2016. augusztus 17., szerda

Nem scifi 21.



Az álomlovag


– Tudod, mit álmodtam?
– Nem. Mit?
– Hogy válaszoltak a hirdetésemre.
– Hirdettél?
– Hát ez az! Eszembe se volt!
– Mari, ne hülyéskedj! Akkor hogy válaszoltak?
– Tudom én? Ezt álmodtam.
– És mit hirdettél? Kéthetes, fajtiszta…
– Hülye!
– De oda vagy! Szóval?
– Házassági hirdetés. Érted?
– Meg kell dögleni, milyen marhákat tudsz álmodni! És hogy hívják?
– Nem tudom. Tudtam, de elfelejtettem. De jó fej volt.
– És pont te kellettél neki, mi? Álom, álom, édes álom…
– Ne kornyikálj!
– Jaj, a lelked! Kisasszony, engedje meg, hogy röhögjek…
– Istenem, Éva, nem érted? Feleségül akart venni!
– Ismerem?
– Dehogy én se láttam még soha.
– És mit válaszolt?
– Nem emlékszem. Csak arra, hogy el akart venni. És aztán találkoztunk.
– Mari! Neked van valakid! Nekem ne hazudozz!
– De nem!
– És csókolództatok is, mi?
– Csak egy kicsit…
– Ezt nevezem. Az ember rohad ezen a szállón, már azt is elfelejti, milyen egy férfi, te meg itt a szomszéd ágyon… Szép kis dolgokat művelsz…
– Mondom, hogy hülye vagy!
– Én? És te? Most méltóztatsz felkelni, és jössz melózni, vagy várod a lovagodat?
– Persze, hogy megyek… Mit gondolsz, ne adjak fel mégis egy hirdetést…?
– Jelentkezzen, akivel álmomban izéltem…? Piszkosul jó!
– Gusztustalan vagy!
– Te pedig megőrültél! Na, kelj fel!
– Jól van már…
*****
– Évi, emlékszel még, mit álmodtam a múltkor?
– A hirdetés?
– Az. Nézd, ezt a választ kaptam.
– Hát mégis hirdettél?
– Utána. Itta fényképe is.
– Kicsit eláll a füle, de különben nem rossz ürge.
– Nem érted? Vele álmodtam!
– Ne kezdd már megint, Mari! Azt se tudtad, hogy hívják, de fölismered, mi?
– Igenis!
– Szöveg, anyám, de én nem eszem meg! És elvesz?
– Olvasd!
– Mari! Ezt azt írja, szereti, ahogy csókolsz! Ugye, hogy hazudtál!
– De Éva, becsszó, sose láttam! Csak akkor…
– Mikor?
– Hát álmomban…
– Tudod, kinek add be ezt… Én meg azt hittem, egy szent… Közben meg…
*****
– Mi volt ez, Péter?
– Semmi, főnök.
– Hetek óta maszekolsz éjszakánként az időgéppel. És ez neked semmi?
– Ugyan már, kinek ártottam vele…?
– Nem tudod, hogy ez szigorúan tilos? Most mit csináljak veled? Fegyelmit akarsz?
– Főnök…
– Mi van?

– Inkább egy kis fizetésemelést… Nősülnék…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése