2017. november 15., szerda

Tükörcserepek 3.



A harmadikságról

  A harmadik helynél nyilván jobb az elsőszülöttség. Ezt nem akarom vitatni, miután még sosem voltam elsőszülött, nincs összehasonlítási alapom. Majd talán legközelebb.
  De legkisebbnek lenni se rossz. Sőt: azzal a joggal jár, hogy az ember az öcsi, öcsikém megszólítást is elhappolhatja kisebbik bátyjától, akit addig ez jogszerűen megilletett. Nálunk a középső fiú megtartotta az „öcsi”-t, amiből olyanféle humoros helyzetek álltak elő, hogy amikor kinéztem az ablakon, és nem tudtam válaszolni a postás valamely kérdésére, nyugodtan mondtam: „Mindjárt megkérdezem Öcsit.” Mire a postás a fél utcát végigkáromkodta: „Hogy az a… (stb,stb.) ,ez a törpe se tudja, de az öccsét akarja megkérdezni?!”
 De ez a harmadikság-baj mind semmi ahhoz képest, amennyi jót kaptam testvéreimtől. Amikor például kétéves korom táján kivették a mandulámat (nehogy megsüketüljek), nem volt szabad sírnom (nevezzük néven: üvöltenem), kisebbik bátyám hetekig kerekes ágyam aludt, és még álmában is ringatta a kiságyat. Nem tudom, alva ringatott, vagy ringatva aludt. Szomorú, de sajnos nem emlékszem rá. Mesélték.
  Őt már nem kérdezhetem meg. Esetleg majd odaát, ha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése