Lackfi János

LACKFI JÁNOS

SZATYROSTUL


Tegnap este, úgy hat felé, ahogy
két szatyrommal gatyában caplatok,
– becsületemre – eszembe jutott
valami – Kátya – amit rögtön ott
végig akartam gondolni. Legott

a szatyrokat a fűre téve már
az árokparton, feledve mi vár:
(az asszony, öt lurkó; s habár
másutt tán költő, mester és tanár,
otthon maradsz, mi vagy: málhás szamár)

végig akartam gondolni legott
valamit – Kátya – ami rögtön ott
– becsületemre – eszembe jutott,
amint a két szatyrommal caplatok
tegnap este, hazafelé, gyalog.