A JELENTÉS
– Ki küldte ezt a hülyeséget?
– Pjotr… azaz a K-24-es felderítő.
– Már megint valami zöldfülű majom?
– Igen, nem… kitüntetéssel végezte el az akadémiát!
– Ne lelkendezzen, kollegina, hanem küldje be ezt az ostobát!
– Azonnal, csak…
– Mit akar? Vagy beszéljen, vagy menjen, és csinálja, amit mondtam.
– Egy kérésem volna, elnök úr. Személyes jellegű…
– Tudja, hogy nem érdekelnek a személyes dolgai. Na mindegy. Mondja.
– Pjotr a vőlegényem. És szeretnénk összeházasodni…
– Örvendek. Ki az a Pjotr?
– Hát a K-24-es. Akinek a jelentése… Tudja, nagyon fontos volna nekünk, hogy… és, szóval…
– Maga is jól választott, mondhatom. No, rendben. Majd udvarias leszek, mint egy csecsemőgondozó. De most már küldje be.
– Igen. Máris.
– Jó reggelt, elnök úr.
– Szép kis reggel! Maga küldte ezt az ostobaságot?
– Azt a jelentést én küldtem. Pjotr Krasznov, próbaidős felderítő.
– Ez volt az első útja?
– Igen. A Ks-3 negyedik bolygójára.
– Persze még életében nem írt jelentést, mi? Hát ide figyeljen, K-24! Ez nem jelentés. Maga itt fecseg össze-vissza a benyomásairól, elmondja a „véleményét”… A véleményét! Kit érdekel a maga „véleménye”? Dühítő ostobaság az egész! Érti?
– Nem értem, elnök úr. Az akadémián azt tanultuk, hogy a felderítő feladata…
– Már megint fecseg! Vegye tudomásul, hogy nem kell! Ki van rúgva! Menjen a… az akadémiájára felderítőnek!
– De elnök úr, kérem, mondtam, hogy nekünk nagyon fontos volna…
– Jól van, kollegina. Nézze, K-24! A menyasszonyára való tekintettel hajlandó vagyok foglalkozni magával. Nem tudom ugyan, mivel érdemelte ki, hogy magát választotta… hát a jelentésével biztosan nem…
– Legyen szíves, és ne tegyen nekem szívességeket. Azt mondja meg, elnök úr, mi nem tetszik a jelentésemben!
– Pjotr, kérlek, ne vitatkozz!
– Rendben, Marthe, szelíd vagyok. Csak nem értem, mi baja van a jelentésemmel.
– Ne bosszantson, K-24! Itt a jelentése, tessék, olvassa!
– Azt lehet. „A programnak megfelelően hajónk sima leszállást hajtott végre a Ks-3 negyedik bolygójának megadott, egyenlítői térségében. A légkör összetételét megvizsgálva azonnal megállapíthattuk, hogy a bolygó emberi betelepítésre alkalmatlan.”
– Na, tessék! Már kezdi! Honnan tudja ezt maga?
– Az adatokból. 74 % metán, 25 % nitrogén, nyomokban hidrogén, cián…
– Én is olvastam az adatait! De honnan veszi, hogy „alkalmatlan”? Ne szóljon közbe! Nézze, lehet, hogy magának ez a „véleménye”, még az is lehet, hogy igaza van, de ezt így nem lehet továbbítani! Figyeljen ide. Ezt, mondjuk, így fogjuk megfogalmazni: Megállapítottuk, hogy bár bizonyos problémák előadódhatnak a légzés tekintetében, a bolygó emberi betelepítésre alkalmasnak látszik.”
– Nem alkalmas!
– Pjotr, ne veszekedj! Az elnök úr csak példaképpen mondta.
– Úgy van, kollegina. Térítse már észre a vőlegényét! Nos, K-24, olvassa tovább!
– Pjotr, olvasd már!
– De Marthe, nem érted, hogy ez nem igaz? Ez egyszerűen hazugság!
– Ugyan, K-24, ne heveskedjen már! Tudja maga, ki volt az, aki kijelölte ezt a bolygót az emberiség áttelepülése számára célpontnak?
– Fogalmam sincs.
– Na látja. Odafönt jelölték ki, érti? És akik kijelölték, nyilván pontosan tudják, hogy miért pont ezt választották. Maga tudja?
– Véleményem szerint azért, mert ez a legközelebbi fel nem kutatott Föld típusú bolygó.
– Nem tud semmit, de már megint „véleménye” van! Látja, kollegina, nem tudok vele mit csinálni. Próbálom neki megmagyarázni a dolgot, de folyton hülyeségeket beszél. Jó… A maga kedvéért. Szóval. Odafönt, érti? Odafönt tudják, hogy miért ezt választották. Maga kétségbe akarja vonni, hogy odafönt tudják, mit miért csinálnak?
– Nem. Biztosan tudják.
– Nahát akkor. Erre jön maga a „véleményével”, hogy alkalmatlan.
– De ha egyszer tényleg az!
– Maga szerint!
– Nem azért küldtek…
– Nem azért küldték, hogy a „véleményét” közölje! Megértette végre? Egyáltalán hogy jön maga ahhoz, hogy véleménye legyen? Hogy kritizálja azokat, akik odafönt eldöntik, hogy mit és hogyan?! Képtelen belátni, hogy ostobaságot csinált?
– Mindent belátok, elnök úr, de szeretném bejelenteni, hogy tiltakozni fogok az eljárása ellen.
– Mit fog maga csinálni? Majd adok én magának olyan tiltakozást, hogy belesántul! Takarodjon! Ki van rúgva! Maga meg, kollegina, keressen magának másik vőlegényt! Hová megy, kollegina? Maga is megőrült?…
– Elnézést, elnök úr, de azt hiszem…
– Tessék! Annak véleménye van, ez meg hisz! Mit hisz? Azt hiszi, másutt nem így csinálják?… Elment… Most állhatok neki magam bepötyögni az egészet. Na lássuk. A… K 24… -es fel… der… hol a fenében van a hosszú „í”!… ítőnk jel… en… tése szer… int a Ks-3 negyedik bolyg-ó-ja… ahá, kezdek belejönni!… emberi betelep… ítésre alkalmas. Pont.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése