Stefan Heym

STEFAM HEYM

NEKEM VAN IGAZAM

Igen, mindig Stefan Heymnek van igaza. Illetve nekem. Ezt onnan tudom, hogy a lányom ideadta olvasni Heym egyik humoros könyvét, amelynek az volt a címe, hogy mindig a férfiak a hibásak. És akkor én azt gondoltam hogy azért adta ide nekem olvasni ezt a könyvet mert így akarta utólag, mintegy jelképesen értésemre adni, hogy a múltkor, amikor úgy nézett ki, hogy én vagyok a hibás azért hogy borzasztóan összevesztünk, már nem tudom, hogy éppen miért, és én üvöltöztem és becsaptam rá az ajtót mert nem akarta elismerni hogy nekem van igazam, már csak azért is mert mégiscsak idősebb vagyok és előbb is születtem, és persze így sokkal tapasztaltabb vagyok. És a feleségemnek nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy te képtelen vagy értelmes érvekkel vitatkozni és az különben sem érv, hogy te vagy az idősebb, mert a lányod hogy is születhetett volna előbb, mint te. Na ugye mondtam neki, de akkor persze nem hallgattak rám, úgyhogy most nagyon jól esett, hogy a lányom utólag, mintegy jelképesen, de mégis elismeri hogy nekem volt igazam.
És én jókat röhögtem a Stefan Heym könyvén, mert nyilvánvaló lett hogy a nőkkel van a baj, és végig nagyon elégedett voltam magammal, amit nem kellett volna, a feleségem mondta is, hogy most mitől vagy úgy oda amikor máskor meg nem győzlek kiráncigálni a depresszióból. Amiről már megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy az nem depresszió, hanem alkotói válság, amelyre nekem néha szükségem van, mire ő azt mondta, hogy a néha és az állandóan az nem ugyanaz. De én csak nevettem, mert teljesen elmúlt a depresszióm, ami valójában csak alkotói válság, amire nekem szükségem is van, de nem szóltam semmit, mert azt mégse mondhattam neki hogy azért van jó kedvem, és attól vagyok feldobódva, hogy a lányom, ha utólag és jelképesen, de azzal, hogy ideadta a Stefan Heym könyvét, mégiscsak elismerte hogy nekem volt igazam és hogy nem mindenért én voltam a hibás amikor üvöltöztem és becsaptam rá az ajtót.
De aztán a lányom ideadta olvasni Stefan Heym egy másik könyvét, aminek már a címe is furcsa volt, hogy mindig a nőnek van igaza, és én még el se kezdtem olvasni máris tudtam, hogy ez nem lehet igaz mert hiszen hát a múltkor, ha utólag és jelképesen, de a lányom is elismerte hogy nekem volt igazam amikor üvöltöztem és becsaptam rá az ajtót, tehát mégse lehetett neki, mármint egy nőnek igaza. Mert én igenis rugalmas gondolkodású férfi vagyok, aki képes belátni ha netán téved valamiben, és nem igaz amit a feleségem mondott a múltkor, hogy olyan csökönyös vagy, mint egy szamár, és megveted mind a négy lábadat a földön, és se té, se tova és nem vagy hajlandó egy jottányit sem engedni.
És az sem igaz, hogy én nem érthetek mindenhez, mert én legalább olyan jól értek a dolgokhoz, mint az a miniszter aki még életében nem látott se iskolát se kórházat, mert valami tűzoltósági lélekmentő vagy lélekgyógyászati tűzoltó volt korábban, de amikor kinevezték fő iskolamesternek és egyúttal rábízták az egészségügyet meg a társadalmi felzárkózást, ráadásnak még a drogprevenciót meg a preventív drogozást is, azt mondta, hogy ez őt nem zavarja mert ő is fel van zárkózva, és különben is legalább olyan jól ért mindenhez mint a miniszterelnök, aki őt kinevezte és ebben lehet, hogy igaza is volt neki. De a felségem azt mondta, hogy ha ennyire nem hiszel a szakértelemben, akkor holnaptól főzzed te az ebédet, én meg majd csak állok a konyhaajtóban, és nevetek, amikor azt hiszed, hogy a bor meg só az a borsó, nem is szólva a borecetről, amit meg nyilván összekevernél az ecetes borral. De én nem hagytam, hogy eltérítsen a politikai tapasztalataimra alapozott meggyőződésemtől, és meg is magyaráztam neki, hogy attól, hogy nem tudok főzni, konyhafőnök még nyugodtan lehetnék és ő meg főzne abban a konyhában, és akkor ott is úgy lenne minden mint ahogy nálunk általában szokás, hogy aki ért hozzá az csinálja és az úgyse ér rá dirigálni, azért van neki főnöke, mindjárt akár több is. Ez alól csak egy kivétel volt eddig, amikor az Örökkévaló megteremtette ezt a világot, mert ő csak parancsolt a mindenségnek, de azzal egyúttal meg is alkotta a világunkat, mégpedig puszta akarattal. Úgyhogy nekem ne jöjjön senki azzal, hogy szakértelem kell meg más ilyen értelmiségi trükkök, mert a világ nem azoktól megy előre, hanem a szilárd elhatározástól és az akarattól, és azt a feleségem is elismerte, hogy szilárdság meg akarat az van bennem elég.
De persze mit sem ér az egész, mert a múltkor is, amikor nagyon akartam volna valamit, már nem is tudom, mi volt olyan fontos nekem akkor éppen, a felségem azt mondta, hogy ha annyira akarom, hát üljek az akarok farkára, de őt hagyjam békén. Ami nagyon nem volt szép tőle, és én el is határoztam, hogy az Örökkévaló segítségét kérem, mert az mégsem helyes, ha egy asszony így beszél az urával, amikor ilyen fontos dologról van szó, már nem emlékszem, mi is volt annyira fontos nekem akkor éppen, de aztán mégis meggondoltam magam, mert eszembe jutott hogy mit tennék az Örökkévaló helyében, ha a teremtményeim minden ilyen piszlicsáré ügyben hozzám szaladgálnának segítségért.
Végső soron persze mindez nem számít, csak az, hogy kinek van igaza, mert az igazság mindenek fölött, és most utólag, mintegy jelképesen elgondolom, ugyanúgy, ahogy a lányom jelezte nekem, hogy mégiscsak nekem volt igazam, amikor üvöltöztem és becsaptam rá az ajtót, már nem emlékszem, akkor éppen miért, de nyilvánvalóan jó okkal, mint ahogy bizonyosan Stefan Heymnek is igaza van abban, hogy ilyen bátran és egyértelműen megmutatta, hogy igenis mindig a nőkkel van a baj, és csak a férfiaknak lehet igaza. És ne mondja nekem senki, hogy ez férfisovinizmus meg macsó gondolkodás, mert én nagyon is modern gondolkodású ember vagyok, és a barátaim, akikkel néha összejövünk, amikor az asszonyok éppen eltűntek valahová vásárolni vagy fodrászhoz vagy a Teremtő tudja csak éppen hová, ők is annak tartanak, és mind nagyon kedveljük a nőket, én személy szerint egyenesen lelkesedem értük, a feleségem szerint túlságosan is és azt mondja, hogy a te korodban már nem is illik ennyire kedvelned őket, de én tudom, hogy nekem van igazam és ebben aztán végképpen nem lehetek én a hibás. Na.