Álom…
A minap eszembe jutott, hogy a nászutunk végén, Pesten egy sétán elképzeltem, milyen is lesz, ha megérem a 60 éves kort. Akkor már egy éve letettem a cigarettát, de még mindig hiányzott. Egy kapubejáró mellett kis üveges vitrinszekrényben pipák sorakoztak. És akkor beugrott: mire megöregszem, lesz majd szép, nagy, fényes, dekoratív íróasztalom (képe visszatükröződik a ragyogó parkettán). Én pedig akkor már tekintélyes tudós, nagyszakállú professzor leszek, és pipával a kézben elmélkedem az íróasztalnál.
Feleségem szeretett, megengedte, hogy vegyek egy pipát, pipadohányt, s aztán egy-két évig pipáztam. Majd visszatértem a cigarettára, attól nem lett annyira büdös a lakás.
és való
Most már 33 éve nem dohányzom, a pipa se hiányzik. Igaz, olyan nagy íróasztalom nem lett mára, (sosem is volt, már nem is igen lesz, de azért mindig volt hely, ahol dolgozni lehetett). És főiskolai tanár lettem (ha tetszik professzor). Na jó: szakállam nincs.
Tehát teljesült egykori álmom. Tekintélyem is van elég sokfelé. (Igaz, otthon alig: kellett nekem modern családfelfogás!).
Itt ülök életem csúcsán.
Megjegyzem: csúcson ülni, hát... nem a legkényelmesebb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése