Lapok az Irodalmi BALexikonból 8.

IRODALMI BALexikon 8.


Eredetiség: A romantikus korszak ma már alig érthető, konzervatív alkotói módszere, amelynek lényege, hogy a művész saját neve alá a saját gondolatait írja le. Ez a fáradságos és kevéssé jövedelmező eljárás mára szinte teljesen kiment a divatból. (lásd még: Márai). Ellentéte a posztmodern vendégszöveg (lásd: plágium).

Fabula: Ókori eredetű erotikus műfaj. Növényi anyagra írt, kecses nőt ábrázoló mesés képvers, amely a rossz életűek megjavítását célzó bölcs tanulsággal zárul.

Faludy György: Pokolbélien víg, kiváló magyar költő a XX. század második feléből. Zsenialitását mutatja, hogy akárcsak Einstein, ő sem viselt zoknit. Hatalmas alakja kilóg a magyar irodalom történetéből. Fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, később fasisztagyanúsnak találták. (Nem csoda, valami mégiscsak volt közöttük, ha más nem, hát egy lövészárok biztosan!) Politikai nézeteit tekintve nem volt válogatós: a Horthy-korban emigrálnia kellett, a Rákosi-korszakban kényszermunkára internálták, a Kádár-korszakot újra emigrációban töltötte, mert nem akart ismét Recsken üdülni. Később mégis megbocsátották neki, hogy üldözték. Már-már külföldre szakadt hazánkfia lett, sőt, a nyolcvanas évek végén éppen ki akarták nevezni a legnagyobb magyar emigráns költőnek, amikor 89 után tévedésből váratlanul hazatért. Mint Csokonai, ember és polgár akart lenni, tényleg csoda, hogy olyan sokáig szabad(mezít)lábon volt. Első verseskönyvét Villon álnéven publikálta, azóta is néha összekeverik őket (mindkettő fiatal és zseniális). Élete utolsó húsz-huszonöt évében legkedvesebb nőfaja Fanni, legkedvesebb műfaja az általa megújított szonett volt. Ezt mutatták kötetei is, a 100 szonett, 200 szonett, 500 szonett. Rosszkor született, rosszkor tért haza az emigrációkból, de szerencsére jókor halt meg, különben megint emigrációba kényszerülne. Nem hivatalos értesülések szerint halála óta egy bögyös-faros angyal (lásd: bár láthatnám) társaságában szerkeszti a mennyei magyar irodalom új folyóiratát Mennyboltbéli Bús Napjaink címmel.

Fantasy: Az irodalom (lásd: elmaradt takarítás) egyik válfaja. Azon történetek összessége, melyeket a fantasy-szerző fantázia hiányában a mások által már kitalált fantasy-világba (lásd:inkább mégse) helyezett.

Félrím: Kezdő költők általános problémája, miszerint rengeteg hívórímet ismernek, de a rímpárok másik fele, a válaszrím egy istennek sem akar eszükbe jutni. Őket segíti a rímszótár, amely a szóvégek szerint rendezi sorba a szavakat. Jó volna, ha a kezdő költők a rímszótár mintájára maguk is a vége felől látnának a dolognak: ha előbb a kései verseiket írnák meg. Így időben kiderülne, van-e tehetségük, érdemes-e papírt, tintát, időt és fáradságot áldozniuk a pályakezdésre.

Fenséges: Esztétikai minőség, az emberi létezés legmagasabbrendű átélésének kifejeződése (lásd: aranybarnára sült rántott csirke rizibizivel és paprikával finoman megszórt idei uborkasalátával).

Fércmű: Minden olyan könyv, amely a kritikusoknak nem tetszik, illetve amelyet a kritikusok anélkül vágtak le, hogy olvasták (lásd: ábécé) volna. Bár nevét a cselekmény elvarratlan szálairól kapta, nem feltétlenül fűzött formában vagy papírkötésben jelenik meg, ugyanakkor szoros kötelékek fűzik az olvasókhoz (lásd: édes álom).

Fiatal író: Olyan irodalommal (is) foglalkozó férfi (vagy nő, vagy ?), aki még nem érte meg a hetvenedik születésnapját. Onnantól kezdve majd megilleti a nagy öreg elnevezés.

Fikció: A hazugság irodalomelméleti megnevezése (lásd még: eufémizmus).

Fiktív levél: Olyan levélpostai küldemény, amely a postai szolgáltatások színvonalának hála a feladó és a címzett között fiktívvé válik. Ritkán előfordul, hogy 30-40 év után váratlanul újra materializálódik, és ilyenkor – kissé ugyan megkésve, de – mégis kézbesítik. Ezt a típust misszilis levélnek is nevezik

Alkalmi toldalék:

Karácsonyi ének(1): Charles Dickens énekli nyomdagép-kísérettel a "Mennyből az angyal"-t.


Karácsonyi ének(2): Tükörképem és én. Furcsa pár.