És ti?
A hetvenes évek végén könyvbemutatóra hozzánk, Nagykőrösre látogatott Márkus István. A látogatás két szempontból is érdekesnek ígérkezett. Egyrészt köztudott volt, hogy ismeri a környéket, már a negyvenes években járt erre kutatni Erdei Ferenccel. Másfelől senki se mondta, de mindenki tudta, hogy a szociográfus némileg ellenzéki alaknak számít.
Így aztán nem csoda, hogy a tantestület java ott ült, amikor eljött egy rövid beszélgetésre a gimnáziumba.
Panaszkodtunk. A túlterheltségre, a rossz felszereltségre, de főként az ötvenes években kulákvárosnak minősített település visszafejlesztése miatt. A város elvesztette tanítóképzőjét, kórháza halódik, nincs saját újságja (a háború előtt néha kettő is volt), az Arany-kultusz is formálissá vált, az Arany Társaság, mely valaha a város szellemi elitjének kulturális intézménye volt, épp csak vegetál.
Márkus István egy darabig türelmesen hallgatott, aztán egy kérdéssel válaszolt:
– És mit csináltok ti?
Elhallgattunk, de el is szégyelltük magunkat.
Mi akkor hirtelen megértettük, hogy valójában mi vagyunk a város, mi vagyunk az ország. Mi, város- és országlakosok.
Elfelejtettük volna?
Ne felejtsük el többé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése