HERMAN OTTÓ
A PACSIRTÁKRÓL
I.
Hamisan énekelt a kis pacsirta
(az apja, anyja két szemét kisírta)
de hogy a sok papírt hibátlanul megírta
auditálták (minőség biztosítva!)
és fújja újra (bőgve) mint a birka.
Szamáriában élt egy bölcs szamár.
(Nem él a Földön ily szamár ma már.)
Neki egy főpacsirta lett a veszte:
mert parancsára a nép megkövezte.
Szamár azóta minden bölcs szamár.
Nem tetszett egy pacsirtának, hogy főnöke ostoba.
Óvatosan célozgatott: az állása most oda.
Tanulság: ha főnöködet eléggé nem méltányolod,
lehetsz itt te bármi okos, akár egy világcsoda,
kiürülő tányérodat magányosan, méltán nyalod.
Nem könnyű manapság pacsirtának lenni:
ha nem tetszik nótád, kirúgnak, és ennyi.
Még meg is esketnek (Isten úgy segéljen!):
ha nem nekik fütyölsz, éljél meg segélyen.
(A segély meg tudod, éppen hogy csak semmi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése