A nő bajjal jár
Igen.
Életem legfontosabb mozzanatainál nők álltak (igaz, néha - pl. születésemkor - inkább feküdtek) mellettem.
Első nagy kalandom még az óvodában esett meg. Úgy rémlik, tízóraiosztás volt. Szép rendben, kettesével álltunk sorban, hogy odajárulhassunk a kosárhoz, amiből óvónénink az előre elkészített adagokat osztotta ki. Párom egy kislány, Frank Ági volt. Talán türelmetlenebb, talán éhesebb volt a többieknél. Mikor az élre kerültünk, nagy tettre szánta el magát, hogy elsőbbségét biztosítsa.
Lazán lógó karral, kézen fogva álltunk. Aztán jobb kezével hirtelen szájához rántotta a balkezem, és teljes fogsorral beleharapott csuklóm belső oldalába. Fájt, vérzett. Üvöltöttem.
Így végül mindketten kimaradtunk a tízóraiból. Ő büntetésből, én, mert mással voltam elfoglalva: mosdás, fertőtlenítés, kötözés.
A seb szerencsére nyom nélkül gyógyult. Viszont megtanultam, a nőkkel óvatosnak kell lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése