Dilettáns: Eredetileg olyan szerzőt jelentett, aki művével élvezetet akar kelteni. A szó az olasz dilettare ’gyönyörködtetni’ igéből származik. Ma olyan embert értenek alatta, aki fogyasztható írásmű előállításán fáradozik ahelyett, hogy posztmodern szövegkorpuszt hozna létre.
Díszkiadás: Kiadói lelemény. Csekély beltartalmú könyv értékének utólagos, látszat szerinti megnövelése felcicomázott, ünnepi külső borítóba helyezés útján acélból, hogy ezáltal a könyv kelendőbbé váljék. Úgy viszonyul az olcsó, fűzött kiadáshoz, mint a menyasszonyi ruhában az esküvőre érkező ara a lestrapált feleséghez. A vásárlót fűzik be vele.
Dokumentaritás: A tények szigorúan előítéletmentes, objektív, kedvünk szerinti megválogatása és elrendezése a mű létrehozása során.
Dombormű: A különösen esztétikus, tökéletes női mell képzőművészeti elnevezése.
Dráma(1): A házastársi elégedetlenség elsősorban nőkre jellemző kifejezési formája (lásd drámázás). Jellegzetes műfajai a jelenet, a (kutya)komédia és a (lelki) tragédia.
Dráma(2): Irodalomelméleti fogalom. A családi drámákhoz hasonló irodalmi műfajok összefoglaló elnevezése.
Drámai költemény: Az a nagyepikus műfaj, amely általában arra szolgál, hogy a válófélben lévő feleség előadhassa családi életének tragikus történetét. A műfaj előzményeihez tartozik Dante Isteni színjáték című műve, melyben az elbeszélő megjárja az utat a Poklon, Purgatóriumon keresztül egészen a Mennyek hetedik egéig. A modern drámai költemény ezzel ellentétes menetet mutat. Általában az esküvővel és a nászúttal kezdődik, amikor az elbeszélő még a hetedik mennyországban érezte magát, és a történet innen jut el a Pokol legmélyebb bugyraiig, ahonnan a drámai költemény fikciója szerint csak a válóper segítségével (esetleg a házastárs másfajta megsemmisítése útján) lehet kiszabadulni.
Drámaiatlan dráma: Drámai műfaj, amely szakít a hagyományos dramaturgia szabályaival. Elődei közé szokás sorolni Csehov színpadi műveit. Mai, legelterjedtebb változata a házas-ságkötés nélküli házasság, az úgynevezett élettársi viszony.
Ego: Akár egy szerelmespár: egy test, egy lélek.
Egyenes beszéd: Az elbeszélő próza egyik narrációs típusa. Elnevezése ellenére egyáltalán nem kritériuma az igazmondás (lásd még fikció).
Egyperces novella: Az elbeszélés műfajának új, posztmodern válfaja. Nevét onnan kapta, hogy egy perc alatt kiderül, nem érdemes elolvasni.
Elbeszélő költemény: Jellegzetesen magyar nagyepikus retorikai forma. A valódi tettekhez való viszonya szerint az elbeszélő költemény mellett (mely a tettek helyett elbeszéli az időt) meg szokták említeni a rábeszélő költeményt (amely mást akar rávenni a cselekvésre), valamint ennek ellentétét, a lebeszélő költeményt. A gyermekirodalomban gyakori műfaj a visszabeszélő költemény. Ennek felnőttirodalmi rokonát, az össze-visszabeszélő költeményt viszont a politikai retorika körébe sorolják.
Életrajzi hipotézis: Költők életrajzára vonatkozó tudományos szakkifejezés, jelentése nagyjából a fogalmam sincs és a feltéve, ha közötti széles sávon mozog. Olyan, mint az ételkészítés első fázisában lévő leves: valóban fel lehet tenni, de ebben a formában még nem fogyasztható.
Élmény: Az alkotó által átélt megrázó érzelmi hatás (például a rivális író remekművének kézbe vétele). Ellentéte az az öröm, amelyet a szerző akkor érez, ha valamely kortársáról kiderül, hogy végképp elvesztette tehetségét.
Erató: A szerelmesek szent tava az ókori görög mitológiában. A történet szerint minden éjjel szépséges fiúk és lányok csapatostul jönnek a partjára, hogy meztelenül megmártózzanak benne. Testükön vágyat keltve tükröződik a Hold ezüstje. Profán utódaik a mai nudisták, akik mindenben hasonlítanak ókori elődeikre, leszámítva, hogy nem fiatalok, nem szépek, nem éjjel fürdenek, és fogalmuk sincs arról, hogy mi a szerelem.
Kedvcsináló a későbbiekhez:
Presszó: Vendéglátó-ipari
egység a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán, ahol csinos pincérnők hatására
műalkotás sajtolódott ki a magukat írónak vagy költőnek nevező koffein- és
rövidital-rajongókból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése