2015. november 29., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 1

IRODALMI BALexikon 1


Abszurd dráma: Kifejezetten XX. századi drámai műfaj. Olyan válóper, amelyben a felek az esküvő másnapján egyetlen közös szerzeményük, a nászéjszakán átélt gyönyör igazságos megosztását kérik a bíróságtól.

Aczél György: (lásd Az aczélt megedzik)

Ady Endre: Tisztázatlan családi hátterű magyar ugarszakértő a XX. század elejéről. Önéletrajzi vallomása szerint Góg és Magóg fia. Azaz tehát két apja volt – furcsa pár – anyja viszont egy sem. Ennek azonban – viszonyuljunk azonban bármily liberálisan az egyneműek házasságához – némileg ellentmondani látszanak a hétköznapi emberi tapasztalatok, valamint az a szintén tőle származó állítás, miszerint Dózsa György unokája volna. Mindemellett baráti (talán rokoni) kapcsolatban állt Ond vezérrel, Hatvany Lajossal és a halállal. Költői-emberi szerénységét jól mutatja, hogy élete legnagyobb szerelmét Lédának nevezte, azaz magát legalább is Zeusszal, az istenek királyával azonosította. Igazi szívtipró volt, saját bevallása szerint is ifjú szívekben élt. Ennek egyebek mellett bizonyítéka az a legalább két tucat ártatlan leány és kevésbé ártatlan asszony (Ruthtól Deliláig), aki mind hozzáment volna feleségül (ha közbe nem jött volna náluk valami, de hát sajnos…) Pedig ők valamennyien (saját megítélésük szerint) sokkal jobb felesége(i) lettek volna, mint szegény Csinszka, aki viszont tényleg hozzáment. Versei főképp a Nyugatban láttak napvilágot, ami nem csoda, hiszen nélküle (és Hatvany nélkül) a Nyugat sem látott volna napvilágot. Szeretett élni, szeretett inni, szeretett (nőket) szeretni. És szerette, ha szerették. Ezek után érthető, hogy Magyarországon rengeteg ellensége támadt. Forradalmi hangú ellenzéki költő volt, és a XX. század legkülönfélébb hatalmainak nagy bánatára az is maradt. Így hiába temették díszsírhelyre, ma is lázít.


Alkotó: Az emberi fajnak olyan abnormális egyede, amelyiket semmiféle modern iskolázás (lásd még idomár) nem tudott megakadályozni abban, hogy kifejlessze egészséges személyiségét. Legfőbb ellensége a ragadozó irodalomtanár, illetve későbbi, kifejlettebb alakjában a kritikus.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése