MINT A SZÉP HÍVES PATAKRA…
(Szenci Molnár Albert és Johannes Kepler)
(Ez a találkozás – ha így esett – akkor 1604 októberének végén történt, s a beszélgetés leginkább német nyelven folyt – ahol magyarul, azt külön jeleztük. – A kései utódok kedvéért természetesen magyarul közöljük.)
– Szép jó estéket, tudós Molinarius Uram!
– Önnek is, Kepler János, udvari csillagász és matematikus uram!
– Ha már így belekezdtünk, hadd mutassam be kiváló orvostudor barátomat, aki nem mellesleg az ön honfitársa, szintén magyar: Jeszenszky János úr, ő császári fensége udvari orvosa.
– Örülök, hogy személyesen is megismerhetem, Szenci Molnár uram – szólalt meg előzékenyen a nevezett magyar doktor, aki egyébként nemcsak a császár orvosa volt, de minden rászorulóé is. Akkoriban éppen a gyengélkedő Keplert és annak felségét kúrálta nagy türelemmel. – Wittenbergi barátaimtól már sok jót hallottam önről – tette hozzá.
– Nekem, búdosó embernek megtiszteltetés, hogy ilyen messze földön híres tudósok vendége lehetek – felelt szerénykedve a frissen megjelent szótáráról elhíresült Szenci Molnár Albert.
– Uraim, talán hagyjuk az udvariaskodást – tessékelte beljebb vendégeit Johannes Kepler. –Feleségem jó vacsorával vár bennünket. Ne hagyjuk soká várakozni.
Barbara Mühleck, vagy Ahogy Madách Imre Az ember tragédiájában emlegeti: Müller Borbála híres volt kiváló konyhájáról. Úgyhogy biztosak lehetünk benne, ezen az estén is kitett magáért.
A két vendég úr felváltva magasztalta a fogások küllemét, bőségét, különleges ízeit, amire a gyönyörű háziasszony szokásos női elhárítással válaszolt, mondván, ha nem betegeskedne az utóbbi hetekben, bizony jobbam körmére nézhetett volna a szakácsnénak, s bizony többre is tellett volna tőle.
Nem kizárt, hogy Madách Imre ügyvéd barátjától, Jeszenszky Danótól értesült Kepler és Müller Borbála házassági problémáiról. Ez annak ellenére lehetséges, hogy Jeszenszky János a nagyjeszeni, míg Jeszenszky Danó a kisjeszeni Jeszenszky családból származott, Ám a család két ága között folyamatos volt a kapcsolat, sőt többször előfordult házasság is.
Kepler feleségének hűsége-hűtlensége körül pedig valóban elég sok pletyka járta Rudolf udvarában. Ami persze érthető, ha belegondolunk, hogy már azt nehezen emésztették meg, hogy egy gazdag német malomtulajdonos tényleg feltűnő szépségű, fiatal leánya hozzáment egy gyenge szemű, sótlan matematikushoz, aki, mint egy róla szóló rosszmájú anekdota mesélte, a nászéjszakájukon is kiugrott az ágyból, mert okuláré nélkül nem találta a feleségét.
– Nagy hírem van, uraim! – kezdte a férfibeszélgetést Kepler, amikor vacsora végeztével átvonultak dolgozószobájába egy kis füstölésre. – Délben jött a futár a hírrel, hogy Bocskai a hajdúival tönkreverte a nagyszájú Belgiojoso seregét, s övé most már a fél ország.
– Vajh meghozza-e a várt szabadságot a kálvinistáknak is? – kérdezte csak úgy, a mennyezetet fürkészve, mintegy saját magától Jeszenszky doktor.
– Bocskai erdélyi fejedelem. Erdélyben pedig 1571 óta vallásszabadság van. Egyformán igazhitűnek számít a katolikus, a lutheránus, a kálvinista, sőt az unitárius is. De hát ugyanazokat a szent könyveket olvassuk, ugyanabban az egy teremtő Istenben hiszünk, valamennyien – szólalt meg Szenci Molnár, akinek pedig épp elég rossz tapasztalata volt még a protestáns hívők egymás iránti vallási türelmetlenségéről is. Az evangélikus Strassburgból egyenesen elüldözték a lutheránusok, szinte menekülnie kellett nyíltan vallott kálvinista hite miatt.
– Na igen, Istenünk közös, az ő örök és változhatatlan teremtésének köszönhetünk mindent – emelkedett lélekben egyre magasabbra a doktor. – Ha valaki, akkor ezt, Kepler uram tudhatja a legjobban, ki az égi mysterium csodálója és kutatója, hogy előző könyvére utaljak.
– Hogy a teremtés tökéletes, azt az égi harmóniák vizsgálata csakugyan megerősíti. De hogy örök és változhatatlan volna, azt erősen kétlem, különösen, mióta annak az új csillagnak a feltűnését sikerült megfigyelnem Ha megengedi, Molinarius uram, adnék is egy példányt erről írt, nemrég megjelent könyvemből. Címe De Stella nova in pede Serpentarii.
– Jaj, de kellemetlen, a Dictionarium Latinoungaricumból egyetlen példányom sem maradt a holmijaim között. Császár őfelségének hoztam egy példányt, és persze kíséretének tagjai mind kunyeráltak, adjak nekik is, s nem mondhattam nemet ilyen nagy uraságoknak. De megígérem, ha hazatérek, már csak köszönetképpen is a szíves látásért, feltétlen küldök egy példányt belőle Kepler uramnak. Addigra talán ezt a szép ajándékkönyvet is el tudom olvasni.
– Haza készül, Molnár uram? Magyarországba? – kérdezte a doktor.
– Oda most nem lesz tanácsos a háború miatt – szólalt meg újra az udvari csillagász. S Kepler bizonyosan jól látta a helyzetet. Érezte ezt Szenci Molnár is, úgyhogy így válaszolt:
– Németország felé veszem megint az utam. Ott meg is becsülnek, el is fogadnak, hívtak már egyetemre is tanárnak De meg, ha kell, egy nyomdában munkát is találok. Most egy grammatikácskán dolgozom. S van egy nagy álmom, amihez szintén béke és nyugalom kellene: egy Psalterium ungaricum a kálvinista hitet vallók számára.
– Nagy és szép feladat – mondta Jeszenszky.
– Bocsánat, hogy udvariatlanul magyarságunkkal tüntetünk – fordult vendéglátójához Molnár – de tudják, gyönyörű, ahogy ama nemrég vitézül holt Gyarmati Balassi Bálint megszólaltatta magyarul a 42. zsoltárt (bevallom, ez a zsoltár a gyengém, mintha csak a lelkemből szólna):
Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett,
Hegyeken-völgyeken széjjel mind kergetett,
Rí, leh s alig vehet szegény lélegzetet,
Keres kútfejeket,
Úgy keres, Úristen, lelkem most tégedet,
Szerte mind kiáltván az te szent nevedet,
Szabadulására, hogy öntsd kegyelmedet,
Mint forrásfejedet.
– Ezt nem is ismertem – mondta Jeszenszky.
– Kéziratos formában terjednek Balassi versei, kézről kézre adják, másolják a lapokat. Én is úgy kaptam egy peregrinus diáktól nemrégen. Csakhogy a kálvinista istentiszteletnél bevezetett új, francia dallamra ez a szöveg nem énekelhető – tette hozzá Molnár.
– Kár, mert tényleg szép – mondta szomorúan a doktor.
Az az igazság, hogy én az új dallamot, ritmust ismerve próbálnám. Valahogy így:
Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik,
Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben mikor jutok élő Isten ?
– Ez gyönyörű! Higgye el, Kepler uram, gyönyörű! – lelkendezett a doktor.
– Sok-sok munka van még addig, amíg a Psalterium összeáll. – szerénykedett Szenczi Molnár.
– Hát jó munkát, békét hozzá! – mondta az udvari csillagász. És előre is köszönöm, hogy küld a szótárából. Ha pedig tényleg elolvassa könyvemet, látja majd, az égi világ nagyon is változandó. De meg hát Jézusnak, a megváltómak születését is, ha hihetünk az írásnak, egy ilyen felfénylő új csillag jelezte.
– Vajon a vallásszabadság egyszer kiterjed-e a zsidókra is? Akik épp csak ebben térnek el tőlünk. Hogy ők még várják a Messiás első eljövetelét – térítette új útra a gondolatot Jeszenszky.
– Arra céloz, doktor uram, hogy mi keresztyének is arra várunk, csak mi a második eljövetelére? – csapott le rá Szenczi Molnár.
– Az örökkévaló, ahogy ők nevezik az egy Istent, hozzájuk olyan könyvekből beszél, melyeket mi is szent iratként forgatunk – mondta mintegy mentegetőzve eretnek gondolatáért Jeszenszky.
– Tudnia kell, Molinarius uram, a zsidókat illetően Jeszenszky doktor nagyon szabados elveket vall – kelt barátja védelmére Kepler is. – Nemrég egész Prágát magára haragította, amikor semmibe vette azt a régóta fennálló világos és egyértelmű tiltást, hogy keresztény orvos nem gyógyíthat zsidót. Képzelje csak el: megműtötte, és így meggyógyította Judah Löw ben Bezalel, a híres prágai csodarabbi lányát, Miriamot. Még szerencse, hogy császárunk tekintélye megvédte barátunkat a véres szájú uszítóktól, és követőiktől.
– Mi emberek mind Isten teremtményei vagyunk, ebben talán csak egyet érthetünk, vagy nem? És én esküt tettem arra, hogy minden embert meggyógyítok legjobb tudásom szerint – zárta le a témát a doktor.
– Bár mindenki így gondolkozna. Mennyivel békésebb, mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenki azzal volna elfoglalva, hogy megtegye a maga dolgát, a maga helyén, a lehető legtökéletesebben – szólalt meg újra az udvari csillagász és matematikus.
– Ámen – mondta rá Szenczi Molnár, aztán felállva búcsúzkodni kezdett, de az ajtóból visszafordulva még egyszer megszólalt magyarul: – A vallási türelem jegyében akkor hadd idézzek én, a kálvinista még egy nevezetes magyar lutheránus prédikátort:
Siralmas énnéköm tetűled megválnom
Áldott Magyarország tőled eltávoznom,
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése