A kócos kis tündér 2.

BUKSI

   Még csak három éves volt ez a kócos kis tündér, még el sem hagyhatta a tündérek erdejét, amikor először okozott gondot. Az történt ugyanis, hogy éppen az erdő szélén, az országút mellett leste az autókat, motorosokat, amikor egyszer csak azt látta, hogy megáll egy piros autó.

   (Milyen márkájú volt? – kérdezték tőle később a nagyobb fiútündérek, de bizony Muharai Pálmának fogalma se volt arról, hogy az autóknak is van nevük: autó, autó. Az egyik zöld, a másik kék, esetleg fekete…)

   De hogy a piros autóra visszatérjek, mielőtt elfelejteném, mi a fontos, az autó erdő felőli ajtaja kinyílt, és kitettek belőle egy cipősdoboz-féleséget.

   Ugyan, mi az érdekes ebben, kérdezhetné valaki.

  Csakhogy a dobozban valami vagy valamik mocorogtak. Mikor az autó elment, kócos kis tündérünk kióvakodott az erdőből, és belenézett a dobozba, Abban három koromfekete kiskutya feküdt összebújva, farkát behúzva, s csak néha másztak át egymáson, hogy jobban melegedhessenek. 

Muharai Pálma felkapta a dobozt, és már szaladt is az anyukájához.

   –Nézd, anyu! Kitették egy autóból őket. Megtarthatom?

   –Várjál, kicsim, megkérdezzük tündérnagyanyót, mit szól hozzá. Jó?

   –De én úúúgy szeretném!

  – Igazából még kicsi vagy ahhoz, hogy saját kutyád legyen – mondta tündérnagyi, amikor megtudta, miről van szó. - Meg aztán itt az erdőben mi nem szoktunk háziállatokat tartani. Van itt állat bőven. Ha odafigyelsz, láthatsz őznyomot, nyúlnyomot, a fákon mókusokat, néha egy-egy róka is átszalad a tisztásokon. Nem is szólva a vaddisznókról. Nincs is aranyosabb, mint mikor egy koca vonul csöppnyi kis csíkos malackáival. És akkor a madarakról, például a fakopáncsról még nem is szóltam.

   –De ezek olyan kicsik, olyan barátságosak! – próbálkozott a kócos kis tündér.

  –Valamit csak kell kezdenünk ezekkel a kis jószágokkal, ha már épp a mi erdőnk szélén hagyták őket – vélekedett Küküllő mester, akit szintén odahívtak a tanácskozáshoz.

   – Na jó – mondta a nagyi. - Tényleg szép kiskutyák, ahogy nézem, törpeuszkárok. Ezek nem fogják felborítani az erdő rendjét. Egy a tiéd lehet. Válassz, Pálmácska, a másik kettőnek majd én keresek gazdát. Anyukád meg majd megtanít, hogyan gondozd a kutyádat. És ne felejts el nevet adni neki.

   –Köszönöm, tündérnagyanyó! Köszönöm, Küküllő mester! –mondta a kócos kis tündér anyukája.

   –Köszönöööőm! –kiabálta Muharai Pálma is.

   Így lett az erdei tündérek kiskutyája Buksi, a szénfekete kis uszkár.

Folyt. köv.