Nem scifi 6.

EGY ROBOT FELJEGYZÉSEI


Szept. 20.

Már napok óta figyelem a gazdámat. Valami nincs rendben vele, Régebben, ha hazajött, átöltözött, főzetett magának egy kávét, aztán leült a fotelba, és felolvastam neki a friss újságokat. Néha feldühödött egy-egy hír hallatán, de komolyan sosem vesztünk össze. Tegnap viszont kikapta az újságot az ujjaim közül, és összetépte. Pedig épp egy novellát olvastam föl neki. A szerelemről szólt. Azért választottam éppen azt, mert tudtam, mennyire szívesen hallgatja az effélét. Erre ajánlottam neki a Varázshegyet (az a kedvence), de alighogy elővettem, a fejemhez vágta a kávéspoharat, és elrohant itthonról. Nem értem.

Szept. 28.

Tulajdonképpen semmi közöm hozzá, hogy a gazdám mit csinál, de értelmes robot ezt nem nézheti tétlenül. Újabban egyáltalán nem olvasunk, ellenben, ha hazajön, összefüggéstelenül üvöltözik, ilyeneket, hogy „Ez a cafat már megint túlórázik!”, meg „Majd szétverem annak a disznónak a pofáját!” Attól tartok, valami rövidzárlat van a memóriaegységében.

Okt. 5.

Sikerült dekódolnom gazdám szavainak egy részét. „Cafat” azt jelenti, a feleségem. Valóban, gazdám nőnemű párja az utóbbi időben csak késő este jár haza. Erre eddig azért nem figyeltem föl, mert az volt a szokás, hogy öt után tilos volt belépnem a szobákba, hacsak külön utasítást nem kaptam erre. De tegnap este beosontam (a gazdám jóléte mindenek fölött!), és hallottam, amint emiatt igen hangosan veszekedtek.

Okt. 9.

Remélem, újra helyreáll a nyugalom. Tegnap este ugyanis a gazdám felesége összecsomagolt, és elrohant ahhoz a disznóhoz. Nem értem ugyan, hogyan lehet összeköltözni egy sertéssel, de a gazdám így mondta – disznó – pontosan megjegyeztem. Igaz, a gazdám mindig mondta, a nőket nem lehet megérteni.

Okt. 20.

Sajnos csalódnom kellett. A helyzet nem javult. Gazdám ugyan kedvesebb hozzám, mint eddig, éjjel-nappal mellette lehetek, néha meg is simogat, a vállamon sír (ami, megjegyzem, nagyon kellemetlen, folyton attól kell félnem, hogy zárlatos leszek a sok víztől), máskor viszont üres üvegeket vagdos hozzám. Ilyen üvegből egyre több van, mert gazdám mostanában leginkább ezek kiürítésével foglalkozik. Az egyik alján maradt egy kis folyadék. Az elemzés 70%-os alkoholt mutatott ki.

Okt. 25.

Súlyos a helyzet. A központi számítógép határozottan állítja, hogy az alkohol erős méreg, mely elsősorban a máj és az agy szöveteiben okoz maradandó kóros elváltozást. Úgy látszik, gazdám ezt nem tudja. Próbáltam tudomására hozni, de alig kezdtem hozzá, az antennámhoz vágott egy teli üveget. Kénytelen voltam szervizbe menni.

Okt. 30.

Ma a gazdám végre szóba állt velem. Igaz, elég összefüggéstelenül beszélt, és közben folyton sírt, amitől majdnem zárlatos lettem (a fejét megint a vállamra lógatta). Ha jól értettem, az volt a lényeg, hogy valakire neki is szüksége van, mert ő egy érző lélek. Holnap utánanézek, mit tehetnék.

Nov. 2.

Végignéztem, milyen lelki szükségletei vannak egy embernek. Ezt a lelki dolgot nem nagyon értem, szerintem a gazdámnak nemi szükségletei lehetnek. Ahhoz lehet szüksége valakire. Ez a valaki pedig csak egy új, nőnemű ember lehet. Óvatos leszek, de azért megpróbálok segíteni.

Nov. 25.

Régen nem jegyeztem be semmit ebbe a naplóba. Az történt ugyanis, hogy még a hónap elején érintkezésbe léptem a kollégáimmal nőügyben. Az egyik elég hamar visszajelzett, hogy talált egyet, amelyik megfelelőnek látszik. Ha jól emlékszem, november 8-án vittem be a gazdámhoz. Igen jó példánynak látszott, megfelelő domborodásokkal és formás alvázzal, fejét szép vörösre festett hajzat fedte. Mondhatni készséges is volt. Simogatta a gazdámat, és még ki se mentem, már vetkőzni kezdett. Ám ekkor a gazdám váratlanul üvöltözni kezdett, megint az érző lelkét emlegette, és mindkettőnket kilökött a lakás ajtaján, de olyan hevesen, hogy lebukfenceztem a lépcsőn. Azóta szervizben voltam. Ha nem szeretném annyira a gazdámat, már a robotvédő ligához fordultam volna.

Dec. 2.

Gazdám újra beszédbe elegyedett velem. Elnézését kértem, hogy a nőnemű egyed nem felelt meg az érző lelkének. Erre megint kiabálni kezdett, üvegeket hajigált felém (szerencsére mióta annyit iszik, egyre bizonytalanabbul céloz, úgyhogy nem talált el), aztán hirtelen elsírta magát, és csuklások közepette elmondta, hogy neki olyan asszony kell, aki a gondját viseli, ágyába hozza a reggelit, lesi minden kívánságát, egyszóval aki szereti őt.

Dec. 8.

Minden megváltozott! Gazdám három napja nem sír, nem csuklik, nem mérgezi magát. És ma elküldött, hogy váltsam vissza az összes üres üveget, és az egész pénzen vegyek virágot. Délután egy ismeretlen nővel jött haza. Engem kitiltottak a szobákból. Mint a régi szép időkben!

Dec. 9.

A gazdám már hajnalban fölkelt, és reggelit készített. Tálcán maga vitte be a hálószobába. Ilyet még nem láttam! Aztán egész nap rohangált, hogy a nő kívánságait teljesítse. Amikor már ötödször rohant le a boltba, megállítottam, és felajánlottam, hogy elmegyek én. Erre rám mosolygott, megveregette a vállam (csak úgy rázkódtak a nyomtatott áramköreim), és azt mondta, engedjem, mert nem akarja megvárakoztatni a drágát. Kérdeztem, mennyibe került, és megérte-e, ha drága. Mire egyszerűen a vizuális érzékelőmbe vigyorgott, és azt mondta, hogy jópofa vagyok. Meg hogy most boldog, és rendbe fog jönni az élete. És hogy ez az, amiről beszélt nekem. Próbáltam meggyőzni, hogy téved, és megkérdeztem, nem fél-e, hogy ez a nőnemű egyed is összeköltözik majd egy sertéssel. Erre furcsa képet vágott, mintha legalábbis nem értene, aztán azt mondta, hogy hülye vagyok. Ezt ugyan nem tudom, mit jelent, mindenesetre nem tűnt elismerésnek. De úgy döntöttem, nem vitatkozom többé vele. Nem érdekel. Csináljon, amit akar. Csak sajnálom egy kicsit. Látszik rajta, hogy nem értelmes robot. Ember.