2015. április 22., szerda

Kuruc vers


KURUC VERS 

 MIT BÚSULSZ, TE VERES… 

 Mit búsulsz, te veres,
mikor munkád nincsen?
Azt látom, ki jól él,
mind hazudik, mind csen.

Olcsó volt életünk,
két fillér a bérünk.
Mindig azt mesélték,
jobb világba érünk.

Mondták, a legdrágább
kincs az ember: ecce!
Hogy mit ért, már tudod.
Mondd, mostan nevetsz-e?

Járok-kelek búsan,
várok ottan-itten.
Nagy nevetség volt, mit
olyan büszkén hittem.

Károlyik, nádasdyk,
ocskayk mulatnak.
Szegény legény, örülj,
láncot ha nem adnak.

Mit gondolsz, kenyeres,
lesz még böjtje ennek?
Rákóczi zászlai
majd ha felröppennek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése