Lapok az Irodalmi BALexikonból 4.

IRODALMI BALexikon 4.

Baranyi Ferenc: Eredeti neve Don Francesco di Baranya. József Attila mostohaöccse, költő, televíziós operakalauz és rendszerváltó proletár. Zrínyi utódjának vallja magát, ő is gyakran kirohan (például a köz érdekében). Azelőtt közéleti költő volt, de mióta eljött a szabadság (és politikusok, hivatalok szabadon palira vehetik az embereket), csökkent a népszerűsége (a hatalom körében). Született műfordító. Fél kézzel Dantét fordítja (a másikkal épp egy nőt a másik oldalára). Azt beszélik, maga írta a világirodalom legszebb (angol, német, spanyol, olasz, francia, stb.) szerelmes verseit, hogy azokat is magyarra fordíthassa. Kedvenc operahőse Don Giovanni, akiről Leporello azt énekli, hogy már 1003 nőt hódított meg. Költőnk szerényen csak száznál több nőt vallott be olyat, aki lefeküdt vele élete során (a fölkelésekről sajnos nincsenek pontos adataink). Kívánatos volna, hogy e tevékenységét még vagy százhúsz évig folytassa, hogy akkor ebben (nőben) is mi, magyarok legyünk a világelsők.

Barát: Olyan, az irodalmi művekben gyakran előforduló, rokon érzelmű karakter, aki képes a hőssel lelkileg egyesülni, és mélyen át tudja érezni az élet értelmét, értelmetlenségét. A barát speciális, a hétköznapokban gyakoribb változata az úgynevezett házibarát, aki inkább feleségünkben mélyül el, illetve leginkább feleségünkkel egyesül.

Bárdos József: Irodalomtörténész és húsipari szakoktató. Elméleti munkái elsősorban a walesi bárdok rejtélyeire, használatának titkaira, a marhákra gyakorolt felemelő, egyúttal mégis tragikusan lesújtó hatására vonatkoznak. A marháké mellett foglalkoztatta az ember tragédiája is. (Orbán János Dénes szócikke)

Barokk: Nevét a korszak valószínűleg az Amerika felfedezésének következtében megszaporodott újfajta szórakozóhelyekről (bárok) kapta. Ezekből terjedt el Európában a franc nyavalya, melynek a költészetre gyakorolt hatása aligha hanyagolható el, gondoljunk csak Heine, Kemény Zsigmond vagy Ady esetére. Egyes vélemények szerint a név megszilárdulásában döntő szerepet játszott, hogy ekkoriban újra megerősödött a feudalizmus, és sokat szidták annak haszonélvezőit, az arisztokrata földbirtokosokat (bárók). Némelyek elképzelhetőnek tart-ják a Bar Kochba név vagy a spanyolcsizma erőteljes hatását is (ez utóbbi hatása valóban erőteljes lehetett, bár geográfusok inkább az olasz csizmát szokták emlegetni). Érdekesség, hogy a kor egyik híres művésze a Barozzi, egy másik kor kevésbé híres (de magyar!) művésze pedig a Báróczi nevet viselte, ami mindenképpen elgondolkodtató tény (még ha témánkhoz nincsen is köze). Ez a spanyol nemzeti konyha fénykora. Ekkor találják fel az olajban főtt mórt, az eretnekmáglya-rakást vagy a kivert zsidót. A megfelelő étkezés hatása az irodalomban is éreztette hatását: a nagyra hízott lovagregény (lásd -Don Quijote) mellett divatba jött a pocakos fegyverhordozó (Sancho Pansa), valamint a kardos-köpenyes dráma, amely úgy keletkezett, hogy a színészek előadás közben sem merték levetni a köpenyüket, ugyanis nem tudták, Calderon nem Lop-e (de Vega).

Befutott író: Olyan, már nem túl fiatal alkotó, akitől korábban nagyon sokan nagyon sokat vártak. Olyan, mint a befutott gyorsvonat: sokan várták, de miután megérkezett, már senkit sem érdekel.

Berzsenyi Dániel: Magyar költő a XIX. század elejéről. Kortársai ’magyar Horác’-nak nevezték, némileg igaztalanul, tekintve, hogy Horatiust kortársai sosem nevezték ’latin Berzsenyi’-nek. Nagyformátumú, barokkos, de mégis klasszicista lírikus és kisformátumú, hétköznapi ember volt. Az előbbi lelkesedett Napóleonért, az utóbbi emelkedett hangú ódát írt a Napóleon ellen fölkelő nemességhez. Az előbbi niklai remeteként nyomorgott magányában, az utóbbi vidéki földbirtokosként gyermekeket nemzett családjában. Az előbbi lelkesen támogatta minden nőnek, így Dukai Takács Juditnak, a költő barátnéjának művelődését, az utóbbi hevesen tiltotta Dukai Takács Zsuzsannának a költő feleségének még az írás-olvasást is. Az előbbi halhatatlan, az utóbbi halandó volt, ám végül a kettőt egyként elérte a halál.

Betűvetés: Régi, a népi írók között népszerű szállóige alapszava: Ki betűt vet, könyvet ír.