Nem scifi 1.

A CENTRÁL TÉVÉ NAGY VETÉLKEDŐJE

– Nagyon köszönöm, hogy eljött. Itt jól elbeszélgethetünk.
– Tulajdonképpen mit akar tőlem? Valami riport? Kisemberek vallomásai? Ilyesmi?
– Nem. Nem riport.
– De maga a Centrál Tévétől van, nem? A levélben az volt…
– Igen.
– Valami leleplezés?
– Hm. Így is lehet mondani.
– De titokzatos! Nem árulná el végre, miért hívtak ide?
– Nézze, maga is nyilván tudja, hogy a tévé legkedveltebb műsorai a játékos vetélkedők.
– Nem játszom. Utálom az ilyesmit.
– Ugyan már! Csak azért beszél így mert sosem szokott nyerni. Be se kell jönnie a stúdióba.
– Betelefonálni se vagyok hajlandó.
– Nem is kell. Ilyen játék még nem volt. Krimi! Érti?
– Krimi? Nem.
– Hogy is magyarázzam el röviden?… A Centrál bemutat egy bűnesetet, aztán nyomozunk. El tudja képzelni? Több millió néző együtt nyomoz! Óriási szenzáció lesz, igaz?
– És mi közöm nekem ehhez az egészhez?
– A segítségét szeretnénk kérni.
– Az enyémet?
– Igen. A krimihez gyilkosság kell. És arra gondoltunk…
– Hogy gyilkoljak? Meg van maga őrülve? Egyáltalán ki maga? Láthatnám az igazolványát?
– Tessék. Látja: Centrál Tévé. Segédrendező vagyok. Egyelőre. De ha ez a dolog beüt! Persze ez magát nyilván nem érdekli… És üljön vissza nyugodtan. Nem kell gyilkolnia. Nem is lenne képes rá. Azt mesélték, gyerekkorában volt két fehér egere. És az egyik megszökött. Maga meg három napig sírt, hogy szegény Maryt – mert így nevezte az egeret, ugye? – megeszi a macska. Jól tudom?
– Jól…
– El kell ismernie, precíz munkát végeztünk. Profi stábot hoztam össze.
– Mit akarnak tőlem?
– Nézze, nincs krimi gyilkosság nélkül. De gyilkosság meg nincsen áldozat nélkül. És…
– Meg akarnak ölni?
– Nem kell ilyen élesen fogalmazni. Mondjuk úgy, szeretnénk felkérni, hogy vegyen részt ebben a játékban áldozatként. Maga aláírja a szerződést, látja, itt van, már ki is töltöttem előre, mi pedig megvédjük…
– Megvédenek? Azzal, hogy meggyilkolnak?
– Nem kell ilyen végletesen fogalmazni. Mondjuk úgy, megvédjük a további pofátlan csalódásoktól.
– Nem! Nem vállalom!
– Ne rontsa már el a dolgot! Már mindent előkészítettünk! És ha elüti egy autó? Így legalább felkészülhet rá.
– Az más… Ha elüt… De miért nem csinálják színésszel. Ahogy szokták. Mint a filmeken.
– Nem vezethetünk félre több millió embert! Igazi gyilkosság kell! Hogy nyomozhassanak. Mindent a nézőkért! Tudja, hogy megugrik majd a nézettségi indexünk?
– De akkor is. Miért pont én?
– Magának nincs mit veszítenie. A szülei már meghaltak. A munkája nem elégíti ki. Gyereke nincs. Még hobbyja sincs!
– De a feleségem…
– A felesége nem szereti. Megcsalja. Nem tudta? Bemutassam az utódjának? Vannak nálam képek, esetleg…
– Maga szörnyeteg!
– Ugyan, csak mindent alaposan ellenőriztünk.
– Hát képzelje, tudom. Megcsal. Na és? Annak már két éve, hogy… Szóval még minden rendbe jöhet.
– Jaj, maga! Semmi sem jön rendbe! A dolgok maguktól nem szoktak rendbe jönni. A felesége boldog lesz, ha megszabadul ebből a házasságból. Kifizetjük neki, mint örökösnek az ötvenezer Eurót, annyi a maga gázsija. Csak jól jár. Mi is. Mindenki jól jár.
– És én?
– Semmit sem fog érezni. Egy pillanat, és már túl is lesz rajta. Még annyi sincs, mint egy injekció. Aztán meg híres lesz. Valamikor híres akart lenni, nem? Verseket írt. „Fekete éjszakák, vérvörös nappalok…” Látja, ezt is tudom. Még el is küldte a műveit egy vidéki lapnak. Persze nem közölték… Nézze, én nem tudom, jók-e ezek a versek. De most ki fogják adni. És el fogják kapkodni! Százezer példány! Minimum! Így van ez. És beszélni fognak magáról. Sajnálni fogják. Képzelje el! Minden hétfőn – mert vasárnap este megy majd a műsor! – az emberek magát emlegetik majd. Két hónapig! Mert nyolc adás lesz. Nyolc vasárnap, főműsoridőben! Anyám! Micsoda reklámbevétel! És lehet, hogy külföldi tévék is megveszik a sorozatot! Ember! Gondolkozzon! A világhír kapujában áll! Ez a nagy lehetőség!
– Nem! Akkor sem! Én élni akarok!
– Hová rohan? Várjon! Nem hallja? Álljon meg!… Te jó Isten!… Nem írta alá. És egyenesen beleszalad a pisztolyba!… Őrület!… Hogy ebből mi lesz!… Hol az a rohadt mobil? Gyerünk, kapcsolj már! Halló! Főnök! Maga az? Itt Fred… Ne lőjék le! Nem írta alá!… Micsoda? Hogy már… Hogy már kész… a felvétel… Hogy már… Értem… De a botrány? … Hogy jót tesz a nézettségnek?... Persze… Megyek…