Csizmadia tanár úr
Harmadikban férfikézbe kerültünk. Csizmadia tanár úr, aki nyilván a háború előtt szokásos reggeli zsoltáréneklésre volt beállítódva, azonnal bevezette, hogy a napot közös dalolással kezdjük. Ehhez az idők szellemében (58 szeptembere volt) legcélirányosabbnak azt találta, ha Az amúri partizánok énekét zengjük együtt. Úgyhogy hamarosan harsogott a termünk attól, hogy "Völgyvidéken és hegygerincen át…" Mi a dallamot nyúztuk, tanár úr az alsó szólamot dörmögte.
Lehet, hogy az éneklés is segített, de hamar megbarátkoztunk vele, komoly, de kedves, jóindulatú ember volt. Sose bántott minket, s mi, a harminchat komisz fiú se bosszantottuk őt ostoba csínyekkel.
Hogy milyen nagyszerű ember és tanár, azt negyedikben tapasztaltam meg. Ősszel fájni kezdett a ballábam, főképp a sarkam, a végén már járni is csak úgy tudtam, ha egészen kifordítva, a talpam élére léptem. Orvos, ortopéd cipész, betét, másik orvos. Végül a klinikán, röntgen. Az eredmény: csonthártyagyulladás a sarkamban. Gyógymód: szigorú, többhónapos fekvés. Felkelés csak végszükség esetén. Ez már valamikor január-február táján derült ki.
Nekem nem is lett volna ellene kifogásom, kellemesnek tűnt, otthon terpeszkedni az ágyban, bevenni azt az egy-két gyógyszert, délelőtt iskola helyett hallgatni nagyanya meséit, meg ha ő nem ér rá, olvasgatni ezt-azt, mindenfélét (akkoriban éppen Brumi mackó volt a kedvencem). Miközben minden, étel-ital, szórakozás az ágyamhoz jön.
Csak a szüleim rémüldöztek: mi lesz az iskolával? Csak nem leszek évismétlő egy ilyen butaság miatt?
–Majd elrendezzük – mondta a tanár úr.
El is rendezte. A közel lakó Andris, a legjobb barátom minden délután hozta a leckét. Ha kellett, elmagyarázta, amit nem értettem.
Csodás volt. Délelőtt szabad voltam. Délután a leckével egykettőre végeztünk, aztán az ágyamhoz fordított asztalon óriásit játszottunk, építkeztünk, katonáztunk.
Hetente-kéthetente megjelent Csizmadia tanár úr, átnézte kipipálgatta a füzeteimben a feladatokat, aztán meg szabályosan feleltetett. Kaptam jegyeket, így aztán év végén gond nélkül osztályozható lettem.
Vannak még ilyen tanárok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése