KÉKELLŐ KÜKÜLLŐ
Mielőtt azonban nagyon beleízelődnénk Muharai Pálma történetébe, illenék bemutatni legalább Küküllő mestert, már csak azért is, mert fontos szerepe lesz még a későbbiekben.
Nos, hát nevét arról a kis, néha ki-kiáradó erdélyi folyócskáról kapta, melynek füzekkel díszített partjairól ő maga és ősei is származtak. Hogy ez így van, nem titok, sőt Kányádi Sándor meg is írta egy szép versében, imígyen:
Kékellő Küküllő,
kökényszemű tündér.
Szívemhez, nyelvemhez
hozzáédesültél.
Persze akkoriban, amikor Kányádi Sándor gyerekként pancsolt a Küküllőben, és találkozott a kis kék törpével, fiatal volt még Küküllő mester. És mester se volt még.
De azóta bizony sok víz lefolyt a Küküllőn. Ő azonban kék maradt, törpe maradt, bár ma már szakálla van, amely a földet söpri. Persze nem mindig, mert általában a nyaka köré tekeri, hogy meg ne fázzon a huzatban. Az erdőben ugyanis folyton folyvást fúj a szél, ha nem a szél, akkor a szellő, s ha az sem, akkor meg jön a vihar. Úgyhogy egy ilyen bölcs öregnek nagyon kell vigyáznia, nehogy megfázzon.
Mert a betegség nem válogat, hiába van valakinek akkora nagy esze, meg varázstudománya, hogy alig fér el benne.
Hogy mennyi sok ész szorult abba a kis törpébe, azt mi sems bizonyítja jobban, mint hogy gyorsan kifundálta, Buksi biztosan nem valami híres szülőktől származó uszkár (vagy más néven pudli), mert akkor nem tették volna csak így ki őt és testvéreit. Nyilván valami keverékek lehetnek, csak egyelőre ez még nem látszik rajtuk. Igaz attól még nagyon szeretnivalók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése