Valami az igazságról
Talán hetedikes lehettem, amikor hazafelé menet egy tanárnéni megállított az utcán. Megsimította a hajam, és azt mondta:
-Aha, te vagy a kis Bárdos, akinek két örökbefogadott féltestvére van.
–Össze tetszik téveszteni valakivel – mondtam, némileg döbbenten. – Nekem tényleg van két bátyám, de ők az édes testvéreim.
A néni nem vitatkozott, elment.
És én akkor még nem tudtam (majd csak egyetemista koromban tudtam meg, akkor is véletlenül), hogy az a valóság, amit ő mondott.
Ő viszont talán máig sem tudja (én viszont most, hogy már csak én élek hármunk közül, bátran kimondhatom), hogy az igazság az volt, amit én mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése