Iskolai szellemek
Nekünk első osztály végén (57 tavaszán) még nyilvános osztályvizsgánk volt. Persze mindannyian igyekeztünk kiválóan szerepelni szüleink előtt. Mindenki ünneplőben, ahogy az illik. Olvastunk, aztán összeadás-kivonás. Folyton jelentkeztem, de nemigen jutottam szóhoz. Csupa okos osztálytársam volt, s kiváló tanító nénink.
A végén jöttek a játékos, ellenőrző kérdések. Hadd lássák a szülők, hogy az iskola nemcsak elvont dolgokra, hanem a napi életre is tanít.
--Melyik a nehezebb: egy kiló papír vagy egy kiló vas? – hangzott például az egyik kérdés.
A gyerekek többsége habozott. Na végre, most jövök én! És felcsaptam a kezem.
--Tessék – szólítottak végre engem.
--Egy kiló vas! – feleltem büszkén. s nem értettem, miért kuncognak némely szülők ott hátul.
De a kedvem nem vehették el. Amikor megkérdezték:
--Hány napból áll egy hét?
Majd kiestem a padból. Ezt már csak tudom!
--Egy hét egy munkanapból és hat pihenőnapból áll!
Megtapsoltak.
Azóta reménykedem.
Akkor hat munkanap volt és egy pihenőnap, ma már öt plusz kettő, némely országokban már a négy plusz hárommal kísérleteznek.
Lehet, hogy én a jövőbe láttam?
El ne felejtsem: Elsőben Nyári tanítónéni volt a miénk. Ő év végén nyugdíjba ment, így a lányáé, Ácsné tanító nénié lett másodikra a 36 fős fiúosztály. A poén, hogy elsőben a lánya, azaz Nyári tanító néni unokája, Ács Marica is, egyetlen lányként a fiúk közt velünk járt. Egyszer nagymamája el is fenekelte a kislányt ott, az osztály előtt, mert nem csinálta meg a házi feladatot.
Nem tudni, ez még az iskola régi, háború előtti, katolikus szellemében, vagy már az új, szocialista szellemben történt. Ki tudhatja? Szellemek jönnek, szellemek mennek, a tanítónénik viszont maradnak. Így van ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése