2016. április 7., csütörtök

Nem scifi 2.


A JÖVŐ ISKOLÁJA


    Tegnap Genfben megnyílt az UNESCO CCXCIV. oktatásügyi szimpóziumja. Kiküldött munkatársunk sikerült riportot készítenie Dr. Few Occoshe-sal, a világhírű orthopedológussal és audiovizionáriussal, az International University of Human Technology professzorával, a szimpózium szervező bizottsága elnökével.
– Professzor úr! Kérem, szóljon néhány szót a szimpózium napirendjéről!
– Az UNESCO CCXCIV. oktatásügyi szimpóziumának napirendjén egyetlen kérdés szerepel: az oktatás új metodológiái és meteorológiái, valamint az ezzel kapcsolatban lefolytatott szociálpedológiai, orthopédiai, audiológiai, lexológiai, szexológiai, vizionárius és tüzionárius kutatások legújabb eredményei. A szimpózium résztvevői megkapták az e kutatásokról szóló harmincnégyezer-ötszázhuszonhét oldalas jelentés rövidített, tíz oldalas kivonatát. Ez lesz a szimpózium vitaanyaga.
– Ez egyszerű és világos. De tíz oldal nem lesz túl kevés a vitához?
– A vitához? Nem tudom. Nézze, kérem, ahhoz, hogy a jelentést elfogadják, ez is elég. Akkor meg minek pocsékoltuk volna feleslegesen a papírt? Takarékoskodni kell a természeti erőforrásokkal!
– Kérem, professzor úr, beszéljen olvasóinknak e kutatásokról, s a közben felmerült problémákról.
– Mint közismert, kutatásaink a közép-európai permanens oktatási reformkísérletekből nőttek ki. A kutatásokban Pápua Új-Guinea és a Zöldfoki-szigetek kivételével a Föld minden országa, mintegy nyolcmillió-hatszázhuszonnégyezer-ötszáz kutató vett részt. Azért csak ennyi, mert sajnos többre nem futotta pénzügyileg.
A problémák egy része a különböző szakterületek specialistáinak koordinálása körül támadt. Mert bár alapelvünk az egyszerűség, a kommunikációs szituációk relatíve világos determinálása, mégsem mindig sikerült közös platformot találnunk. A robotpszichológusokkal mindjárt a munka kezdetén nehézségeink voltak. Mi megadtuk nekik azt a minimál-programot, amelyre egy pedorobotnak feltétlenül szüksége van. Ők azt állították, hogy nincs az a gép, amely ekkora terhelést elbír. Hiába mondtuk, hogy ez csak része annak, amit a tanárok általában elviselnek, és egy robot mégsem lehet esendőbb az embernél. De ők makacsul ragaszkodtak a tévedésükhöz. Való igaz, az első kísérleti példányok három-négy perc működés után dülöngélni majd dühöngeni kezdtek a sclerosis multiplex és a delirium tremens kevert tüneteit mutatva, aztán végképp leálltak. Mint kiderült, az acél-idegvezetékek felizzottak és elpárologtak. De amint kicserélték a vezetékeket speciális, titán-ötvözetből készült huzalokra, sikerült elérni, hogy egy-egy robot két-három hétig is működőképes maradt. A kísérletekhez ez természetesen már elég volt. De a kutatások jelenleg is folynak. Célunk jelenleg egy olyan robot kifejlesztése, amely legalább egy évig folyamatosan üzemképes marad.
Voltak problémáink a meteorológusokkal is. Több mint hatezer megismételt kísérlet eredményeképpen megállapítottuk, hogy szép, napos időben minden sokkal jobban megy. Ennek ellenére a meteorológusok nem hajlandók garantálni egész tanévre az oktatáshoz szükséges optimális időjárást. Mindenféle természeti törvények mögé bújnak, holott világos, hogy az ember dolga éppen a természet leigázása. Nem igaz? Ebben a kérdésben egyébként kénytelenek leszünk végül az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulni.
Sok gondunk volt és van persze a szülőkkel is. Szűkösen értelmezett, partikuláris emberi jogaikra hivatkozva – néha az erőszaktól sem riadva vissza – több helyen megpróbálták rávenni a kísérletvezető tudósokat, hogy ne a gyerekekkel kísérletezzenek, hanem a jó édes.… Minek részletezzem? A hozzá nem értés, a kisszerű előítélet, a magánérdek előtérbe nyomulása mindig szül efféle visszásságokat.
Azt hiszem, e néhány példából is érzékelhető, mennyi nehézséggel kellett szembenéznünk, mire a jelentés elkészült. Ön is megértheti ezek után, hogy szeretnénk, ha a szimpózium elfogadná javaslatainkat.
– Professzor úr! Olvasóinkat rendkívül érdeklik ezek a kutatások. Kérem, mondjon valamit a jövőről is!

– Nem szeretnék jósolgatni, de már ma elmondható, hogy bár még sok a primitív ellenérv, a tanáremberek ideje lejárt, a pedorobotoké a jövő. Sőt, elárulhatom, hogy néhány titkos, katonai laboratóriumban már folynak olyan minőségbiztosítási kísérletek, amelyek azt célozzák, hogy az oktatási folyamatból teljes egészében kikapcsoljuk az emberi szubjektum esetlegességeit, és biztosítsuk a végtermék tökéletesen azonos minőségét. A jövő iskolájában nemcsak a tanárt helyettesítik majd robotok, hanem a tanulókat is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése