2016. január 31., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 19.


IRODALMI BALexikon  19.


Kolozsvári Grandpierre Emil: Kolozsváron született, de nem ő a Kolozsvári Névtelen. Az egy bizonyos Eszter dolgát írta meg, ő pedig a jó fenekű, halszemű nőét. Bölcs eszét Pécsett, tánc- és illemtanári végzettségét Franciaországban szerezte. Háborús élményei kedvéért háborút szervezett, de később hazatért. Eleinte regényekkel és drámákkal kísérletezett, majd rájött, hogy a XX. század egyetlen fontos, megörökítésre érdemes témája saját élete, annak megírásába fogott. A regényből folyó, abból regényfolyam, majd kiapadhatatlan tenger lett. Jelenleg túlvilági tapasztalatainak rendezésével foglalkozik. Odaát állítólag két szoba összkomfortos kedvese várta, de ő szerényen megelégedett egy Rózsadomb fölötti felhőkre néző garzonnal, ahol elveszett potenciájára vadászik.
Kultusz: Nagy tömeg ember birkaszerű csodálattal (esetleg nagy tömeg birka emberszerű csodálattal: a nem kívánt rész törlendő!) tekint fel ...……… ……..….-ra/-re, és mélyen meg-hajol ………….. …………..-nak/-nek fantasztikus nagysága előtt. Akár életét is odaadná azért, hogy csak egy percre a zseniális …………. …………-nak/-nek a közelébe kerülhessen. Elhatározza, hogy azonnal nemzetközi gyűjtést indít acélból, hogy …………. ………… tiszteletére már most háromszoros (mit háromszoros? ötszörös!!) életnagyságú szobrot/képpet emeljenek/lógassanak bronzból/selyemből (nem acélból!), és egyúttal mozgalmat is szervez azért, hogy a nagy emberbarátról és világhírű példaképről, ………….. ………….-ról/-ről már életében iskolát, óvodát, bölcsödét, szülőotthont, teret, utcát, patikát és temetőt, de legalább egy nyilvános vécét nevezzenek el. (A kipontozott helyekre bárkinek, például e mű szerzőjének nevét is szabadon behelyettesíthetjük!) Nálunk főleg éppen hatalmon lévő, politikusnak látszó személyek körül szokott kialakulni.

Kvintesszencia: Irodalmi témasűrítmény, amelyből – különféle hígításokkal – legalább öt különféle műfajú alkotás hozható létre. A módszer legkiválóbb alkalmazója a magyar irodalomban Tandori Dezső.

Légycsapó: Váratlan, tragikus csattanóval végződő népies epikus műfaj elmaradhatatlan formai kelléke (lásd még: csattanó).

Lenni vagy nem lenni: A létezés titkát firtató hamleti kérdés. A válasz – néma csend.

Lépcsőzetes vers: Sorok száma szerint fizetett költők kedvelt formai megoldása. Lényege, hogy minden szót új sorba kell írni, és így lépcsőzetesen haladva lehet eljutni a kiemelkedő honoráriumig. Ellentéte az a táviratfeladási trükk, amikor az egész szöveget valamilyen kóddal (például idegen nyelven) egybeírjuk, így az egyszavas táviratért csak az alapdíjat kell megfizetnünk.

Létösszegzés: Kizárólag magyar költők nagyhatású szabadalmaztatott eljárása az alkotói düh fokozására. Az a módszer, amikor pálinkával hígítják a sört. (Hasonló próbálkozások másutt is megfigyelhetők. A lengyelek például rummal, a skótok whiskeyvel csinálják).

Létösszegző vers: Az a lírai műfaj, melyben az élte fordulópontjára érkezett alkotó, gyakran a főpincér nevében (lásd: önmegszólító verstípus) számot vet az élete folyamán elfogyasztott alkoholos italok mennyiségével (lásd még: számadásvers) Alműfajai a bordal, a serbli illetve a házmestersirató (lásd: Ancsurka).

Líra: Régi olasz pénzegység (lásd még: lant) abból a korszakból, amikor a költő szavai még aranyat értek. Főképp főpincérek tenyerébe pengették.

Lírai dráma: A műfajelmélet egyik jellegzetes műszava, akár a fából vaskarika, természetesen értelmetlenség (lásd még: tudomány). Ez a műfaj azonban mintha tényleg létezne, olyan, mint a nadrágszoknya: szoknyának látszik, de nem lehet alányúlni, mert nadrág.

Lírai én: Poétikai szakkifejezés. Internetes csevegés során azt az önmagunkról megalkotott költői portrét jelenti, amely sem nemi, sem életkori, sem egyéb logikai viszonyban nem áll a valódi személyiségünkkel (lásd még: nótórius hazudozás).

Literatura: Az irodalom (lásd még: világirodalom) latin elnevezése. A szó a legtöbb európai nyelvbe átment. A magyarból a nyelvújítás után az irodalommal együtt fokozatosan szorult ki.

Literátus: Olyan írástudó, aki szövegeivel csak mintegy mellékesen, szórakozásból rongálja a közízlést.

Aktuális szócikk:

Tanár: a közrabszolga elnevezése a bürokrácia nyelvében. Olcsó, beszélő szerszám.

2016. január 27., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 18.


IRODALMI BALexikon 18.


Juhász Gyula: Szeged legnevesebb labdarúgóedzője. Pályáját még Nagyváradon kezdte, ő volt a legendás Holnap-csapat mestere. Nevezetes összeállítás volt akkoriban az Ady, Balázs, Dutka csatársor. Juhász Gyula bátor kezdeményező voltát mutatja az is, hogy beválogatott a csapatába egy nőt, Miklós Jutkát is. Ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Sárvári Annával, aki azonban hiányzott az iskolából, amikor a Nyugat lírikusait tanulták, és így nem tudta, kivel áll szemben (ami a lefekvést illeti, arról persze végképp szó sem lehetett). Később Szegedre került. Itt is felfedezett még néhány ifjú tehetséget, mint például a Józsefvárosi TC későbbi üdvöskéjét, a ma már alig ismert József Attilát, de lassan a pálya szélére szorult. Még megírta edzői pályafutását összefoglaló, máig is haszonnal forgatott önéletrajzát Milyen volt címmel, majd rövidesen öngyilkos lett (többször egymás után). Halála után szobrát a Tisza-parton állították fel, arccal a város felé, ám így sajnos nem láthatja kedves folyóját, a Tiszát. Vannak, akik szerint inkább a folyó felé kellene fordítani, hogy ne lássa a várost, amit már akkor is rossz volt nézni. A vita évtizedek óta tart, az egyetlen eredmény, hogy időnként a költő szobrát megfordítják. Ilyenkor ő is forog (magától): a sírjában.

Kafka, Franz: Gregor Samsa írói álneve. A közép-európaiság jellegzetes megtestesülése. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, tehát nyilvánvalóan osztrák (vagy magyar?) állampolgár volt. Szülővárosa a cseh főváros, Prága, tehát még nyilvánvalóbban cseh volt. De az anyanyelve német, tehát még annál is nyilvánvalóbban német volt. De – pardón! – pechére zsidó családban született, tehát legeslegnyilvánvalóbban zsidó volt. Így, zsidóként elnyomott kisebbségi volt a németek között, németként elnyomott kisebbségi volt a csehek között, csehként pedig elnyomott kisebbségi volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Csoda-e, ha ezek után néha egyenesen féregnek érezte magát ébredés után? Perben állt az egész világgal, amely nem engedte, hogy belépjen a törvény kapuján a titkok kastélyába. Végső elkeseredésében és első tüdőbajában fiatalon meghalt. Művei zömét barátja halála után tette közzé. Ezért írói sikerének gyümölcseit már csak a sírban élvezhette, ahol a férgek közt talán végre egyenlőnek tudhatta magát. Micsoda átváltozás!

Költői kép: Irodalomelméleti mentség és magyarázkodás arra az esetre, ha az író vagy költő nem találna megfelelő szavakat ahhoz, hogy kifejezze, amit érez. Még szerencse, hogy a piktor nem elégedhet meg festői szavakkal, különben már régen költői képek lógnának a falainkon, miközben köztereinken szoborszók emelkednének.

Költői kérdés: Olyan kérdés, amelyben a költő tudatosan elrejtette magát a választ is. Az igazi költői kérdés tehát az, hogy vajon miért nem írta le egyszerűen a választ.

Könyv: Kiveszőben lévő könyvkiadói termék. Afféle átmenet az óriásplakát (lásd: jobb, ha nem nézed) és a szórólap között. Korábbi népszerűségének elvesztéséhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy fogyasztójának, az úgynevezett olvasónak a benne elrejtett virtuális világba való meneküléshez ismernie kellett a betűket (lásd: olvasás). Egyetlen mai is osztatlanul népszerű formája a betétkönyv.

Kötelező olvasmány: Azon könyvek (lásd: bár sose láttam volna) jegyzéke, melyeket saját jószántából senki el nem olvasna (lásd írás-olvasás). A kötelező olvasmány fogyasztása a fiatal emberszerű egyedek művelt felnőtté (lásd: ki látott ilyet?) avatásának egyik igen sok szenvedéssel járó, de kikerülhetetlennek tűnő kultikus (lásd: kultusz) mozzanata.

Kritika(1): Azon nem irodalmi írásművek összessége, melyeket alkotni képtelen szerzők alkotás helyett ártó szándékkal indítottak útnak, s amely röpül, mint a nehéz kő (lásd Toldi).

Kritika(2): A szárnyas főemlősök családjába tartozó pusztai krikettmadár (Criticus hungaricus) fiókájának népies elnevezése. Jellegzetessége, hogy fülsiketítő krí-krí hangot hallatva csap le minden újonnan feltűnő író- vagy költőtehetségre.

Kritikai kiadás: Réghalott szerző remekművének kritikusok és irodalomtörténészek által gondozott változata. Elválaszthatatlan tőle a kiadó szek(e)rényi jegyzete. Olyannyira, hogy  kritikai kiadás szegény alkotója már maga sem ismerne művére.

Kritikus: A mindenkori cenzúra készséges, gyakran öntudatlan alkalmazottja, aki esetleg nemcsak besúgóként, de ostoba félreértelmezéseivel újságíróként is rettegésben tartja a szerzőket. Előfordulási helye művészkávéházak, színházak környéke, esetleg öngyilkos szerző temetése, özvegyének ágya.

2016. január 24., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 17.


IRODALMI BALEXIKON 17.


Kisfaludy Károly: Egyharmad pesti triász, fél testvér, egész tehetség, irodalmi vezér és társaság. Nevét a róla elnevezett Kisfaludy Társaságról kapta (bár csak halála után), amelynek később Arany János is igazgatója volt. Sokáig azzal tartotta el magát és magától a nyomort, hogy porcelán szelencécskékre apró, erotikus képeket festett, miután a családi vagyont a másik fél testvér, Himfy Sándor örökölte. Mentségére legyen mondva (mármint Sándornak) a Kesergő szerelem, valamint az a tény, hogy a vagyon amúgy se volt sok. Legfőbb hibája (mármint Károlynak), hogy élete – porcelánképeivel ellentétben – gyorsan elhasználódott. Igaz, nem volt könnyű sorsa, hiszen nemcsak a nők bálványozták, de a fiatalemberek is rajongtak érte. Noha ő csak a nőket (bálványozta), de azokat elég gyakran. Igaz is, mellesleg írt verseket klasszikus és népies formában, írt nemzeti tragédiákat, némelyik egészen tatári mű lett, érték csalódások is, ami után már komédiákat is írt. Mindenki tőle tanult, Vörösmarty is, Petőfi is, de hogy ő kitől tanult, azt csak ő tudná megmondani, illetve már ő sem, mert meghalt. Úgy látszik, a halálban felejt az ember. Őt viszont nem felejtették el, legföljebb nem tudják, ki is volt: egyharmad pesti triász, fél testvér, egész…
Kisplasztika: A művészi ráncfelvarrás elnevezése a jobb körökben.
Klasszikus novella: Olyan rövid terjedelmű narratíva, amely főhőse életének egy napját tartalmazza. Lényege – szemben az ún. modern novellával – az, hogy amikor a főhős (és a Nap) fölkel, azonnal érzi (nem a Nap!), hogy aznap valami rendkívüli történik vele. Mire a Nap lemegy (csak a Nap!), kiderül, a főhőssel minden fontos dolog megtörtént.
Klasszikus: Az irodalmi alkotásoknak az a, csak mítoszokban létező csoportja, amely állítólag kiállta az idő próbáját. A jelzőt néha e remekművek szerzőire is alkalmazzák (lásd ®Józsefattila). Ellentéte az úgynevezett élő klasszikus, aki valóban kitűnően megél az irodalomból, de halála után a kutya se olvassa többé (lásd ®Illyésgyula).
Kódexirodalom: Az irodalom koraközépkora abszolút mértékkel mérve is közép, ennek szemléltetésére elég, ha elejéről és végéről elhagyjuk a kora szót. Kezdetben szinte tombolt ez a latinista közép (-szerűség), de aztán néhány igen kiváló férfiú rádöbbent, hogy már ő maga sem érti, miről és hogyan beszél. Ekkor indulnak meg az anyanyelvi próbálkozások, melyeket később apanyelvi, majd nővér- sőt mindenoldalú fivérnyelvi kísérletek is követtek. Különösen ez utóbbiak voltak kedveltek a kor nőolvasói, az apácakolostorok lakói, a beginák és kla­risszák körében. A kódexirodalom élvezését némileg megnehezíti, hogy ekkortájt a magyar helyesírás szabályai kissé mások voltak, mondhatni szabadabbak, olyannyira, hogy mindenki úgy írt, ahogy tudott (szerencsére a legtöbben egyáltalán nem tudtak). Így aztán nem meglepő, hogy legismertebb szövegeink értelmezését illetően is vannak még viták. Hogy mást ne mondjunk, a Halotti Beszéd és Könyörgés ama híres részletét, miszerint 'terumteve eleve' néhányan ‘teremtette elsőként’-nek olvassák, holott nyilvánvaló, hogy eredeti jelentése ‘terem teve eleve’, ami azért is nagyon fontos, mert ez a sivatag hajójának első említése a magyar irodalomban. A korszak helyesírása nem múlt el nyomtalanul, még a XX. század távírászai is lelkesen alkalmazták, úgyhogy a Magyar Posta akkoriban hivatásos tolmácsokat alkalmazott, hogy az „oecseem, suergoesen kueldj peenzt”-típusú szövegeket magyarra fordítsák. Újabban az internet nyelvében igyekeznek felújítani ezt a „bajosan szep hagyomanyt.hu”. A kódexirodalom  korában élt Ráskai Lea, az első, a leghíresebb és talán egyetlen olyan magyar nőíró, akivel kapcsolatban szinte soha és senki nem vitatta, hogy valóban tudott írni.

Kolozsvári Grandpierre Emil: Kolozsváron született, de nem ő a Kolozsvári Névtelen. Az egy bizonyos Eszter dolgát írta meg, ő pedig a jó fenekű, halszemű nőét. Bölcs eszét Pécsett, tánc- és illemtanári végzettségét Franciaországban szerezte. Háborús élményei kedvéért háborút szervezett, de később hazatért. Eleinte regényekkel és drámákkal kísérletezett, majd rájött, hogy a XX. század egyetlen fontos, megörökítésre érdemes témája saját élete, annak megírásába fogott. A regényből folyó, abból regényfolyam, majd kiapadhatatlan tenger lett. Jelenleg túlvilági tapasztalatainak rendezésével foglalkozik. Odaát állítólag két szoba összkomfortos kedvese várta, de ő szerényen megelégedett egy Rózsadomb fölötti felhőkre néző garzonnal, ahol elveszett potenciájára vadászik.

2016. január 20., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 16



IRODALMI BALexikon 16.


Juhász Gyula: Szeged legnevesebb labdarúgóedzője. Pályáját még Nagyváradon kezdte, ő volt a legendás Holnap-csapat mestere. Nevezetes összeállítás volt akkoriban az Ady, Balázs, Dutka csatársor. Juhász Gyula bátor kezdeményező voltát mutatja az is, hogy beválogatott a csapatába egy nőt, Miklós Jutkát is. Ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Sárvári Annával, aki azonban hiányzott az iskolából, amikor a Nyugat lírikusait tanulták, és így nem tudta, kivel áll szemben (ami a lefekvést illeti, arról persze végképp szó sem lehetett). Később Szegedre került. Itt is felfedezett még néhány ifjú tehetséget, mint például a Ferencvárosi TC későbbi üdvöskéjét, a ma már alig ismert József Attilát, de lassan a pálya szélére szorult. Még megírta edzői pályafutását összefoglaló, máig is haszonnal forgatott önéletrajzát Milyen volt címmel, majd rövidesen öngyilkos lett (többször egymás után). Halála után szobrát a Tisza-parton állították fel, arccal a város felé, ám így sajnos nem láthatja kedves folyóját, a Tiszát. Vannak, akik szerint inkább a folyó felé kellene fordítani, hogy ne lássa a várost, amit már akkor is rossz volt nézni. A vita évtizedek óta tart, az egyetlen eredmény, hogy időnként a költő szobrát megfordítják. Ilyenkor ő is forog (magától): a sírjában.

Kafka, Franz: Gregor Samsa írói álneve. A közép-európaiság jellegzetes megtestesülése. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, tehát nyilvánvalóan osztrák (vagy magyar?) állampolgár volt. Szülővárosa a cseh főváros, Prága, tehát még nyilvánvalóbban cseh volt. De az anyanyelve német, tehát még annál is nyilvánvalóbban német volt. De – pardón! – pechére zsidó családban született, tehát legeslegnyilvánvalóbban zsidó volt. Így, zsidóként elnyomott kisebbségi volt a németek között, németként elnyomott kisebbségi volt a csehek között, csehként pedig elnyomott kisebbségi volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Csoda-e, ha ezek után néha egyenesen féregnek érezte magát ébredés után? Perben állt az egész világgal, amely nem engedte, hogy belépjen a törvény kapuján a titkok kastélyába. Végső elkeseredésében és első tüdőbajában fiatalon meghalt. Művei zömét barátja halála után tette közzé. Ezért írói sikerének gyümölcseit már csak a sírban élvezhette, ahol a férgek közt talán végre egyenlőnek tudhatta magát. Micsoda átváltozás!

Kefelenyomat: Könyvkiadással kapcsolatos nyomdai szakkifejezés. Eredeti jelentése különnemű emberi egyedek első intenzív együttléte következtében füves-virágos rétek állagában létrejött, jól érzékelhető változás (lásd: Walter von der Vogelweide).

Kereskedelmi televíziózás: Lényege a rendelkezésre álló frekvenciasáv folyamatos ki- és betöltése béka feneke alóli olcsó szeméttel. Alapelve a sok lúd disznót győz, tehát érdemes a ludakkal disznólkodni. Másfelől mindig szem előtt tartják, hogy minden béka feneke alatt van egy újabb béka, azaz a (vissza)fejlődés útja korlátlanul nyitva áll.

Kézirat: Olyan, régebben sem kézzel, hanem (lúd)toll, esetleg ceruza, újabban író- vagy számítógép segítségével létrehozott szöveg, amelyet a szerző halála után jó pénzért el lehet adni, miközben a mű nyomtatott változata (lásd könyv) a kutyának sem kell. Ellentéte a lábirat volna, de ilyen sosem létezett, újfent demonstrálva, hogy mennyire nincs logika a nyelvben.

Kiadás(1): Az a közgazdasági folyamat, amelynek során pénzt adunk ki valamely vágyott érték (lásd: nő) megszerzése érdekében.

Kiadás(2): Elavult kifejezés annak a ma már ismeretlen tevékenységnek a megnevezésére, amelynek lényege, hogy a könyvkiadó saját költségén, a szerzőnek némi honoráriumot fizetve (ígérve) forgalomba hozta a remekművet.

Kipeg-kopog: Valamit ütögetve hol erősebb, hol halkabb hangot kelt. Például: A tehetségtelen író (lásd még: dig-dug) kipeg-kopog a számítógépecskéjén, míg odakünn egy harkály gépel a diófa ágán.

Kedvcsinálónak:

Piktúra: Lírai műfaj. Szobafestő által szerkesztett verses ábrázolat. Közeli rokona a falra hányt borsó.

2016. január 17., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 15

IRODALMI BALExikon 15

József Attila: Apja kisgyermekkorában kivándorolt Amerikába, ahol is később új családot alapított Romániában. Édesanyja is még gyermekkorában meghalt. Csoda-e, ha költőnknek már születése is nehéz volt, és később depressziós alkatúvá vált? Többször kísérelt meg öngyilkosságot, de, mint Születésnapomra című versében meg is írta, harminckét éves lettem én, mire sikerült neki. Volt hajósinas és bankhivatalnok, mozgalmár és szerkesztő, sőt, IGE-kötő is, de leginkább kétes és ritka honoráriumon tengett. Flörtölt Marxszal és Freuddal, csapta a szelet ruganyfenekű Erzsébetnek és Gebe Mártának, de később mindegyikből kiábrándult. Nehezen érthető, hogy Szántó Judit miért nem tudta, Vágó Márta pedig miért nem akarta őt megérteni. Ennek okát talán csak Kozmucza Flóra értette igazán, aki nyilván épp ezért választotta helyette Illyés Gyulát, aki jó baráthoz méltó módon Flórán kívül csak a Baumgarten-díjat, a szovjet írókongresszusra való kiutazást és a jobb publikációs lehetőségeket halászta el költőnk elől. Igaz, később szépen emlékezett rá (persze lehet, hogy fordított esetben ~ még szebben emlékezett volna őrá). Halála pontos körülményei máig tisztázatlanok. Valószínűleg egy tudatosan elkövetett véletlen baleset általi öngyilkosságról van szó.

Juhász Ferenc: A második világháború után kibontakozó fiatal nemzedék egyik vezéralakja. Erre a szerepre nemcsak termete, de bajuszának mérete is alkalmassá tette. Apám című eposza megjelenése után azt hitték, Petőfi támadt fel. Később még feltámadt néhányszor, például hogy megírhassa Anyám című eposzát is. Nagyszüleit és dédszüleit kihagyva azóta csak a több millió évvel ezelőtt élt rokonairól stb. ír verseket az általa nemzetközileg is szabadalmaztatott mindent-egy-be-kell-írni-kötő-jel-lel-helyes-írás szerint, melynek eredményeként egy sora bekerült a Guiness-rekordok közé is, a világirodalom leghosszabb soraként. Tőle ered az a mély filozófiai megfigyelés, hogy a csütörtök a babonák napja, és ilyenkor a legnehezebb. (Persze akkoriban még nem volt Libress, amely, mint mi már tudjuk, a nehéz napokban is!...) Sajnos egy rövid ideje viszont már Juhász Ferenc sincs. És ez sokkal nagyobb ok a szomorkodásra.
Kancsal rím: Szemtengely-ferdülésben szenvedő költők kedvelt rímelhelyezési módja. Élvezetéhez speciális kancsalító szemüveget, vagy (szóbeliség esetén) poétikai hallástorzítót használnak
Karalábé: A szanszkrit nyelvű ind szerelmi tankönyv, a Káma szútra által javasolt egyik kissé akrobatikus, de Vatszjajána véleménye szerint nagy gyönyört nyújtani képes ölelkezési módozat. Legalább két fej kell hozzá. Ovidius híres munkája, az Ars amatoria nem ismeri ezt a figurát
Kardal: Az irodalomtörténet tanúsága szerint az ókori görög dráma kialakulása óta vissza-visszatérő, gyakran csoportosan előforduló, súlyos helyesírási hibák egyike (lásd ®karddal).

2016. január 13., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 14.


IRODALMI BALexikon 14.



Janus Pannonius: A magyar irodalom első Európa-szerte ismert alakja valóban kétarcú, azaz Janus-arcú jelenség, akárcsak névadója, a római Janus isten. Talán Csezmicén, esetleg Keszincén született, ha ez utóbbi igaz, akkor viszont nem azonos az előbbi helyen született unokatestvérével. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy ekkor is azonos viszont önmagával. Mindenesetre latinul verselt, ami megkönnyítette európai elterjedését (kedvelt udvari virággá vált), ám kifinomult, érzékeny természete máig megnehezíti hazai befogadását.

Jelenet: Eredeti értelemben ’házassági botrány’. Alfajai a nagyjelenet vagy szcéna, a válóper és a férj/feleséggyilkosság. Csak a civilizált európai kultúrkörben ismeretes. A barbár népek az efféle problémákat primitív eszközökkel (pl. kibékülés, közös megegyezés) oldják meg. A kifejezést a romantika óta házassági drámák részeinek jelölésére is alkalmazták. Ma elsősorban ebben a dramaturgiai értelemben használatos.

Jogász: A diplomások azon csoportjának tagja, amelyik bármikor képes a jogot mint ászt felhasználni az igazság eltussolására. A bölcsész távoli rokona. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a nagyregény és az anekdota, csak a jogász nem annyira vicces. Jogi doktori címét jogta-lanul kapja, ezért egész életében hajlamos a védekezésre. Az ilyen egyedeket ügy-véd, esetleg (némi tautológiával) védő-ügy-véd néven emlegetik. Ma már a diplomások egyetlen olyan fajtáját alkotják, amelyet hivatalból ki lehet rendelni.


Jókai Mór: A róla elnevezett százkötetes díszkiadás névadója. Képzelete kiapadhatatlan volt, Szentpétervártól Konstantinápolyig, Pesttől Párizsig és Velencéig elképzelte egész Európát, de olyan gyönyörűen, hogy a valóság minden igyekezete ellenére máig sem volt képes utolérni. Ő találta ki a XIX. század magyar történelmének minden fontosabb eseményét a dicsőséges reformkortól a még dicsőségesebb szabadságharcig, amelyet meg is nyert volna, ha nem jön közbe valami (de közbejött). Neki sikerült azt is keresztülvinnie, hogy a szegény, ámde annál becsületesebb és lovagiasabb magyar kishal simán felzabálja a nemzetközi nagyhalat, és nemcsak hogy egy szálkája sem akad a torkán, de meg se látszik rajta. Így azután érthető, hogy írónk népszerűsége a csillagos égig ért, ahonnan csak a Napot, a Holdat és a csillagokat hozta le átmenetileg, hogy írói munkájához megfelelő körülményeket teremtsen, de lévén rendszerető ember, ezeket később visszarakta a helyükre. Tehette, hiszen nemcsak Rudolf trónörökössel és Tisza Kálmánnal, de a jó Atyaúristennel is tegező viszonyban volt, az ő kérésére írta meg az Egy az isten című munkáját, amellyel azokat is meggyőzte a monoteizmus igazáról, akiknek e ténnyel kapcsolatban az Ó- és az Újtestamentum közzététele után esetleg maradt némi kételyük. A kiegyezés után megírta az Osztrák-Magyar Monarchiát írásban és képekben, és ennek olyan sikere lett, hogy az első világháború után a Monarchiát egyszerűen szétkapkodták. A magyar prózairodalom valamennyi huszadik századi jelese – mindenféle móriczkodás ellenére – az ő körmondataival beszél Mikszáth Kálmántól Parti Nagy Lajosig, noha Jókai szókincse némileg nagyobb, elegánsabb és műveltebb volt, mint mai utódaié, akik viszont – ismerjük el – jobban tudnak nála káromkodni. Alakjai között a világ legszebb, legkívánatosabb, leggonoszabb illetve legszűziesen ártatlanabb asszonyai mellett olyan utolérhetetlen nagyságok is szerepelnek, mint például Wesselényi István, Baradlay Eugén, Széchenyi István, Berend Iván, Körösi Csoma Sándor, Kárpáthy Zoltán, Timár Mihály vagy – végül, de nem utolsósorban – Jókai Mór (tudniillik ez utóbbit is ő találta ki: az igazit Jókay Móricnak hívták).

Kedvcsinálónak:

Magyar női mell: Nőnemű emberi egyedeknek az a multifunkcionális, páros testrésze, amely a magyar költészetből szinte teljesen hiányzik. Az e téren a magyar nők körében reprezentatív mintavétel útján végzett tudományos kutatások egyértelműen megcáfolták azt a korábban felmerült, sokak által támogatott hipotézist, hogy a magyar nőknek esetleg nem is volna melle. Ellenkezőleg, a kutatások során bebizonyosodott, hogy ezen a téren a magyar nők Európa élvonalához (lásd ®mellbedobás) tartoznak. A probléma tehát a költészetben illetve a magyar női mellek közötti további elmélyülést kíván.



2016. január 10., vasárnap

Lapok az Irodalmi BALexikonból 13


IRODALMI BALEXIKON 13.


Irodalmi kávéház: A vendéglátó-ipari egységeknek az a, szerencsére ritka fajtája, amelyből a hús-vér vendéglő-látogatókat a magukat költőnek nevező egyedek már teljes mértékben kiszorították. Ilyen helyeken Erdélyi fatányéros helyett a legjobb esetben is csak ecetben pácolt meztelen költőnőt (lásd ®de csak ha még fiatal!) tálalnak fel performance keretében. Az irodalmi kávéház dohányfüsttel megtöltött, kisebb méretű változata az irodalmi presszó. Itt néha tényleg lehet kávét kapni.
Irodalom1: Az irodai munka (lásd ®semmittevés) során felgyülemlett, eltakarításra váró rendetlenség. Ha eléri a kritikus tömeget, folyamatosan fenntartja önmagát (lásd még ®láncreakció).
Irodalom2: (lásd ®literatura)
Irodalomelmélet: Irodalom-elmék által művelt fontos, művelőik számára gyakorlati haszonnal járó (lásd még ®megélhetés) tudomány, amelynek célja az irodalom legfontosabb jellemzőinek megállapítása és rendszerezése. Sajnos az elmúlt kétezer évben abban még nem sikerült megállapodni, hogy mi is valójában az irodalom. A többi, utána, majd megy már, mint a karikacsapás (lásd még ®műértelmezés).
Irodalomtörténész1: Az irodalomtörténész hagyományos változata egy olyan állatfaj, amely elsősorban antikváriumok poros könyvespolcairól táplálkozik, de könyvtárak százados üledékkel lepett termeiben is őshonos. Allergiás a szerzőkre, igyekszik irtani őket, ha mégis meglát egyet, hangos „esszé” hangot hallatva tüsszentéssel reagál.
Irodalomtörténész2: Az  irodalomtörténész  posztmodern változata, mely az előbbi formánál látszólag veszélytelenebb. Könyvet alig fogyaszt, ugyanis már néhány sor elolvasása után képes dekonstruálni (lásd még ®félreért), hogy mit is akart mondani a szerző. Így például egyetlen mozdulattal le tudja rántani a leplet a Háború és béke alkotójáról. Az  irodalomtörténész ugyanis kimutatja, hogy a szerzőnek valójában három és fél éves korában nem sikerült megerőszakolnia önmagát, és ezért ezerötszáz oldalas regényének (lásd még ®kispróza) minden sora csak arra szolgál, hogy erről mélyen hallgathasson. Vigyázat, az ilyen  irodalomtörténész  komoly veszélyt jelent a halott szerzőkre nézve.
Irodalomtörténész3: Olyan kritikus, akinek a szerző életében nem sikerült egyetlen épkézláb kritikát sem befejeznie. Mire az elsővel elkészült, a szerző meg-, esetleg a kritikába belehalt, így a kritikus írása irodalomtörténeti munkává minősült át (lásd még ®Kölcsey).
Irodalomtörténet1: Az irodai tevékenység (lásd ®irodalom) során keletkező rendetlenség felgyülemlési folyamata. Elsősorban takarító tanfolyamok tárgyát képezi.
Irodalomtörténet2: Az emberi hiábavalóság egyik formája. Reménytelen küzdelem a remekművek értelmezésére acélból, hogy így jobban megértsük az alkotót, illetve fáradságos kutatás a szerző megismerésére acélból, hogy így jobban megértsük a remekművet.
Irodalomtörténet-írás: Annak története, hogyan lehet eljutni a pozitív tudástól a szellemtörténet marxista  tagadásának dekonstrukciója útján a tökéletesen üres fecsegésig. (lásd még ®Eco).
Íróférfi: Az írónő (lásd ®ha csinos) ellenkező nemű párja. Ez azonban nem biztosíték arra nézve, hogy tud írni. Ha nem tud, akkor (álnéven) szívesen adja ki magát írónőnek (lásd még ®Sárbogárdi Jolán).
Írói pálya: Az a sportolásra másként alkalmatlan, időben erősen elnyújtott ellipszisre emlékeztető terület, amelyen az írói pályafutás nevű sportot űzik. A pálya általában pályakezdéstől életfogytig tart.
Írói pályafutás: A nagy kitartást igénylő, embert próbáló, már az antikvitásban is ismert és sokak által űzött klasszikus atlétikai versenyszámok egyike. Ezt a sportot az egyre korszerűbb atlétikai stadionok megjelenése ellenére a hagyományos, de erősen specializált terepen, az ún. írói pályán gyakorolják. E sportág különlegessége, hogy életében mindenki csak egyszer indulhat, ám a verseny – eredménytől függetlenül – a versenyző haláláig tart. Szintén sajátos, hogy győztest itt nem hirdetnek.
Írónő: Annak bizonysága, hogy milyen logikátlan dolog a nyelv. Az írónő ugyanis ugyanazt jelenti, mint az író (lásd még ®íróférfi).
Írószövetség: (lásd ®mísz).

Iskoladráma: Olyan, a diákok részvételével, tanár által rendezett, általában tanító, didaktikus szándékú jelenetsor, melynek vége gyakran tragikus, sokszor szülői hajtépéssel, a diák szabadságjogainak korlátozásával, esetenként bukással végződik. A színházi előadásokkal szemben, ahol egy bukás után általában nem tűzik újra műsorra az adott darabot, az iskoladráma esetén a bukás kötelező reprízhez vezet.

2016. január 6., szerda

Lapok az Irodalmi BALexikonból 12.


IRODALMI BALexikon 12.

Honorárium: Valaha igen népszerű pénzszerzési mód. Ma már ismeretlen fogalom. A honráriumot egykoron a kiadó fizette a szerzőnek. Ma az alkotó fizet, hogy kiadják (lásd még: kenőpénz).

Időmértékes verselés: Az amatőr költészetnek az a ritkán tapasztalható változata, amikor az önjelölt költő a verscsinálás (verselés) terén képes bizonyos mértéket tartani. A szabályos időközönként ismétlődő (pl. napi) húsz verssor ebben tekintetben már elfogadhatónak mond-ható. Az ilyen, időben mértékkel rendelkező munkálkodásnak is a családra és a társadalomra veszélyes, tetemes (havi hatszáz sor) következményei lehetnek. Igaz, ez még mindig jobb, mintha az alkotásvágy névtelen feljelentésekben materializálódna (lásd még: grafománia).

Időszembesítő vers: Verses formába tördelt, gyakran rímesre formált irodalmi igényű időjárás-jelentés. Benne a meteorológus-szerző általában az elmúlt szép napokat állítja szembe az adott napra eső jégesővel. Célja a befogadók művészi felkészítése a globális felmelegedés várható katasztrofálisan drámai hatásaira (lásd: herderi jóslat).

Ignotus: Született Hétben, költőként. Keresztanyja Arany János, keresztapja Kiss József volt, utóbbitól kapta az ősmagyar Hugó álnevet is, melyhez szépen asszimilálódott. (Kéretik nem összetéveszteni saját fiával, Pállal, aki viszont nem volt Veigelsberg!) Első jelentősebb, szecessziós műve A slemil keservei, amelynek dekadenciája csak a Wertheréhez fogható. A különbség mindössze csak annyi, hogy a Werthert Goethe írta, A slemilt nem, az próza, ez nem, az német, ez nem, az világhírű, ez nem. Így került Ignotus a kadétiskola poetica classisából át a criticaiba, ahol tankörtársai, Fenyő, Osvát és Hatvany Lajos voltak. Később együtt kormányozták az irodalmi flotta zászlóshajóját, a Nyugatot, melyen olyan vén tengeri medvék is szolgáltak, mint Ady, Babits vagy Móricz. A nevezetes hajót Ignotus térkép és iránytű helyett saját találmányú szagló műszere, az úgynevezett impresszionista kritika (lásd Karinthy Frigyes) segítségével irányította: szerinte a jó kormányos ugyanis az orrával érzi meg a zátonyt és az áramlatot. (Találmánya később használhatatlannak bizonyult: kiderült, alkalmazásához előbb ignotusi orral kell születnie az embernek.) Ennek ellenére máig ő a magyar irodalomtörténet legismertebb, jónevű névtelenje.

Illyés Gyula: Alapítvány, költő és túlélőművész. Született Rácegrespusztán pusztán mint Ebéd a kastélyban. Igazi hazája a puszta (de nem állam), igazi műfaja a líra (de nem olasz), igazi rokonsága a puszták népe (de nem betyár). Őt magát tehetsége költőnek, szerelmét, aki mellett később végleg lekozmuczált, József Attila Flórának szólította. Úr volt és zsellér, pusztalakó és balatoni hajóskapitány, néha szilárd, mint a reformáció genfi emlékműve, néha hajlékony, mint egy dőlt vitorla. Ha kellett, tudott meghalni a szabadságért és a szerelemért, akár Petőfi, a fő különbség, hogy tudott mindezek ellenére életben is maradni. A túlélés örökös magyar bajnoka: túlélte Gömböst, Szálasit, Horthyt, Rákosit, sőt, a látszat ellenére Kádárt is. Így aztán addig élt, amíg meg nem halt.

In medias res: Az olvasásnak az a fajtája, amikor valaki csak úgy felüti a könyvet, és a ’dolgok közepébe vágva’ beleolvas. Vannak jellegzetes in medias res-olvasók, akik a könyvesboltokban in medias reselnek, így rendre kihajtják, de sohasem vásárolják meg a könyveket. Legfőbb ellenfelük a megvadult könyvesbolti eladó, aki legszívesebben rettenetes ’záróra, záróra’ kiáltással azonnal rájuk támadna.

Intellektuális líra: Azon lírai alkotások gyűjtő elnevezése az irodalomelméletben, melyek annyira elvontak, hogy már szinte nincsenek is, és melyeket ezért általában a saját szerzőjük sem ért. Minden ilyen mű közös jellemzője, hogy nemcsak hat, de intellektuál is.

Írástudó: Speciális szakkifejezés arra az irodalmárra, aki olvasni nem, de elemi iskoláztatása során írni sajnos megtanult. Babits Mihály szerint áruló. Mások szerint felelőssége van. Az írástudó ellentéte az írástudatlan. Ez utóbbi szerencsés esetben még művelt emberré válhat.

Író(1): A vaj köpülésekor megmaradó tejszerű, savanykás folyadék. Színtelen, szagtalan büdös valami, amely legalább annyira emlékeztet a valódi tejre, mint egy agitpropos iromány a valódi  irodalomra.

Író(2): Olyan emberszerű lény, aki azt hiszi, hogy tud prózát (lásd még: szabadvers) írni (lásd még: költészet). Munka közben illata erősen emlékeztet az író(1)éra. Természetes ellenségei közül legnevezetesebb a kritikus, aki még a vajat sem szereti, ha írós.

2016. január 3., vasárnap

Aktuális lap az Irodalmi BALexikonból 11.

IRODALMI BALexikon  11

Nátha: A tüdőgyulladás eufemisztikus elnevezése a gyászjelentésben. Eredendően téves diagnózis, az orvos szerint nem komoly. Én azért halál komolyan vettem. Szerencsére a halál nem vette komolyan.


Nátha

Mint látható:
nem látható
a láthatatlan
nátható.

S bár láthatón
nem látható,
hatása mégis
átható.

Tekintsd a színt
az orromon:
vörös feszít
ez orr-romon.

Most náthacsúcs
ez orr-orom,
mi égi dísz volt
egykoron.

A zsebkendőm
e kis szögön:
lekapható,
ha tüsszögöm.

S a tüsszögés
már várható:
mindent elönt
a nátható.

Akármi jön,
azzal kenem,
de nem gyógyul
e bőrke, nem.

Mindent elönt
a nátható
csak fújnám,
de nem fújható.

Mert láthatón
nem látható,
s mégis megöl
úgy áthat. Ó!