Ki vagyok én?
Anyámnak már két fia volt, úgyhogy születésemhez nagy reményeket fűzött: kislányt szeretett volna, akivel kedvére babázhat, akit kedvére öltöztethet, s akivel valamelyest ellensúlyozódik végre az örökös családi férfi-többség.
A dolog nyílt titok volt, olyannyira, hogy a klinikán, ahol születtem, az ügyeletes nővér is tudott róla. Így aztán, amikor anyám végre először megkapott szoptatásra, a nővér odasúgta neki:
--Csak szóljon, ha nem tetszik, épp most született egy kislány is, ha akarja, szívesen kicserélem ezt arra.
--Most már jó lesz ez – mondta állítólag anya.
Állítólag. De lehetett volna fordítva is. És akkor én valójában egy kislány volnék. Vagy ő volna én. Ki tud ezen ma már kiigazodni?
Ha elcserélt volna, akkor most egy kissé éltes, középkorú, szerelemre éhes kétgyermekes asszonyságként (hátam mögött két-három szüléssel) ülnék itt a gép előtt. Feltéve, ha az a lány, aki lettem volna, még él, és van kedve ilyen történetet írni az életéről.
Sajnos nem tudok erről a feltételes cseregyerekről semmit Soha nem láttam, nem is hallottam felőle mást, mint hogy majdnem ő lett én.
Ilyen cserék előfordulnak. Mondhatnám, családi hagyomány. Ahogy Jákob is összecserélődött Ézsauval, később Efraim is Manasséval. (Vagy fordítva?)
Ki van itt fordítva? Na hagyjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése