2016. január 13., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 14.


IRODALMI BALexikon 14.



Janus Pannonius: A magyar irodalom első Európa-szerte ismert alakja valóban kétarcú, azaz Janus-arcú jelenség, akárcsak névadója, a római Janus isten. Talán Csezmicén, esetleg Keszincén született, ha ez utóbbi igaz, akkor viszont nem azonos az előbbi helyen született unokatestvérével. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy ekkor is azonos viszont önmagával. Mindenesetre latinul verselt, ami megkönnyítette európai elterjedését (kedvelt udvari virággá vált), ám kifinomult, érzékeny természete máig megnehezíti hazai befogadását.

Jelenet: Eredeti értelemben ’házassági botrány’. Alfajai a nagyjelenet vagy szcéna, a válóper és a férj/feleséggyilkosság. Csak a civilizált európai kultúrkörben ismeretes. A barbár népek az efféle problémákat primitív eszközökkel (pl. kibékülés, közös megegyezés) oldják meg. A kifejezést a romantika óta házassági drámák részeinek jelölésére is alkalmazták. Ma elsősorban ebben a dramaturgiai értelemben használatos.

Jogász: A diplomások azon csoportjának tagja, amelyik bármikor képes a jogot mint ászt felhasználni az igazság eltussolására. A bölcsész távoli rokona. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a nagyregény és az anekdota, csak a jogász nem annyira vicces. Jogi doktori címét jogta-lanul kapja, ezért egész életében hajlamos a védekezésre. Az ilyen egyedeket ügy-véd, esetleg (némi tautológiával) védő-ügy-véd néven emlegetik. Ma már a diplomások egyetlen olyan fajtáját alkotják, amelyet hivatalból ki lehet rendelni.


Jókai Mór: A róla elnevezett százkötetes díszkiadás névadója. Képzelete kiapadhatatlan volt, Szentpétervártól Konstantinápolyig, Pesttől Párizsig és Velencéig elképzelte egész Európát, de olyan gyönyörűen, hogy a valóság minden igyekezete ellenére máig sem volt képes utolérni. Ő találta ki a XIX. század magyar történelmének minden fontosabb eseményét a dicsőséges reformkortól a még dicsőségesebb szabadságharcig, amelyet meg is nyert volna, ha nem jön közbe valami (de közbejött). Neki sikerült azt is keresztülvinnie, hogy a szegény, ámde annál becsületesebb és lovagiasabb magyar kishal simán felzabálja a nemzetközi nagyhalat, és nemcsak hogy egy szálkája sem akad a torkán, de meg se látszik rajta. Így azután érthető, hogy írónk népszerűsége a csillagos égig ért, ahonnan csak a Napot, a Holdat és a csillagokat hozta le átmenetileg, hogy írói munkájához megfelelő körülményeket teremtsen, de lévén rendszerető ember, ezeket később visszarakta a helyükre. Tehette, hiszen nemcsak Rudolf trónörökössel és Tisza Kálmánnal, de a jó Atyaúristennel is tegező viszonyban volt, az ő kérésére írta meg az Egy az isten című munkáját, amellyel azokat is meggyőzte a monoteizmus igazáról, akiknek e ténnyel kapcsolatban az Ó- és az Újtestamentum közzététele után esetleg maradt némi kételyük. A kiegyezés után megírta az Osztrák-Magyar Monarchiát írásban és képekben, és ennek olyan sikere lett, hogy az első világháború után a Monarchiát egyszerűen szétkapkodták. A magyar prózairodalom valamennyi huszadik századi jelese – mindenféle móriczkodás ellenére – az ő körmondataival beszél Mikszáth Kálmántól Parti Nagy Lajosig, noha Jókai szókincse némileg nagyobb, elegánsabb és műveltebb volt, mint mai utódaié, akik viszont – ismerjük el – jobban tudnak nála káromkodni. Alakjai között a világ legszebb, legkívánatosabb, leggonoszabb illetve legszűziesen ártatlanabb asszonyai mellett olyan utolérhetetlen nagyságok is szerepelnek, mint például Wesselényi István, Baradlay Eugén, Széchenyi István, Berend Iván, Körösi Csoma Sándor, Kárpáthy Zoltán, Timár Mihály vagy – végül, de nem utolsósorban – Jókai Mór (tudniillik ez utóbbit is ő találta ki: az igazit Jókay Móricnak hívták).

Kedvcsinálónak:

Magyar női mell: Nőnemű emberi egyedeknek az a multifunkcionális, páros testrésze, amely a magyar költészetből szinte teljesen hiányzik. Az e téren a magyar nők körében reprezentatív mintavétel útján végzett tudományos kutatások egyértelműen megcáfolták azt a korábban felmerült, sokak által támogatott hipotézist, hogy a magyar nőknek esetleg nem is volna melle. Ellenkezőleg, a kutatások során bebizonyosodott, hogy ezen a téren a magyar nők Európa élvonalához (lásd ®mellbedobás) tartoznak. A probléma tehát a költészetben illetve a magyar női mellek közötti további elmélyülést kíván.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése