Első szerelem
Nincs abban semmi különös, hogy az ember óvodásként éli meg első szerelmét. Persze a választás sokféle lehet. Én például jó érzékkel nem Marcsiba vagy Gizikébe szerettem bele, hanem az óvónénibe. Reménytelenül.
Gyönyörű volt, mai szemmel is vállalható (volna!!). Fiatal, fekete hajú, és éreztem, ő is szeret. (Nem állítom, hogy erről ő is tudott). Én éreztem. Ez tény. A dolog feltehetően nagycsoportos koromban bontakozott ki. Emiatt még azt is megtettem, amit normális gyerekek biztos nem csinálnak. Már iskolásként, a tavaszi szünetben meglátogattam szerelmemet az óvodában a dedósok között.
Nem mutatott meglepetést, beültetett a csoportjába. Épp kézimunka foglalkozás volt. Én is kaptam mindenféle kis alkatrészeket, melyekből apró, fa vasalót állítottunk össze. Az ovisok aztán kimentek a kertbe játszani, én meg beszámoltam az iskoláról, hogy már tudok írni, olvasni.
Aztán elköszöntem, és mentem haza ebédelni. Persze a szerelmes találkozásról nem besszéltem senkinek. Ez örök titok maradt (máig).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése