BEJELENTÉS
Tisztelt Főfelügyelő Elvtárs!
Elnézését kérem, hogy soraimmal zavarom, de kezdő újságíró vagyok, és senki nem vesz komolyan. Ha ezt a dolgot a lapunkban próbáltam volna közöltetni, az Innen-onnan rovattól visszaraktak volna az Olvasók Postájához, hacsak rögtön ki nem tették volna végleg a szűrömet.
A KKK-ügy miatt fogtam tollat. Amikor a dolog történt, nem volt benn egy riporter sem, hát a főszerkesztő engem küldött ki a fotós Verával. Mikor rákezdte, hogy most megcsinálhatom életem első nagy riportját, már gyanús volt az egész, de azt nem gondoltam, hogy még a megjelent egy szál fotó kísérőszövegét is mással íratják meg... De ez nem ide tartozik.
Amikor megérkeztünk, a tüzet már lokalizálták. Vera készített néhány képet, én meg a felügyelőt próbáltam szóra bírni. Persze nem mondott semmit. Az épület, amelyben a KKK laboratóriumai voltak, teljesen leégett, és olyan romos volt, mintha bombatalálat érte volna. Bombáról ugyan szó se volt, de kiderült, hogy több ember meghalt. Amikor megtudtam, hogy Bilov professzor és a felesége is az áldozatok között van, eszembe jutott valami, és azóta sem hagy nyugodni. Lehet, hogy tévedek. Hogy csak az én ostoba agyszüleményem az egész. Mégis félek. Mert hátha másutt is… Nagyon is Valószínű!
Azon törtem a fejem, mi okozhatta a katasztrófát. Az áldozatok – egy kivételével – Bilov professzor kutatócsoportjának a tagjai. Ezek szerint csak ők dolgoztak akkor az épületben. Nyilvánvaló, hogy az ő laboratóriumukban történt valami. Valami olyasmi, amitől az egész épület összeomlott és kiégett.
Ezt persze Önök is biztos végiggondolták. De az az egy kivétel! Miért volt ott Bilov felesége, hiszen ő nem a KKK-ban dolgozott! Erre nyilván azt mondják, micsoda kérdés, biztos meglátogatta a férjét, vagy valami ilyesmi. Csakhogy…
Nos, ezért fordultam Önhöz . Azt hiszem, tudom, miért volt ott az asszony.
Nemrég társaságban együtt voltam a professzorral. Az emberi szükségletekről, igényekről, vágyakról folyt a beszélgetés. Az egész akkor vett érdekes fordulatot, amikor Liszenko, a pszichológus azzal torkolt le bennünket, hogy nem tudjuk, mit beszélünk. Az ég óvjon minket az emberi vágyak teljes és korlátlan elszabadulásától, mondta. Ekkor szólalt meg Bilov, és elmesélte, hogy az utóbbi években csoportjával éppen egy olyan rendszer megkonstruálásán dolgozik – egyelőre laboratóriumi méretekben –, amely az agyimpulzusoktól vezérelve gyakorlatilag azonnal (néhány nanosecundum késés persze lenne) teljesítené, mintegy „anyagiasítaná” az ember felmerülő vágyait. Nem értettem egészen a dolgot, nem vagyok szakember, de nem is ez a lényeg. A professzor azzal fejezte be, hogy nemsokára sor kerül az első próbákra is. Erre nagy bosszúságomra a feleségem belekotyogott, hogy a professzor igazán meghívhatná őt az első kísérlethez, a tudománynak úgyis mindegy, kinek a kívánságai teljesülnek, neki meg most annyi mindenre lenne szüksége. A professzor kedvesen csak azt válaszolta, hogy sajnálja, de ezt már elígérte a feleségének. Akkor persze mindannyian azt gondoltuk, tréfál… De most…Gondolja csak végig!
Együtt vannak valamennyien. Hozzáfognak az első kísérlethez. Bekapcsolják a berendezést... és egy nő vágyai… Van Önnek felesége?
Tisztelettel:
V. Petrov
újságíró-gyakornok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése