Petri György: Négy vers

PETRI GYÖRGY

NÉGY VERS

MÍG ELSZOPOGATOM

Míg elszopogatom a pralinét,
próbálgatom, milyen a prolilét
itt, ebben a vidám barakkban,
hová ingyen bejuthatsz,
nem is kell hozzá bilét,
az ember meg kiteszi a belét,
s jutalmul ölelhet egy prolinét.


TALÁN TÚLSÁGOSAN

Talán túlságosan.
De lehet, mégsem.
Most mondjátok, mi a fenének?
Szerettem volna lenni szőke, kék szem.
Helyette itt e gyatra ének.
Na és akkor most mi van?


EGYRE HÜLYÉBB

Egyre hülyébb vagyok.
Szerencsére ugyanígy vannak
ezzel más nagyok
is.


KIHALTAM ÉN IS

Kihaltam én is, mint a kardfogú.
De vajon most kinek hiányzom?
Átkeltem tűzön-vízen, Brezsnyeven,
Kádáron. Kocsmán negyvenen,
szüzeken, asszonyon, leányzón.
Nevem?
Szakállam?
Gégerákom?
Maya?
Na ja!