magyarázkodás arra az esetre, ha az író vagy költő nem találna megfelelő szavakat ahhoz, hogy kifejezze, amit érez. Még szerencse, hogy a piktor nem elégedhet meg festői szavakkal, különben már régen költői képek lógnának a falainkon, miközben köztereinken szoborszók emelkednének.

Költői kérdés: Olyan kérdés, amelyben a költő tudatosan elrejtette magát a választ is. Az igazi költői kérdés tehát az, hogy vajon miért nem írta le egyszerűen a választ.

Könyv: Kiveszőben lévő könyvkiadói termék. Afféle átmenet az óriásplakát (lásd: jobb, ha nem nézed) és a szórólap között. Korábbi népszerűségének elvesztéséhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy fogyasztójának, az úgynevezett olvasónak a benne elrejtett virtuális világba való meneküléshez ismernie kellett a betűket (lásd: olvasás). Egyetlen mai is osztatlanul népszerű formája a betétkönyv.

Kötelező olvasmány: Azon könyvek (lásd: bár sose láttam volna) jegyzéke, melyeket saját jószántából senki el nem olvasna (lásd írás-olvasás). A kötelező olvasmány fogyasztása a fiatal emberszerű egyedek művelt felnőtté (lásd: ki látott ilyet?) avatásának egyik igen sok szenvedéssel járó, de kikerülhetetlennek tűnő kultikus (lásd: kultusz) mozzanata.

Kritika(1): Azon nem irodalmi írásművek összessége, melyeket alkotni képtelen szerzők alkotás helyett ártó szándékkal indítottak útnak, s amely röpül, mint a nehéz kő (lásd Toldi).

Kritika(2): A szárnyas főemlősök családjába tartozó pusztai krikettmadár (Criticus hungaricus) fiókájának népies elnevezése. Jellegzetessége, hogy fülsiketítő krí-krí hangot hallatva csap le minden újonnan feltűnő író- vagy költőtehetségre.

Kritikai kiadás: Réghalott szerző remekművének kritikusok és irodalomtörténészek által gondozott változata. Elválaszthatatlan tőle a kiadó szek(e)rényi jegyzete. Olyannyira, hogy  kritikai kiadás szegény alkotója már maga sem ismerne művére.

Kritikus: A mindenkori cenzúra készséges, gyakran öntudatlan alkalmazottja, aki esetleg nemcsak besúgóként, de ostoba félreértelmezéseivel újságíróként is rettegésben tartja a szerzőket. Előfordulási helye művészkávéházak, színházak környéke, esetleg öngyilkos szerző temetése, özvegyének ágya.