2018. február 21., szerda

Tükörcserepek 17


KISZ-tagság

  Felnőtt (felnőtt?) életem éppen akkor kezdtem, amikor a Kádár-rendszer elviselhetővé vált. A szovjet hadsereg jelenlétét elég jól magyarázta a jaltai egyezmény, a nagyhatalmak döntése Európa felosztásáról. Hogy ez milyen kemény realitás, azt, ha más nem, 56 bebizonyította. Ezt el kellett fogadni. Minden más a hatvanas évek közepétől óvatosan mozdítható volt. Erről szólt Kovács András nagyszerű Falak című filmje.
  Nem dicsekvésből mondom, de tény, hogy a gimnázium négy éve alatt kiharcoltuk, hogy a negyedikesek cigarettázhassanak (elkülönített folyosórészen), sőt, ami talán még nagyobb dolog volt a szigorúan ellenőrzött stencilgépek országában: megalapíthattuk a magunk szerkesztette iskolaújságot. Mire az első szám megjelent, már egyetemista voltam, de a szerkesztők tisztelgésként belerakták egy versemet a szeptember végi első számba.
  Részvételem a dologban nemcsak alkotói volt, hiszen három évig én voltam az iskolai KISZ-bizottság kultúrosa.
  Ennek is kalandos előzményei voltak.
  Első elején az osztályok automatikusan KISZ-alapszervezetekké lettek. Mindenki ugyanis KISZ-taggá vált legkésőbb nyolcadikban. A legjobbak már hetedikben. (tiltakozni elméletileg lehetett, de ilyen akkoriban mifelénk nemigen fordult elő.) Így a gimiben szeptemberben rögtön osztálytitkárt kellett választanunk. A legtöbb szavazatot későbbi feleségem és én kaptuk, de én inkább kultúros akartam lenni. Szerveztem is már októberben egy Radnóti-estet (délutánt), egy egész csomó gyerek (fiúk is) mondtak verset.
  Talán híre ment, nyilván ez is közrejátszott, hogy második végén megválasztottak kultúrosnak az iskolai KISZ-bizottságba. Temesi Ferivel (aki a francia tagozatra járt) egyszerre kerültünk a bizottságba, Feri lett az iskolai szervezőtitkár. Az első KISZ-bizottsági ülésen derült ki, hogy valójában sem én, sem ő nem KISZ-tag.
  Nyolcadikban be kellett (volna) adni egy fényképet, és azt ragasztották (volna) be valahol(?) egy tagkönyvbe, s attól fogva KISZ-tag lett (volna) az ember. A tagdíjat persze tőlünk is beszedték, fizettünk is, gyűjtögettük zsebben a bélyegeket, de a hivatalos városi listában nem szerepeltünk tagként.
  Temesi első szervezőtitkári megbízatása az volt, hogy intézze el kettőnk tagfelvételét a városi bizottságnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése