Költői pályám
Igazán bizalmas kapcsolatban csak nagyanyával voltam . Bátyáim nagyok voltak, anya is dolgozott. Apu meg rettentően elfoglalt volt, és távoli, abszolút tekintély.
Szomorúan tapasztaltam, hogy bátyáimat még partnernak tekintette, én mindig kisgyerek maradtam a szemében (velük még sakkozott, pingpongozott, kártyázott, velem már nem). Én örökre Jocóka maradtam. Ezt csak akkor tudtam felfogni, elfogadni, mikor már nem volt okom kételkedni saját felnőttségemben.
Alighogy megtanultam írni, nekifogtam a versírásnak is. Egy fehér, vékony fedelű, ötven filléres vonalas füzetbe írtam be cédulákon született verseimet, de előtte még nagyanyának felolvastam őket. Szegény ezt is elviselte, sőt, gyakran elkérte a cédulát, hogy eltehesse művemet. Számomra a költészet alfája és omegája akkor Petőfi volt. Ahogy szaporodtak a versek a füzetben, úgy lettem egyre nagyétkűbb.
Összeszámoltam, Petőfinek hány verse van kötete tartalomjegyzékében, s egyszerű számtani művelettel megállapítottam, mennyire közelítettem már meg az ő költői nagyságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése