Nem scifi 8.

Hogyan lettem hős

Az egész azzal kezdődött, hogy éjjel háromkor megszólalt a telefon. Kimásztam az ágyból, és fölvettem a kagylót.

– Halló, maga az? – kérdezte egy női hang.

– Nem. Én ilyenkor nem vagyok itthon.

– De vicces.

– Ki maga?

– Az nem fontos. Tudja, mi folyik itt nálunk?

– Hol?

– Még ezt se tudja? De a nevem érdekelné, ugye?

– Nem. Hajnali háromkor semmi sem érdekel.

– Maga nem a számvevőszéknél dolgozik? – kérdezte a hang, és éreztem, hogy elbizonytalanodott.

– Csak nappal – mondtam.

– Rendben – jelentette ki sértődötten. – De én figyelmeztettem.

– Mire?

– Hogy mi folyik itt. Mondtam már.

– Igaz.

– Jó éjszakát – köszönt el, és letette a kagylót.

Azt hittem, valaki szórakozott. De másnap pontosan ugyanabban az időben újra megszólalt a telefon.

– Utánanézett már? – kérdezte köszönés nélkül ismerősöm.

– Nem. Minek?

– Hogy mi folyik itt. Nálunk.

– Ki maga tulajdonképpen?

– Már megint kezdi?

– Legalább azt mondja meg, minek kellene utánanéznem, és hol!

– Mondtam már.

– No, jól van – elégeltem meg a dolgot. – Tudja mit? Holnap kivizsgálom az ügyet. Megnézem, mit tehetek.

– De feltétlenül! Már nem bírom.

– Holnap. Egészen biztos.

– Remélem is! Jó éjszakát.

Sokáig nem tudtam aludni. Mi lehet ez az egész. Aztán az jutott eszembe, hogy ha következő éjjel újra hív… És hívott.

– Látta ugye? – kérdezte minden kertelés nélkül. – Mit szól hozzá?

– Hát… igen… – kezdtem taktikusan.

– Rettenetes volt, igaz?

– Igen, bár…

– Még mentséget keres rá?

– Nem, azt nem – mondtam gyorsan.

– Tűrhetetlen volt.

– Valóban.

– Látja, nem hiába zaklattam.

– De most már… – próbálkoztam óvatosan.

– Igen. Nyoma sincs. Vége a rettegésemnek.

– Teljesen?

– Teljesen. Nagyon hálás vagyok. Nem lehetett könnyű.

– Hát… – mondtam szerényen.

– Nem is gondoltam, hogy ilyen bátor. Szép volt magától.

– Ugyan…

– Csak ne tiltakozzon! Valóságos hőstett volt!

– Szóra sem érdemes…

– Büszke lehet magára! Ha mindenki ilyen volna…! Ilyen tiszta, nemeslelkű, önzetlen… Még egyszer nagyon köszönöm. Jó éjszakát.

Ennyi.

Azóta nem telefonált.

Nem értek semmit, mégis, néha arra gondolok, szép volt tőlem. Ő mondta. Valóságos hőstett.