Gvadányi József

GVADÁNYI JÓZSEF

EGY FALUSI NÓTÁRIUSNAK PESTI UTAZÁSA

(részlet)

Sajnálja a nótárius pesti útját  reménységében megcsalattatván, leírja mégis tapasztalatait

Mind így vannak ezek, szemeimmel láttam,

Pest-Budát mind belől, mind kívűl vizsgáltam,

De hogy ide jöttem, azt már nem sajnáltam,

Bár amit kerestem, itt fel nem találtam.

Nagy fényes paloták, képviselők háza,

Budavár, McDonalds, Nyugati, sok pláza,

feltúrt utak, terek, házak pergő máza,

sok úr és asszonynép tolongása, láza.

Nők haja csigákba jól felbodorítva,

szőrszáljuk másutt nincs, levitte a brítva,

tekintetük fénylik, ajkik félig nyitva,

csípőjük is reng-ring, szívek tüzét szítva.

Pest-Buda mutatja remeklő orcáját:

mint Vénust a szépség, mindent itt úgy jár át,

de meg is fizeti, ki csodálja, árát,

nem kíméli szegény baleknak bukszáját.

Ha szekérrel jött fel, hogy parkolót bérel,

helyet is nem talál, két kerék sem fér el,

s ha mégis megállna izzadsággal, vérrel,

a rend szigor őre lecsap rá nagy dérrel.

Ha gyalog van, s tömegközlekednék, máris

magával ragadja villanyvicinális,

le a föld gyomrába viszi (made in Paris)

s drága a biléta, ára csíp mint ánis.

Ha taxiba ül be, térvén kvártélyához, 

a taxaméter megbuherálva frászt hoz 

szegényre , ég-földet már hiába átkoz,

egész kis vagyonkát írnak a számlához.

Marad a gyaloglás, nem semmi az itten,

jó pár tucat mértföld, nem bírja ki fitten,

s míg a gyalogjárón andalogva rittyen,

elgázolja végül futár pizzát vitten.

De a költségeknek ezzel nincsen vége,

sok dénár temető göröngye és lége,

kérdés, temetésre birtoka elég-e,

s koporsóba térül, vagy olcsón elég-e.

Mégis ez országnak legszebbik várassa,

minden hű honpolgár megöröklött jussa,

kívántatik, lássad, legyen víg a mustra,

ez életben egyszer hogy néked is fussa.