HERMAN OTTÓ
A PACSIRTÁKRÓL
II.
Csak egy veréb volt, nem pacsirta vagy pitta
de magát a sassal hetente leitta.
Egyre följebb szárnyalt (képletesen persze,
röpülni részegen se jött meg a mersze),
s ma a pacsirtákat dalra ő a tanítja.
Hamisak voltak a pacsirta éneki
(tanára persze így karót adott neki).
De minthogy a papa egy golyvás főpacsirt,
(Elég csak az, ha Ő kacsint.) A tanár csomagolt,
s melegebb éghajlatra költözött. (Ja: szárnya volt!)
A pacsirta mégis tán jobb, mint a varjak:
ezek felképelnek, azok le is szarnak.
Biz sok megeshet egy ornitológussal,
ha férfi s ember is (hívják bár Hermannak),
ezért igaza van, ki némelykor kussol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése