A MINDIGET JAVÍTOM ÖRÖKKÉRE
(Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum)
Kicsi zavarban vagyok. Ha kérdezek, most is őszintén válaszol?
Nézze: Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot.
Mégis, hogyan indítsuk ezt a beszélgetést?
Szöveget marcona, barokk főúrral indítani jó: ilyenkor valami zsibongó bizsergés bizsergeti az ember mellkasát, előre köszönnek neki a személyi számítógépek
Ez tényleg jó. Olyan otthonos. Még! Meséljen!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hasnyálmirigy. Pontosabban egy Hasnyálmirigy. Hát… valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó, festményen úgy festene, mint a költő Balassi Bálint, lenne bajsza, korabeli főfödője, és nem utolsósorban vitéz kardja. A festményen látszana, hogy szakadatlanul szerelmes. Mint róka a tyúkokat, hajkurássza a nőket. És a férfiakat. Nem tenne különbséget, tudhatni, a szerelem vak. Szívesen volnánk a XVII. században, lenne ló, lenne kard, lenne hajnali pára, vágtatás és ontása gaz törökök vérének. És akkor imígyen szóla egy égi hang: Csukd be, fiam, azt a XVII. századot, jön be a hideg vagy a huzat.
Meg lenne lepve, ha kiderülne, hogy van túlvilág? –kérdeztem legutóbbi találkozásunkkor. Akkor elég titokzatos, sőt titkos választ adott. Ezt: A titok bele van zárva az Istenbe. Még ez se jó. A titok is az Isten. Most hát megkérdezem. Meglepődött? Hogy túl van?
Semmin se vagyok túl. Ritmusos szünet. Azt sem tudom, miben vagyok benne. De bármiben, túl sosem leszek. Egy szó mint száz, innen nézve nincs túl. Fogalmazzunk világosan, ha ez lehetséges. Egyébként most Karinthy jut eszembe. A Mennyei riport. Mindenkinek megvan a maga Mennyországa. Ami másnak – talán maga a Pokol.
És mit gondol most a halálról?
Nem gondolkodom róla. Minek tenném? Van dolgom elég: B. professzor úr (vagy most már kiírom: Bodoky) imperatívuszai, nincs kibúvó, tessék dolgozni. Különben meg, ha én főnök volnék, hát sírva vigadnék. Fakadnék es. Dalra, ím ígyen: Egy kis halál/ meg se kottyan, / (Kotty!)/, Őseinknek szintúgy vó’t!
Jaj! Sokat és sokszor írt a családjáról. Egy parodista egyenesen gráfgróf-nak nevezte. Nem hiányoznak most?
Persze, hogy hiányoznak. Gitti is, Marci is. És még vígan unokázgattam volna. De úgy látszik, ennyi volt kimérve. Szép ez is. Ahogy Arany János, a mester mondta: Életem hatvanhatodik évébe,/ köt engemet a jó Isten kévébe,/ betakarít régi rakott csűrébe,/ vet helyemre más gabonát cserébe. (Idézet vége) Helyettem is írta. Írnám én is, ha tudnék ilyet írni. A számból vette ki a szót, mondhatnám most. Vagy inkább én venném ki az övéből? Minden mondatom, minden szavam idézet.
Ez azért afféle Esterházy-s túlzás.
Naná, hogy az!
Vet helyére más gabonát? Tudja, milyen tülekedés van otthon a helyéért? És nagyon hiányzik.
A tülekedés nem érdekel. A hiányomról jó hallani, de nem lep meg. Voltam. Már csak ködösen emlékszem. A köd illett a városhoz, az országhoz, ez a „ki tudja, mi van most”, homály és nyirok meg a hajnal ígérete. Ködben könnyű hazudni. Könnyű butának lenni. A köd a rosszabbik én otthona. Ködgépről is szólt városi legenda. Ködben nem beszélgetnek az emberek. Mindazonáltal, különösen éjjel kettőkor, a férfiak férfiak, a nők nők, a fasz fasz, a pina pina. Lassabban.
Mintha azt mondta volna valahol, hogy bizonyos szint fölött az ember nem megy le bizonyos szint alá. Tévednék? Még életében afféle mérték lett. A normalitás mértéke. Most elveszett az a kis remény is. Ahogy Radnóti Írta Babitsról:
Ki nézi most tollat fogó kezünket,
ha betegen, fáradtan is, de mégis...
ki lesz az élő Mérték most nekünk?
Hogy összetörte már a fájdalom,
nézd, ezt a költeményt is.
Látom, nagyon felkészült, mint mindig. De ne túlozzunk. Bár ez a Mérték jó! Sőt mértékegység! Ez tetszik! És hány esterházy egy csinos nő? Ez érdekelne. Ez a mérhetőség.
Nem bántja a magány?
Most már soha nem leszek egyedül. H.(asnyálka) mindig velem.
Befejezésül még egy kérdés: Milyen a maga Mennyországa?
Képzelheti. Képzelje el! Teoretice! Valahol le kell zárni, és persze írni (mindig) tovább. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére.
A szövegben szó szerinti vagy torzított formában Esterházy Péter-idézetek vannak.
