2018. május 2., szerda

Tükörcserepek 26.



NOSTRADAMUS ÉS ÉN

   Nemrég olvastam egy önsegítő könyvben, hogy a gazdagság titka nem más, mint saját különleges tehetségünk felismerése és kamatoztatása. Mert hogy minden ember különleges, mindnek van valami, csak rá jellemző tehetsége. Elgondolkoztam a dolgon. Az első, ami eszembe jutott, hogy nekem nyilván a szegénységhez van tehetségem, hiszen azt évtizedek óta sikerrel űzöm. 
   De aztán törni kezdtem a fejem, hátha eszembe jut valami sikeres ember, akinek elleshetném a receptjét. Nostradamus, a fantasztikus jóstehetség képe nézett vissza rám a könyvesbolt kirakatából. Lehet, hogy ez valami sugallat-féle?
   Ő fantasztikus elme lehetett, előre megjósolta a XX a XXI. század világháborúit, sőt, a magyar történelemben is annyira otthon volt, hogy agyba-főbe kereste magát vele. Persze hogy is mérhetném én hozzá magam. De ahogy ezen morfondíroztam, felmerült bennem egy emlék: valamikor a középiskolában szinte hibátlanul eltaláltam a mohácsi vész időpontját, az igaz, hogy akkor nem rémlett, hol is volt pontosan ez a híres ütközet, melyen, mint tudjuk, Hunyadi János legyőzte a gaz tatár sereget.
   Kezdetnek nem is rossz, gondoltam. Ha tizenévesen már ennyire beleláttam az időbe, akkor most, érett ésszel pár fontos jóslat nem okozhat gondot.
   Próbaképpen én is a XX. századi világháborúkkal kezdtem. Az elsőt egész jól eltaláltam, igaz, a másodikkal volt némi problémám, mert hirtelenjében nem tudtam eldönteni, melyik volt a nagyobb őrült, Sztálin vagy Hitler. De hát mindent én se tudhatok.
   Most már csak tehetségem kamatoztatása volt hátra. Meghirdettem több lapban és az interneten, hogy csekély díjazásért bárki kívánságára hajlandó vagyok búvárlani az időben, némi szerény javadalmazás fejében kipróbált jóstehetségem szívesen állítom bármely megrendelő szolgálatába 
   Szinte azonnal kaptam állami megrendeléseket, elsőre mindjárt a belügyminisztériumtól, pedig senkit sem ismertem a fejesek közül. Lám, nem igaz, hogy mindenütt korrupció uralkodik. Ráadásul ezek szigorúan bizalmas információkra vonatkozó, bonyolult kérdések voltak. Titoktartási fogadalmat is kellett tennem. 
   Így például nem beszélhetek arról a kérdésről, hogy kiderül-e a miniszterelnökről? Hogy mi, az államtitok. A válaszom is államtitok, tehát nem mondhatom el. Pár száz év, és úgyis mindenki megbizonyosodhat róla, hogy mennyire igazam volt.
   Voltak aztán könnyebb kérdések is, például, hogy ez mikor kerül nyilvánosságra. Egyszerű, mondtam. Amikor megbukik a miniszterelnök.
   Jött az újabb kérdés: És az mikor lesz? Ez sem volt nehéz. Látva az ország állapotát, érzékelve a közhangulatot, világos, hogy egy-két évtizeden belül. (Kérem, ennél Nostradamus se volt pontosabb).
   Amint látható, a kezdet biztató volt. Jól megfizették a válaszaim és a hallgatásom is.
  Gondjaim sokkal inkább a magánmegrendelőkkel voltak. Többen is jelentkeztek, hogy hajlandók felezni velem, ha megmondom a lottó nyerőszámait. Én a bizonytalan sok helyett megelégszem a szerény biztossal, mondtam, de azt előre kérem. Miután fizettek, hibátlanul elsoroltam a nyerőszámokat. Minden megrendelőm elégedetten távozott.
  Sajnos egy hét múlva olyan fenyegető leveleket kaptam, hogy kénytelen voltam törölni magam a netről, majd egyenesen a rendőrséghez fordulni védelemért (hogy őrizzenek és védjenek). Jellemző, hogy segítség helyett csak azt a tanácsot kaptam, talán költözzem el, vagy változtassak nevet, ha félek.
  Mintegy mellesleg megjegyezték, a rendőröket nem fizetik túl jól, bizony nekik is jól jönnének a nyerőszámok. 
  Tekintettel a helyzetre, nekik ingyen elárultam a titkot, de a szemembe röhögtek, majd kizavartak az őrszobáról, azt kiabálva, hogy ezt ők is tudják, ezek a múlt heti számok.
  És? Kérdezetem vissza, nyerőszámok, vagy sem? Ki ígérte, hogy a jövő hetit fogom megmondani?
A választ már nem vártam meg, mert nem akartam súlyos testi sértés miatt feljelentést tenni a rendőrségen a rendőrök ellen. Okos enged, mondja a közmondás is. S ha már elengedtek, hát szedtem a lábam.
  Így aztán egyelőre felhagytam a jóslással. De azért minden nap gyakorlom magam. Már ott tartok, hogy egy-két év bizonytalansággal meg tudom jósolni a százéves háború időtartamát is. Ha továbbra is így haladok, nemsokára talán Nostradamust is képes leszek lepipálni.
  S akkor irány a gazdagság!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése