Szexuális felvilágosodás
Amikor én voltam iskolás, még nem volt hivatalos szexuális felvilágosítás. Illetve semmilyen sem volt. Ötödikesek vagy hatodikosok voltunk, amikor legjobb barátommal és osztálytársammal, Andrissal húztuk a kézikocsit végig a Nagyboldogasszony sugárúton (amit átmenetileg akkor éppen Április 4. útjának hívtak), a Batthyány (Zerge) utcán át a Szentháromság utcára (akkoriban és még sokáig Hunyadi János sugárút), és tovább az alsóvárosba. A kocsin moslékos kannák.
Az iskolai konyhai maradékot ugyanis hetente kétszer így kiskocsival szállítottuk el egy gazdához, aki disznókat nevelt, és cserébe ezek egy része visszakerült a konyhára. A szállítás irigyelt, komoly és megtisztelő feladat volt. Először is iskolaidőben zajlott (legalább két óra lógás), aztán férfias dolog (csak fiúk húzhatták a kocsit, a lányok gyengék az ilyen komoly munkára), végül pedig felnőtt nélkül utcán, kocsiúton. Szóval ez csak a nagyok, (értsd felsősök) kiváltsága volt.
Egész úton oda-vissza azon vitatkoztunk, hogyan is születik a gyerek. A gólyamesében már rég nem hittünk. Innen-onnan annyit tudtunk, hogy a gyerekcsináláshoz egy férfi és egy nő kell. Voltak jólértesült fiúk, akik mindenféle csúf részletekkel akartak elkápráztatni bennünket, na de az éles ész, a logika a mi oldalunkon állt.
Mert hát ott volt a bökkenő. Ha egy férfi és egy nő olyan, csúnya szavakkal emlegetett együttműködésére van szükség a dologhoz, akkor hogy lehet annyi zabigyerek, akinek nincs apja. Vagy mégis van, de akkor miért nem ismerik, hiszen az anyukájuknak csak tudnia kellene.
Felfoghatatlan… Igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése